Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában, idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!

Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!

Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!

Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!

Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!

Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Louise L. Hay: Éld az életed (részlet)

Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok, minden teljes, egész és tökéletes.
Békében és harmóniában élek mindenkivel, akit ismerek.
Lényem középpontjában a szeretet végtelen forrása van.
Hagyom, hogy ez a szeretet a felszínre törjön.
Megtölti a szívemet, a testemet, a szellememet, a tudatomat, egész lényemet, szétárad belőlem minden irányban, majd visszatér hozzám megsokszorozva.
Minél erősebb bennem a szeretet, annál erősebben kell szeretnem.
Kifogyhatatlan ez a készlet.
Akkor érzem jól magam, ha szeretek, így nyilvánítom ki belső örömömet.
Szeretem magamat; ezért szeretettel viselem gondját a testemnek.
Tápláló ételekkel és italokkal látom el, szeretettel ápolom és öltöztetem, a testem pedig szeretettel viszonozza gondoskodásomat: egészségtől és energiától duzzad.
Szeretem magamat; ezért kényelmes otthonban élek, amely kielégíti igényeimet, ahová mindig öröm hazatérnem.
A szobákat a szeretet rezgéseivel töltöm meg, hogy aki csak belép, magamat beleértve, érezze ezt a szeretetet, és részesüljön gyógyító erejében.
Szeretem magamat; ezért olyan munkát végzek, amelyben örömömet lelem, amelyben kamatoztathatom alkotóképességemet és tehetségemet.
Olyan emberekkel és emberekért dolgozom, akiket szeretek, és akik szeretnek engem, munkámat pedig jól megfizetik.
Szeretem magamat; ezért a szeretet jegyében élek és gondolkodom, hisz tudom, amit embertársaim felé nyújtok, azt megsokszorozva visszakapom.
Csak kedves emberekkel találkozom, hisz bennük saját magamat látom.
Szeretem magamat; ezért megbocsátok s elengedem a régi sérelmeket: csak így lehetek szabad.
Szeretem magamat; ezért teljesen a jelenben élek, Minden perc szépségét felismerem és a jövőmet fényesnek, boldognak, biztonságosnak tudom, mivel az Univerzum szeretett gyermeke vagyok, és a Világegyetem szeretettel viseli gondomat most és mindörökké.
Világomban minden rendben van.

A világ hét csodája

Egy csapat diák azt a feladatot kapta, hogy készítsenek egy listát arról, mit tekintenek most a világ hét csodájának. Valószínűleg némi eltéréssel, de a következők kapták volna a legtöbb szavazatot:

1. Egyiptomi nagy piramisok
2. Taj Mahal
3. Grand Canyon
4. Panama - Csatorna
5. Empire State Building
6. Szent Péter Székesegyház
7. Kínai Nagy Fal

Amikor a tanár összeszedte a szavazatokat, észrevette, hogy egy diák még nem végzett a listájával!
Így megkérdezte a lányt, hogy talán problémája van a lista elkészítésével?
A lány azt felelte:
- Igen, egy kicsit., Nem teljesen tudom eldönteni, mert olyan sok van.
A tanár azt mondta:- Jól van! Oszd meg velünk, amid már van. Talán tudunk segíteni a befejezésben!
A lány tétovázott, de aztán felolvasta:
- Szerintem, a világ hét csodája a következő:

1. LÁTNI
2. HALLANI
3. TAPINTANI
4. ÍZLELNI
5. ÉREZNI
6. NEVETNI
7. SZERETNI

A teremben olyan csend lett, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett volna.
Az egyszerű és hétköznapi, általános dolgok elkerülik a figyelmünket, és AMIT TERMÉSZETESNEK TARTUNK, azok valóban CSODÁLATOSAK!
Egy szelíd figyelmeztetés:
A legértékesebb dolgokat az életben nem lehet kézzel felépíteni vagy megvásárolni!

A legszebb könnycsepp

Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az országot, világot. Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár. Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot. Túl korán örvendezett. Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon. 

Az angyal ismét útnak indult. Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent. Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: Hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét... Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon! 

Szomorú volt az angyal, mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Bele is fáradt a sok keresésbe. Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá. A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ. Az angyal nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket. Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét. 

Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült. Isten így szólt hozzá: 

- Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza. 

Ha vétkezel, szállj magadba és őszintén bánd meg bűneidet. Isten a megtérő bűnösnek mindig kész megbocsátani. Ez már nem mese, hanem örömbe szédítő valóság.

Tatiosz: Boldogtalan boldogok

Ha a boldogságot kutatod, belül keresd, emlékezeted roppant nagy csarnokában.

Itt tied az ég, a föld, a tenger, a csillagok. Itt találkozhatsz önmagaddal.

Csak egyetlen egy nem lehet a tied: a perc, amelyet elfeledtél.

Amire nem emlékszünk, már nem a miénk...

Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenét, és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni.

Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes.