Az életkor csak egy szám

Az életkor csak egy szám, amely nem határozza meg a személyiséget.
Felejtsétek el az életkorral járó sztereotípiákat.
Keressetek olyan hobbit, amit életetek végéig űzhettek.
Ne arra gondoljatok, hogy öregedtek, hanem arra, hogy ne legyetek unalmasak.

Olvassatok, tanuljatok, utazzatok.
Szerezzetek be klasszikus ruhákat, mert azok soha nem mennek ki a divatból.
Értékeljétek az egyszerű dolgokat és ne komplikáljátok az életeteket.
Szeressétek a közeli hozzátartozóitokat, úgy viselkedjetek velük, ahogy szeretnétek, hogy ők viselkedjenek veletek.
Szeressetek őszintén, érdek nélkül.
Legyetek empatikusak a körülöttetek élő emberekkel.
Tanuljatok meg megbocsájtani.

Becsüljétek meg a családot, mert ők mindig mellettetek lesznek és segíteni fognak benneteket.
Soha ne feküdjetek le haraggal a szívetekben.
Mondjátok el minél gyakrabban a szeretteiteknek, hogy szeretitek őket.
Ne azzal töltsétek az időt, hogy olyan dolgokat próbáltok megváltoztatni amit nem tudtok.
Mosolyogjatok minél többet!
Higgyetek a megérzéseitekben.
Ne beszéljetek rosszat másokról és ne is gondoljatok rosszat senkiről.
Ne vegyetek mindent a szívetekre.
Ne hibátlanok legyetek, hanem egyediek.
Engedjétek meg a gyerekeiteknek, hogy néha ők legyenek a tanítóitok.
Ne hagyjátok, hogy a félelem eluralkodjon rajtatok.
Értékeljétek az öregedés pozitív oldalát: ahogy telnek az évek, kevesebb a felelősségünk és több a szabadidőnk.
Ne engedjétek meg senkinek, hogy azt mondja, hogy túl fiatalok vagy túl öregek vagytok, csináljátok azt, amit szerettek.
Ne essetek kétségbe: 60 éves kor után is minden jó lehet! Tekints kíváncsisággal az új életszakasz elé!

Mit viszel magaddal a bőröndben?

Egy férfi autóbalesetben vesztette életét. Amikor “felfogta”, hogy halott, hirtelen megpillantotta Istent egy bőrönddel a kezében.
– Fiam, elérkezett az időd…, indulnod kell – szólt az Úr.
– Most? Már? De annyi tervem volt még – mondta a férfi.
– Sajnálom, de indulnod kell! – válaszolta Isten.
– Mi van abban a bőröndben? – kérdezte a férfi.
– A te javaid – felelte Isten.
– Az én javaim? Tehát a ruháim, a pénzem?
– Azok nem a te tulajdonaid, hanem a földi javaid részei – közölte Isten.
– Akkor az emlékeim vannak a bőröndben? – érdeklődött a férfi.
– Azok sosem voltak a tieid, azok az Idő birtokát képezték mindig – mondta az Úr.
– Akkor a bőrönd mélyén a tehetségeim rejtőznek?
– Azokat is a körülményeknek köszönheted – mondta Isten.
– Akkor a családom, a barátaim vannak benne?
– Ők sem képezték a tulajdonodat, ők az életutad részei voltak – szólt Isten.
– Akkor mi van benne, a testem? – próbálkozott tovább a férfi.
– A tested a Földé, így őt illeti – felelt Isten.
– Akkor csak egy dolog maradt, a lelkem…
– Tévedsz, a lelked az enyém!

A férfi félve kinyitotta a bőröndöt, és nagy meglepetésére az üres volt.
Könnycseppek gurultak végig az arcán, majd azt kérdezte:
– Nem volt soha semmim?
– Nem, soha nem volt semmid – közölte Isten.
– Akkor, mégis miért éltem?
– Az apró pillanatoknak, örömöknek kellett volna élned, azok mind a tieid lettek volna, és itt lennének a bőröndben – mondta Isten.

A tanulság
Az élet mindössze egy nagy pillanat, ami csak a tiéd. Az, hogy ezt a pillanatot miként éled meg, ez dönti el, hogy végül mi kerül bele abba a bizonyos bőröndbe.

Éppen ezért:
Élj most!
Élj meg minden egyes percet!
Tégy boldoggá másokat!

Semmi anyagi javat, tárgyat nem vihetsz magaddal a túlvilágra, mert nem ezek a legfontosabbak az életben!

Tedd le a pohár vizet!

