Karácsonyi étkezés

Egyszer volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa és egy gyerek élt együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál zajlottak. Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik. A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett. Ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye és ezért korholta az idős embert. Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot és nem engedte a családi asztalhoz ülni. Így a nagypapa a sarokban ült le egy sámlira, ölbe vette a tányérját és úgy evett. Egy óvatlan pillanatban azonban kiesett az öléből a gyönyörű tányér és tartalmával együtt leesett a konyha kövére, ami darabokra tört. Nagyon mérges lett az asszony és a férje is, hogy a drága étkészletből eltört egy tányér, amit nagyon sajnáltak. Rá is ripakodtak az idős emberre az ügyetlensége miatt. Ezért karácsony másnapján elővettek egy csorba, megkopott cserépedényt és az volt a nagypapa tányérja. Ő nem ellenkezett, beletörődött a sorsába és elfogadta az ócska holmit. Finom vacsora került bele, a nagypapa pedig könnyes szemmel evett. Szeretett volna ő is az asztalnál ülni a családjával. Újra megismétlődött az eset. Ez a kopott kis cserépedény is kiesett a nagypapa remegő kezéből és darabokra tört a konyha kövén. Az anya már készült, hogy ismét leszidja a nagypapát, amikor felugrott az asztaltól a gyermekük és odasietett a cserepekhez. Elkezdte összeszedegetni óvatosan, egyenként. Erre az apja ráripakodott, hogy üljön le. A gyerek ránézett és azt felelte.
– Nem ülök le. Összeszedem és összeragasztom a cserepeket, hogy amikor ti lesztek öregek, akkor ti is ebből a tányérból egyetek!

Kőváry Anett: Amikor megérted

Amikor már pontosan tudod, hogy a kávét hogyan szereted, amikor már finomnak találod a Chanel parfümödet,
- amikor már nem azt veszed fel, ami jól áll, hanem azt, amiben jól érzed magad, amikor nem bánod, hogy a homok a hajadba ragad,
- amikor nem a ráncaidat számolod, hanem az emlékeidet, amikor már nem akarod minden áron elmondani a véleményedet,
- amikor már nem ragaszkodsz az igazadhoz, de annál jobban a mai naphoz,
- amikor arcpír nélkül tudod azt mondani: tévedtem, amikor már ébresztőóra nélkül kelsz fel időben,
- amikor lelkifurdalás nélkül tudsz nemet mondani, amikor nem félsz néha kicsit elrontani,
- amikor már tudod, melyik a te frizurád, amikor már mered vörösre rúzsozni a szád,
- amikor élvezni kezded a vörösbor zamatát, amikor a tükörképed visszakacsint rád,
- amikor nyugodtan kiállsz magadért, amikor jobban érdekel a meddig, mint a miért,
- amikor megcsináltatod az első hitelkártyádat, amikor már nem dühít, ha valaki megvárat,
- amikor készen állsz rá, hogy kutyád legyen, amikor nem a felt, hanem a fentet látod a hegyen,
- amikor el mered hagyni a reggeli ágyazást, amikor megpróbálod az otthoni gyantázást,
- amikor megérted a barátság lényegét, amikor nem vágyod már a megszokás kényelmét,
- amikor azt tudod mondani, sajnálom, amikor nem számít, hány gyertya van a tortádon,
- amikor magad elé tudsz engedni másokat a sorban, amikor nem pánikolsz már, ha valami nem úgy van,
- amikor inkább utazol, mint cipőt veszel, amikor vackok helyett egészségeset eszel,
- amikor mersz és tudsz is lemondani, amikor higgadtan kezdesz mindent megoldani,
- amikor már nem zavar, hogy hamisan énekelsz, amikor élvezed azt is, hogy bal lábbal kelsz,
- amikor túl vagy pár elrontott fogadáson, amikor már nem kattogsz szakításon,
- amikor elengeded a ragaszkodást, amikor nem gond tervezni valami mást,
- amikor nem hajt már a forradalmár véred, amikor tudod, hogy csak akkor lesz, ha kéred,
- amikor Pilinszky verseit már máshogy olvasod, amikor kicsit azért zavar, hogy lepattant a lakkod,
- amikor nem félsz már a csoportos díjbeszedéstől, vagy az egyedül töltött estétől,
- amikor eltévedni többé nem fáj, amikor elvarázsol a véletlen táj,
- amikor majd’ negyvenévesen tanulsz meg kézen állni, amikor azt is elhiszed, hogy tudsz a vízen járni,
- amikor nem szégyellsz valamit nem tudni, amikor nem akarsz többé okoskodni,
- amikor mosolyogsz csak, ha valaki kinevet, amikor mindennél büszkébben mondod ki a neved,
- amikor felvállalod minden mániádat, amikor tudod már, hogy hogy mondd el az imádat,
- amikor lassan megérted az egész létezést, amikor már élével felfelé tárolod a kést,
- amikor szelektíven gyűjtöd a szemetet, és nem rémiszt meg többé a szeretet,
- amikor látod meghalni az anyádat, amikor hátrahagyod a szülői házat,
- amikor tudod, hogy anyád már nem fog neked főzni, amikor tudod, hogy most bizony fel kell nőni,
- amikor a gyerekkorod egy agyonnézett VHS-en hagyod, amikor időnként bekapja a magnó a szalagot,
- amikor már nem fáj, hogy mindenki elhagyott, amikor a húsodban élsz meg minden pillanatot,
- amikor többé nem sietsz már sehova, amikor megérzed, hogy lelassulni maga a csoda,
- amikor felfogod, hogy többé nincs mitől félned,
akkor érted majd meg, hogy te magad vagy az élet.

