2019. augusztus 17., szombat

Kőváry Anett: Amikor megérted

Amikor már pontosan tudod, hogy a kávét hogyan szereted, amikor már finomnak találod a Chanel parfümödet,
- amikor már nem azt veszed fel, ami jól áll, hanem azt, amiben jól érzed magad, amikor nem bánod, hogy a homok a hajadba ragad,
- amikor nem a ráncaidat számolod, hanem az emlékeidet, amikor már nem akarod minden áron elmondani a véleményedet,
- amikor már nem ragaszkodsz az igazadhoz, de annál jobban a mai naphoz,
- amikor arcpír nélkül tudod azt mondani: tévedtem, amikor már ébresztőóra nélkül kelsz fel időben,
- amikor lelkifurdalás nélkül tudsz nemet mondani, amikor nem félsz néha kicsit elrontani,
- amikor már tudod, melyik a te frizurád, amikor már mered vörösre rúzsozni a szád,
- amikor élvezni kezded a vörösbor zamatát, amikor a tükörképed visszakacsint rád,
- amikor nyugodtan kiállsz magadért, amikor jobban érdekel a meddig, mint a miért,
- amikor megcsináltatod az első hitelkártyádat, amikor már nem dühít, ha valaki megvárat,
- amikor készen állsz rá, hogy kutyád legyen, amikor nem a felt, hanem a fentet látod a hegyen,
- amikor el mered hagyni a reggeli ágyazást, amikor megpróbálod az otthoni gyantázást,
- amikor megérted a barátság lényegét, amikor nem vágyod már a megszokás kényelmét,
- amikor azt tudod mondani, sajnálom, amikor nem számít, hány gyertya van a tortádon,
- amikor magad elé tudsz engedni másokat a sorban, amikor nem pánikolsz már, ha valami nem úgy van,
- amikor inkább utazol, mint cipőt veszel, amikor vackok helyett egészségeset eszel,
- amikor mersz és tudsz is lemondani, amikor higgadtan kezdesz mindent megoldani,
- amikor már nem zavar, hogy hamisan énekelsz, amikor élvezed azt is, hogy bal lábbal kelsz,
- amikor túl vagy pár elrontott fogadáson, amikor már nem kattogsz szakításon,
- amikor elengeded a ragaszkodást, amikor nem gond tervezni valami mást,
- amikor nem hajt már a forradalmár véred, amikor tudod, hogy csak akkor lesz, ha kéred,
- amikor Pilinszky verseit már máshogy olvasod, amikor kicsit azért zavar, hogy lepattant a lakkod,
- amikor nem félsz már a csoportos díjbeszedéstől, vagy az egyedül töltött estétől,
- amikor eltévedni többé nem fáj, amikor elvarázsol a véletlen táj,
- amikor majd’ negyvenévesen tanulsz meg kézen állni, amikor azt is elhiszed, hogy tudsz a vízen járni,
- amikor nem szégyellsz valamit nem tudni, amikor nem akarsz többé okoskodni,
- amikor mosolyogsz csak, ha valaki kinevet, amikor mindennél büszkébben mondod ki a neved,
- amikor felvállalod minden mániádat, amikor tudod már, hogy hogy mondd el az imádat,
- amikor lassan megérted az egész létezést, amikor már élével felfelé tárolod a kést,
- amikor szelektíven gyűjtöd a szemetet, és nem rémiszt meg többé a szeretet,
- amikor látod meghalni az anyádat, amikor hátrahagyod a szülői házat,
- amikor tudod, hogy anyád már nem fog neked főzni, amikor tudod, hogy most bizony fel kell nőni,
- amikor a gyerekkorod egy agyonnézett VHS-en hagyod, amikor időnként bekapja a magnó a szalagot,
- amikor már nem fáj, hogy mindenki elhagyott, amikor a húsodban élsz meg minden pillanatot,
- amikor többé nem sietsz már sehova, amikor megérzed, hogy lelassulni maga a csoda,
- amikor felfogod, hogy többé nincs mitől félned,
akkor érted majd meg, hogy te magad vagy az élet.