Középiskolai tanár körbe tekint az osztályon, majd felmutat egy poharat vízzel.
Mindenki arra gondolt, hogy jön a hegyi beszéd a „félig teli, félig üres” kérdéséről.
De csak annyit kérdezett:
„Szerintetek mennyire nehéz ez a pohár?"
Jöttek a tippek, hogy 5 és 20 dkg között.
A tanár azonban így válaszolt:
„Az, hogy mekkora az igazi tömege a pohárnak nem számít. Csak az számít, hogy meddig kell tartanod. Ha egy percig kell tartanod semmi baj. Ha egy órán keresztül kell tartanod, elfárad a kezed. Ha egy napig kell tartanod, akkor nem fogod érezni a karod, begörcsöl, lemerevedik.
A pohár súlya semelyik esetben sem változik, csupán az, hogy mennyi ideig tartod azt. Tegyük fel, ha az életedben jelen lévő stressz, és az aggódásaid a pohár víz.
Gondolj rá egy kis ideig, nincs semmi baj.
Gondolj rá egy kicsit tovább, és elkezd fájni. És gondolj rá egész nap, lelkileg le fog bénítani, képtelen leszel arra, hogy bármit is csinálj!
Fontos, hogy el tudd engedni benned lévő stresszt. Olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudod, rakd le! Ne hurcold magaddal, mikor eljön az este, és lefekszel aludni!

Emlékezz! Rakd le a poharat!”

Tudni kell szépen idősödni

Soha ne add fel!
Ha nem megy valami így, hát majd megy úgy. Ha nem megy ma, hát majd megy holnap.
Ha már nem tudsz magasra ugrani, nem baj. Mondd azt, hopp, és lépj fel a járdára.
Az ember apránként hal meg. Amivel felhagysz, azzal egy darabot odavetettél magadból az enyészetnek.

Soha ne felejts el nevetni!

A nevetés a legjobb megelőzés minden betegség ellen (kivéve a köhögést).
Ne felejts el nevetni - önmagadon.
Az ember néha ügyetlen, és hülyeségeket csinál. Kész egyszemélyes kabaré. Ingyen röhöghetsz magadon.

Soha ne fényezd magad!
Főként a rokonaid, a szomszédaid és az ismerőseid előtt.
Bennük már úgyis él egy kép rólad, és ezt megváltoztatni nincs időd.
Meg aztán minek?

Soha ne mondj le semmiről!
Engedd át magad az örömöknek. Ha kívánsz valamit, szerezd meg.
Pénzbe kerül? Na és? Spóroltál eleget életedben, a vágyad meg már úgysem egy luxusjacht. Azt a fél kiló epret vagy azt az üveg jó bort tedd magadévá lelkiismeret furdalás nélkül!

Soha ne hagy magad fosztogatni!
Gyermekeid, unokáid, rokonaid nélküled is meg fognak élni. Az ő igényeik miatt ne mondj le a magadéról.
Küzdjenek ők is, ahogyan te tetted hajdan.

Soha semmihez nem vagy öreg!
Ne szégyelld, ha szerelmes lettél valakibe, ha most ismerkedsz a számítógéppel, ha megveszel egy szokatlan fazonú ruhát. Azért persze viselkedj a korodnak megfelelően, mert ha nagyon viháncolsz, a társadalom kivet magából. A társadalom ugyanis öregebb és házsártosabb, mint te vagy.

Soha ne csak a holnapra tervezz!
Legyenek hosszú távú terveid. Ez nem pénzkérdés.
Írd meg az emlékirataidat (vagy mondd hangrögzítőre), és ne törődj vele, ha az első mondataid ügyetlenek, mert a történeted kihozza belőled a teljesítményt.
Nyaralj ott, ahol élsz. Vagyonokat fizetnek emberek azért, hogy a turista szemével nézzék a városodat. Nézd meg te is, neked ez szinte ingyen van.
Használd ki a lehetőségeidet, és vonatozz egyet évente. Ne feledd, mindig találhatsz új dolgokat.
Ha ateista vagy, hallgass meg egy misét, ha keresztény vagy, menj el egy zsinagógába, ha pedig zsidó vagy, hát nézz körül a Bazilikában.

Soha ne gondold, hogy az élet igazságtalan!
Ne hidd, hogy neked több járt volna, ám ha mégis, akkor ma már nem mindegy? Ezt dobta ki a gép. Vond meg a vállad és szedd össze a szép perceket, a lélekemelő pillanatokat, és emlékezz azokra, akiket szerettél. Szeresd az életet, mert csak így távozhatsz nyugodt méltósággal egyszer, a remélhetőleg távoli jövőben.