Mit viszel magaddal a bőröndben?

Egy férfi autóbalesetben vesztette életét. Amikor “felfogta”, hogy halott, hirtelen megpillantotta Istent egy bőrönddel a kezében.
– Fiam, elérkezett az időd…, indulnod kell – szólt az Úr.
– Most? Már? De annyi tervem volt még – mondta a férfi.
– Sajnálom, de indulnod kell! – válaszolta Isten.
– Mi van abban a bőröndben? – kérdezte a férfi.
– A te javaid – felelte Isten.
– Az én javaim? Tehát a ruháim, a pénzem?
– Azok nem a te tulajdonaid, hanem a földi javaid részei – közölte Isten.
– Akkor az emlékeim vannak a bőröndben? – érdeklődött a férfi.
– Azok sosem voltak a tieid, azok az Idő birtokát képezték mindig – mondta az Úr.
– Akkor a bőrönd mélyén a tehetségeim rejtőznek?
– Azokat is a körülményeknek köszönheted – mondta Isten.
– Akkor a családom, a barátaim vannak benne?
– Ők sem képezték a tulajdonodat, ők az életutad részei voltak – szólt Isten.
– Akkor mi van benne, a testem? – próbálkozott tovább a férfi.
– A tested a Földé, így őt illeti – felelt Isten.
– Akkor csak egy dolog maradt, a lelkem…
– Tévedsz, a lelked az enyém!

A férfi félve kinyitotta a bőröndöt, és nagy meglepetésére az üres volt.
Könnycseppek gurultak végig az arcán, majd azt kérdezte:
– Nem volt soha semmim?
– Nem, soha nem volt semmid – közölte Isten.
– Akkor, mégis miért éltem?
– Az apró pillanatoknak, örömöknek kellett volna élned, azok mind a tieid lettek volna, és itt lennének a bőröndben – mondta Isten.

A tanulság
Az élet mindössze egy nagy pillanat, ami csak a tiéd. Az, hogy ezt a pillanatot miként éled meg, ez dönti el, hogy végül mi kerül bele abba a bizonyos bőröndbe.

Éppen ezért:
Élj most!
Élj meg minden egyes percet!
Tégy boldoggá másokat!

Semmi anyagi javat, tárgyat nem vihetsz magaddal a túlvilágra, mert nem ezek a legfontosabbak az életben!

Elizabeth M. Gilbert - Ízek imák szerelmek (részlet)

Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a testem, az életem, a pénzem, az energiám. Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok, tanulok. Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre - rajtam áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat). Megválogathatom a szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal. És legfőképpen megválogathatom a gondolataimat.

Tedd le a pohár vizet!

Középiskolai tanár körbe tekint az osztályon, majd felmutat egy poharat vízzel.
Mindenki arra gondolt, hogy jön a hegyi beszéd a „félig teli, félig üres” kérdéséről.
De csak annyit kérdezett:
„Szerintetek mennyire nehéz ez a pohár?"
Jöttek a tippek, hogy 5 és 20 dkg között.
A tanár azonban így válaszolt:
„Az, hogy mekkora az igazi tömege a pohárnak nem számít. Csak az számít, hogy meddig kell tartanod. Ha egy percig kell tartanod semmi baj. Ha egy órán keresztül kell tartanod, elfárad a kezed. Ha egy napig kell tartanod, akkor nem fogod érezni a karod, begörcsöl, lemerevedik.
A pohár súlya semelyik esetben sem változik, csupán az, hogy mennyi ideig tartod azt. Tegyük fel, ha az életedben jelen lévő stressz, és az aggódásaid a pohár víz.
Gondolj rá egy kis ideig, nincs semmi baj.
Gondolj rá egy kicsit tovább, és elkezd fájni. És gondolj rá egész nap, lelkileg le fog bénítani, képtelen leszel arra, hogy bármit is csinálj!
Fontos, hogy el tudd engedni benned lévő stresszt. Olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudod, rakd le! Ne hurcold magaddal, mikor eljön az este, és lefekszel aludni!

Emlékezz! Rakd le a poharat!”