Aztán újjászületünk!

Egy diák fizika vizsgája

Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen esett meg, egy fizika vizsgán:

– A kérdés így hangzott: “Írja le, hogyan mérhető meg egy felhőkarcoló magassága egy barométer segítségével!”
– Az egyik hallgató válasza:
“Fogsz egy hosszú kötelet, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert lelógatod a földig. A kötél hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával.”
Ez az eredeti magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a vizsga nem sikerült. A diák azonban nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza abszolút helyes volt. Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy bár a válasz helyes volt, ám semmiféle fizikai ismeretet nem tükrözött. A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, a fizikai alapismeretek birtokában van.
A diák öt percig szótlanul ült, a homlokát ráncolva gondolkodott. A vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idő. A diák ekkor megszólalt, és megjegyezte, hogy annyiféle magyarázatot tud, hogy nem tudja kiválasztani, melyiket is adja elő. A biztos nógatására aztán belekezdett:
– Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Mérjük a földet éréséig eltelt időt, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a “H = 0.5g x t négyzet” képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.
– Vagy pedig abban az esetben, ha süt a nap, megmérhetjük a barométer magasságát, és az árnyékát. Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is.
– De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akkor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a “T = 2 pi * négyzetgyök(1 / g)” képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.
– Vagy, ha esetleg a felhőkarcoló rendelkezik tűzlétrával, akkor megmérhetjük, hogy az a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.
– De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága. Egy millibar légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.
Tudja, itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb módszer a felhőkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: “Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép új barométert!”
(A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és ő a mai napig az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán fizikus.)

Te mit keresel egy férfiban?

-Te mit keresel egy férfiban? - kérdezte a nőtől a vele szemben ülő Adonisz.
A Nő egy pillanatra meglepődött, majd így felelt: - Tényleg tudni akarod?
-Igen! - mondta a férfi.
- Normál esetben, egyedülálló nőként, azt kérhetném a férfitól, amit egyedül nem tudok létrehozni, megélni, megteremteni. Nézd, felelősségteljes felnőtt életet élek. Fizetem a számlákat, háztartást vezetek, bevásárolok, szervizbe hordom az autómat. Mindezt egy férfi segítsége nélkül.
- Így jogosan kérdezhetném: Mit hozhatsz Te az életembe?
A férfi ledermedt, az arcán látszott, hogy egyből a pénzre gondol.
A nő ráérezve erre, elébe ment:
- Nem, nem a pénzre gondoltam, annál sokkal többre. Vágyom a Férfira, aki életem minden területén a tökéletességre ösztönöz. Akitől megkaphatom az érzelmi biztonságot. Aki nem csak a testemet stimulálja, hanem az elmémet is. Arra az érzéki Férfira, aki megérti, min megyek keresztül Nőként, de elég erős ahhoz, hogy védelmezni tudjon. Akarom a Férfit, akit tisztelni tudok, mert a helyén van.
Nem a tökéleteset keresem és végképp nem azt, aki csak egy órára tud mellettem lenni, akivel felszínesen élünk egymás mellett. És, hogy miért nem? A válasz pofon egyszerű: Mert rövid az élet...
- Sokat kérsz!- mondta a férfi.
- Sokat érek! -válaszolta a nő.

Elsétáltál

Elsétáltál kétszer, s talán azt gondolod, most már visszajöhetsz tizenkétszer is, de a csapda az, hogy nem tudhatod, mikor vár zárt ajtó. Mert a nő szíve hűséges kutya, de ha egyszer belefárad a várakozásba, tovább lép, és nem néz többé vissza.
Egy nő sem vár örökké. Mert... a nő nem erre született, a nő olyan csodákra született, melyeket pont a várakozás foszthat meg tőle.
És van olyan elszalasztott csoda, amiről tudja jól, egyetlen szerelem, és egyetlen férfi sem kárpótolhatja érte, soha…

A kovács

Egy fiatalember jelentkezett állásra egy nyomtatással foglalkozó nagy cégnél. Már túl volt az első meghallgatáson és most az igazgatóval kellett találkoznia. Az igazgató átnézte a róla szóló jegyzetet, amely kiváló volt. Majd megkérdezte:
- Volt-e ösztöndíjad az iskolához?
- Nem – válaszolt a fiú.
- Édesapád fizette az iskolád?
- Igen – válaszolta.
- Mit dolgozik édesapád?
- Édesapám kovács.
Az igazgató megkérte, hogy mutassa meg a kezeit. A fiatalember megmutatta a kezeit amelyek hibátlanok és finomak voltak.
- Segítettél valamikor szüleidnek a munkájukban?
- Sohasem, mert szüleim mindig azt akarták, hogy tanuljak és többet olvassak. Sőt még a munkájukat is jobban el tudták végezni mint én.
Az igazgató így szólt:
- Van egy kérésem. Ma, ha majd hazaértél, mosd meg édesapád kezeit és holnap gyere vissza hozzám.
A fiatalember úgy érezte, hogy minden bizonnyal övé lesz az állás. Amikor hazaért megkérte édesapját, hogy engedje meg, hogy megmossa kezeit. Az apa furcsán érezte magát. Boldog volt, de nagyon zavart is ahogy megmutatta kezeit fiának. A gyermek aprólékosan megmosta kezeit. Most először figyelt fel apja kezeinek nagyon ráncos voltára és sok sebhelyére. Némely sérülése annyira érzékeny volt, hogy a bőr összerándult mikor hozzáért.
Most értette meg mit jelentett a munka ezeknek a kezeknek, hogy fizethessék iskoláját. A kéz sérülései volt az ára tanulmányainak és jövőjének.
Miután megmosta apja kezeit, a fiatalember egy darabig szótlanul állt, majd elkezdett rendet rakni a műhelyben és kitakarítani azt. Ezen az éjszakán sokáig beszélgettek egymással.
Másnap visszament az igazgatóhoz, aki felfigyelt a könnycseppre a szemében, amikor megkérdezte tőle:
- Mit csináltál és tanultál meg tegnap este?
- Megmostam apám kezeit és miután végeztem vele kitakarítottam a műhelyt. Most már tudom mit jelent értékelni szüleimet és hogy nélkülük nem lennék az aki ma vagyok. Miközben segítettem édesapámnak rájöttem, hogy csak önmagunkra hagyatkozva mennyire nehéz bármit is tenni. Felismertem, hogy milyen sokat jelent a család és hogy mennyire fontos egymás segítése.
- Pontosan erre van szükség a munkásaim között is – mondta az igazgató. – Olyan valakit akartam alkalmazni, aki fontosnak tartja egymás segítését, aki elismeri a másik kemény munkáját és akinek nem a pénz jelenti az egyedüli életcélt.

Az utolsó játék

A reggeli séta alatt már más volt a kutya. Nem nézett be a bokrok alá, nem állt meg percekre egy-egy helyen szaglászni, nem maradt le nézelődni. Szorosan ment a férfi lába mellett, mintha félne, hogy lemarad, hogy elveszti gazdáját.
Egy helyen azonban megállt, és minden porcikájával azt kérte, hogy másfelé menjenek tovább, mint szoktak az elmúlt tizennégy év alatt. A férfi nem sietett, rámosolygott a kutyára, megsimogatta okos, nagy fejét, és halkan azt mondta: Hát akkor menjünk arra.
A kutya láthatóan megszaporázta lépteit. Egyenesen, tudatosan haladt valamerre, amit a férfi nem értett, de követte.
Kis tisztásra jutottak, ahol öreg, törött pad árválkodott, régen betemetett homokozóval. A kutya megállt, majd lassan, óvatosan lefeküdt a földre. A férfi körülnézett.
– Ó, te erre még emlékszel…? Ide hoztalak ki először, amikor hozzám kerültél…de rég volt. Tényleg, azóta soha nem jártunk erre. Jó volt itt, kiskutyám?
A kutya megcsóválta a farkát, egy darabig még feküdt, fejét a lábaira téve, majd nehézkesen feltápászkodott, és odaállt gazdája mellé.
– Mehetünk? – kérdezte vidáman a férfi. Elindultak a házak között hazafelé, a kutya ismét megállás nélkül, lassan, de biztosan haladt.
Otthon a kutya nem ballagott az edényéhez, ahogy idáig mindig, hosszú-hosszú éveken át tette. Csendesen bement a szobába, ráfeküdt a vastag, puha paplanra, ami a helye volt, és némán pihent. Majd feltápászkodott, óvatosan lehúzta a férfi levetett pólóját az ágyról, odavitte a paplanjához, lefeküdt és orrát a ruhába fúrta.
– Add vissza, te zsivány – mondta kedvesen a férfi, mikor meglátta. – Az az enyém, te kis tolvaj.
Régi játékuk volt ez – a gazda visszaszerezte a ruhát, és rátette a kutya fejére, aki nagyokat horkantott és a lábaival hadonászott.
Most azonban a kutya tette a fejét a pólóra, és mancsaival is tartotta. A férfi nem akarta eltépni a kedvenc ruhát, úgyhogy legyintett, megsimogatta az állatot, és indult a konyhába. Az ajtónál hallotta, hogy a kutya felhördül. Megfordult, de semmi különöset nem látott. A kutya ugyanúgy feküdt a helyén és őt nézte. Így még soha nem nézett, villant át a férfi agyán. A filmekben néznek így egymásra, mikor az egyik hosszú útra megy…igen, így szoktak nézni. Elgondolkodva ment ki a konyhába, csinált egy kávét és kibámult az ablakon. Furcsa érzései voltak.
Tíz perc múlva bement a szobába. Rápillantott a kutyára, tovább lépett, majd megdermedt és megállt. Letérdelt, odahajolt a kutyához, aki még mindig görcsösen kapaszkodott a pólóba. Okos, barna szemei nyitva voltak, de az oldala már nem emelkedett.
Lassan felfogta, mi történt. Lefeküdt a kutya mellé a földre, arcát az állat pofájára tette, és sokáig így maradt. Csak a könnyei patakzottak, végigfolytak az arcán, kis csíkokat hagytak a kutya szőrén, aztán beleivódtak a pólóba.

– Minden ruhámat odaadnám, hogy egyszer még egyet-csak egyet-el tudj lopni…Ez már a tiéd marad – mondta halkan.
Feltérdelt, végigsimította a mozdulatlan testet. Aztán óvatosan kivette a pólót a kutya alól, és beterítette vele az okos, néma fejet.

Kölcsön adok egy kutyát!

Kölcsön adok neked egy kutyát - szólt egy hang. Azért, hogy szeresd, amíg él és sirasd, amikor 12-14 év múlva meghal, de az is lehet, hogy csak 2-3 évig marad veled. Megteszed? Vigyázol rá, amíg én vissza nem hívom?

A kutya elbűvölő lesz, és te boldog leszel, és ha úgy érzed majd, hogy a veled töltött ideje túl rövid volt, mindig veled lesz majd az emléke, hogy megvigasztalódj. Nem ígérhetem, hogy veled maradhat, hiszen minden földi dolognak vége van egyszer.

De van egy feladatod, akarom, hogy a kutya tanuljon. Sokat keresgettem ezen a világon, hogy találjak neki egy igazi mestert. És a rengeteg ember közül, aki itt él ezen a Földön, téged választottalak. Most válaszolj! Teljes szívedből szeretni fogod, és úgy gondolod, hogy megéri az erőfeszítést? Nem fogod gyűlölni a világot és az életet, amikor újból eljövök érte?

És válaszoltam: - Igen készen állok, így fogok tenni. Mert az örömet, amit a kutyától kapok, enyhíti majd az elvesztés fájdalmát. Gyöngéden vigyázok rá, szeretni fogom teljes szívemből és a szeretetéért örökre hálás leszek. És ha sokkal előbb jössz érte, mint várnám, erős leszek a fájdalom előtt, megpróbálom majd megérteni. Miért?

Igen, ha a szeretetemen keresztül te teljesíteni tudod, amit neki terveztél, akkor segíts, amíg zokogok a hiányáért. És, amikor rá emlékezem majd, biztosan tudni fogom, én sokkal többet tanultam, Őtőle


Ő volt az én csodás kutyám. aki 14 évet töltött velem és már 10 éve érzem a hiányát! Még ma is sokat gondolok rá!

Egy iskola igazgatójának levelet a szülőkhöz.

Vizsgák előtt álltak egy szingapúri iskolában a diákok. Néhány nappal a megmérettetés előtt az iskola igazgatója ezt a levelet juttatta el a szülőkhöz.

„Kedves Szülők!

Hamarosan megkezdődnek a gyerekek vizsgái. Tudom, hogy nagyon fontos az Önök számára, hogy gyermekeik jól teljesítsenek. Mégis, arra kérem Önöket, ne feletsék el, hogy a diákok között, akik vizsgázni fognak, mindig lesz

– egy művész, akinek nem kell értenie a matematikához

– egy vállalkozó, akinek nem számít a történelem vagy az irodalom

– egy zenész, akinek a kémiajegyei nem sokat nyomnak majd a latban

– egy sportoló, akinek a fizikai erőnléte mindig fontosabb lesz, mint a fizika


Ha a gyermekük jó jegyet kap majd, az csodálatos dolog. De ha nem, kérem, ne törjék le az önbecsülését, a méltóságát!

Mondják el neki, hogy ez csak egy vizsga, és az életben sokkal fontosabb dolgok is vannak. Mondják el neki, hogy mindegy, milyen osztályzatot kap, szeretik őt, és nem fogják kritizálni.

Kérem, tegyék meg ezt, és aztán csak nézzék, ahogy a gyermekük meghódítja a világot. Egy vizsga, vagy egy rossz jey nem veheti el sem az álmait, sem a tehetségét.


És kérem, ne gondolják, hogy a világon kizárólag az orvosok és a mérnökök boldog emberek!”

Már nem ragaszkodom Hozzád

Már nem ragaszkodom Hozzád ... Megtanultam elengedni a késztetést, hogy irányítsam a dolgokat, Nem akarok tenni, hogy Neked jobb legyen ... Hogy  megfeleljek ... 

Az, hogy nem látod lelkem, nem az én hibám.

Hogy nem engeded érezni a földöntúlit, az egód játszmája. Míg rabja vagy félelmeidnek, a boldogságunk útjában állsz.

Már nem akarlak győzködni, nem akarok segíteni Neked. Elengedtem azt a kényszerképzetem, hogy csak veled lehetek boldog. Hiszen ezzel feladtam önmagam, és a megfelelés kényszere messzire hajtott valódi lényemtől. Mindennél jobban akartalak.

Bizony túl sokat tettem értünk. Rá kellett jönnöm, hogy egy kapcsolathoz két egyenrangú partner szükséges. Ha csak adok, de nem kapok vissza, felborul az egyensúly. Ha beleteszem szívem-lelkem, de csupán a riadt egó felel, megborul a harmónia.

Nehéz volt meghoznom a döntést. Éjszakákon át rágódtam, szenvedtem és kínlódtam, mire kimondtam, hogy ELÉG. Ennél többre becsülöm magam, megérdemlem a szeretetet. Megérdemlem, hogy valaki a lelkét is nekem adja. Egy olyan ember, aki nem menekül sem tőlem, sem önmagától. Aki kész arra, hogy a szerelem által meggyógyítsa sebesült lelkét. Aki hisz bennem, és bízik kettőnk erejében.

Megértettem, hogy a csodás percek túl kevesek voltak ahhoz, hogy behegedjen a sok seb, amit lelkemen ejtettél. Engem büntettél sokáig, mert Te nem szereted magad. Engem aláztál meg, mert kevésnek érezed magad a szerelemhez. Hazudtál, hitegettél, mert bennem találtad meg a biztonságot.
De gyáva lelked sokszor elmenekült.
Sokáig hittem és bíztam kettőnkben, a szerelem erejében. De most úgy döntöttem, elengedem a kezed, és kérlek ne nyúlj utánam.

Lehetőséget adok magamnak egy új életre- Lehetőséget, hogy valakinek én legyek az élete.

Lehetőséget, hogy megbecsüljenek, és valódi csodaként tekintsenek rám.

Lehetőséget adok magamnak, hogy szerethessenek.

Hiszen a szerelem a lélekben születik, és nincs más feladata, mint az áramlás. De ehhez két ember szükséges.

Új életem készen állok!

Nem hiszem el, hogy ez a dagadt nő ül mellém!!! A férfi két óra múlva új emberként kelt fel!

Egy férfi felszáll a repülőre, és leült az ablak melletti helyére. Tokiótól Hong Kong-ig repült. Ekkor egy nő ül le mellé, és a pasi kikészül.

„Üdv! Hogy van?” A nő mosolyogva foglalt helyt. Lassan ült le, próbálta belepréselni a nagy fenekét az ülésbe, betöltötte az egészet.

Elhelyezkedett, és hatalmas karját a közös karfára terítette.

Próbáltam odébb húzódni, és nekipréselődtem az ablaknak.

Még jobban felém nyomta magát, majd megismételte a köszönést barátságos hangon. Az arca a fejem fölé tornyosult, rákényszerítve, hogy odanézzek. „Heló” Feleltem undorral.

Elfordultam, az eget bámultam, csöndben mérgelődve a hosszú órákig tartó várható kényelmetlen úton, amit át kell majd élnem a szörny szomszédságában.

Megbökött a húsos karjával. „Laura vagyok. angol. És maga? Japán?”

„maláj” böktem oda.

„Elnézést! Elfogadja szívből jövő bocsánatkérésem? Jöjjön, fogjunk kezet. Ha együtt fogjuk tölteni a következő hat órát, egymás mellett ülve ezen a repülőn, akkor jobb, ha barátok vagyunk, nem gondolja?” Egy mancs integetett az arcom előtt. Kelletlenül megráztam a kezét, még mindig hallgatva.

Laura belekezdett a beszélgetésbe velem, egyáltalán nem észlelve a barátságtalan arckifejezésemet. Izgatottan beszélt magáról és az útjáról, hogy meglátogassa barátait Hong Kong-ban. Felsorolt egy csomó dolgot, amit a diákjainak fog majd venni a nevelőintézetben, ahol tanít.

Adtam neki egy egyszavas választ arra, amit kérdezett rólam. A hidegségemre még mindig zavartalanul, bólintott, majd kommentálta válaszomat. A hangja meleg és kedves volt. Figyelmes és udvarias volt, amikor ételt és italokat szolgáltak fel számunkra, biztosította, hogy legyen elég helyem visszamanőverezni az ülésemre. „Nem akarom legyűrni magát az elefánt méretemmel!” mondta a legnagyobb őszinteséggel.

Meglepetésemre az arcon, ami visszataszított egy órával ezelőtt, most megjelent egy különleges mosoly, nyugodt és élettel teli egyszerre. Nem tehettem ellene, lassanként ledöntötte az általam épített barikádot.

Laura érdekes beszélgető partner volt. Több témában jól olvasott volt a filozófiától kezdve a tudományig. Egy látszólag lényegtelen témát átalakított valami érdekessé, amit érdemes felfedezni és megérteni. A hozzászólásai humorosak és inspirálóak voltak.

A beszélgetésünk alatt Laura elérte, hogy a fedélzeten az összes alkalmazott, akik minket kiszolgálva elhaladtak mellettük, nevetésben törjön ki a viccein.

Amikor a légi utaskísérő a tányérjainkat vitte el, Laura elejtett pár viccet a méreteiről. A légi utaskísérő sírt a nevetéstől, ahogy megragadta Laura karját, „Maga tényleg feldobta a napomat!”

A következő pár percben Laura figyelmesen hallgatta és tippeket adott a légi utaskísérőnek a súlyproblémájával kapcsolatban. A hálás kísérő mielőtt elsietett így szólt, „Dolgoznom kell, de később visszajövök és beszélünk róla.”

Megkérdeztem Laurát, ”Soha nem gondolkozott azon, hogy leadjon pár kilót?”

„Nem. Keményen meló van abban, hogy így nézek ki. Miért akarnék lefogyni?”

„Nem aggódik a szíve miatt a túlsúly miatt?”

„Egyáltalán nem. Csak akkor leszel beteg, ha mindig a súlyod miatt aggódsz. A reklámokban a karcsúsító központok is azt szajkózzák, ’Szabadítsd meg magad a terhektől, hogy szabadon lehess önmagad.’ Hülyeség! Csak akkor vagy szabad, ha meg vagy elégedve önmagaddal, és azzal ahogy kinézel a nap minden egyes percében az év minden napján. Miért pazarolnám az időmet diétákkal, amikor egy csomó fontosabb dolgom van és egy csomó emberrel megismerkedhetek? Egészségesen étkezem, és rendszeresen sétálok. Azért vagyok ekkora, mert nagynak születtem. Több az élet annál, hogy egész nap a súlyomon aggódjak.”

Hörpintett egyet a borából. „Mindemellett, Isten annyi boldogságot adott nekem, hogy nagyobb testre van szükségem arra, hogy az összeset eltároljam! Miért veszítenék a súlyomból azért, hogy veszítsek a boldogságomból?” Visszahőkölve az érvelésétől, kuncognom kellett.

Laura folytatta. „Az emberek gyakran egy kövér hölgyként látnak engem, nagy mellekkel, combokkal és fenékkel, amire a férfiak még egy pillantást sem vetnének. Csak egy tramplinak látnak. Azt gondolják lusta vagyok és nincsen akaraterőm. Tévednek.” Felemelte a poharát egy elhaladó légi utaskísérőnek. Kérek még ebből a csodálatos borból.” Mosolygott édesen a kísérőre. „Remek kiszolgálás. Isten áldja a személyeztet.”

Felém fordult, „Igazából belül egy vékony nő vagyok. Annyi energia van bennem, hogy az emberek nem tudnák tartani velem a tempót. Ez az extra hús azért van, hogy lelassítson, máskülönben szaladnék mindenhova a férfiakat üldözve!”

„A férfiak futnak maga után?” Kérdeztem viccelődve. „Természetesen, boldog házasságban élek, de a férfiak továbbra is meg akarják kérni a kezemet. A legtöbbnek kapcsolati problémájuk van, és kell nekik valaki, akiben megbízhatnak. Valamiért szeretnek velem beszélgetni. Szerintem pszichológusnak kellett volna mennem, nem tanárnak!”

Laura így szólt, „Tudja, a kapcsolat a nők és férfiak között nagyon bonyolult. A nők imádják a férfiakat és édesnek hívják őket, amíg ki nem derül, hogy hazudtak és onnantól kezdve átváltoznak egy keserű tökké. A férfiak annyira szeretik a nőket, hogy úgy látják őket, mint lelki társukat, amíg rá nem néznek a hitelkártya számlákra, és akkor a nők átváltoznak az ördögökké vasvillával!”

Laura lenyűgöző elbeszélése átalakította a repülőutat valami egészen élvezetessé. Lenyűgözött, ahogyan elérte, hogy az emberek ragaszkodjanak a társaságához. Az út végére majdnem a fél kiszolgáló személyzet ott állt a folyosón közel hozzánk, nevetve és viccelődve Laurával. Az utasok körülöttünk szintén csatlakoztak hozzánk a derű-csinálásban. Laura volt a figyelem középpontjában, megtöltve a gépet kellemes melegséggel.

Amikor elbúcsúztunk egymástól kiszálló térben a Hong Kong-i Repülőtéren, néztem, ahogyan elsétál egy nagy csoport rajongó felnőttel és gyermekkel. Sikongatások hallatszottak, ahogy a csoport megölelte és megpuszilta Laurát. Megfordult és rám kacsintott.

Le voltam nyűgözve, ahogy a megütött a felismerés: Laura volt a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam.

Ne légy mérges

Egy idős házaspár együtt élt több mint 50 éve, és eddig a pillanatig nem volt titkuk egymás előtt. Csak egy dolog - a feleség megkérte férjét, hogy ne nyisson ki egy cipős dobozt, amit mindig a felső polcon tartott a szekrényben.

A férj úgy tett, ahogy a felesége kérte, és soha nem nézte a cipős doboz tartalmát. De egy nap a felesége megbetegedett, és úgy döntött, hogy felfedi a titkot, és kérte a férjét, hogy vigyék be a kórházba neki a dobozt.

Amikor a férj hazaért, odatette a dobozt az asztalra, és kinyitotta. Belül két kötött baba feküdt, és egy köteg bankjegy, aminek a teljes összege 95,000 dollár volt!

De miért? A férj meg volt döbbenve. "Mielőtt hozzád mentem, nagyanyám mesélt egy történetet," mondta a beteg nő, "ő azt mondta nekem, hogy amikor veszekszünk, ne legyek mérges, hanem kössek egy babát. Ez megnyugtat majd "

Az öreg úgy érezte, sokkolja, amit hall. De csak két baba volt a régi dobozban. Ez azt jelentette, hogy ennyi év együttélés után felesége csak kétszer volt dühös rá. Szorosan átölelte, és megkérdezte: "De mondd, mi ez a sok pénz?"

"Ah ... igen," mondta a feleség, "a babák eladásából kerestem"

Álmok nélkül nincs holnap

Tudod, minden okkal történik. Minden egyes kiontott könnycsepp helyett milliónyi boldogságot fogsz kapni. Ezt most még nem látod, nem érzed és hihetetlennek tűnik. De hidd el nekem így lesz. Semmi sem történik véletlenül. Az életed könyvének minden egyes fejezete okkal íródik. Az előszónál még nem érted, a kifejtésnél zokogsz, de az utolsó oldalon akkor is happy end lesz. Viszont ahhoz, hogy megtudd és megértsd, végig kell olvasnod az előző több száz oldalt is, mert csak úgy lesz kerek egész a történet. És akkor túl minden fejezeten, az ágyad sarkában, pokrócba vackolva, tested minden porcikáját átjárja valami elmondhatatlan, megfoghatatlan. És újra sírsz. De már örömödben.

50 csodálatos bölcsesség, amire egy idős fa tanított meg!

1.Nem tőled függ, milyennek születsz. Mi fák is sokfélék vagyunk. A fűz szomorúnak tűnhet, a tölgy erősnek, a juhar büszkének ? de mindeniknek megvannak saját képességei és mind egyedülálló a maga módján. Tanuld meg használni saját képességeidet, és mindig tanulj újakat.

2. Találd meg belső energiádat és erődet. Mi ezt télen használjuk, amikor a hó és a fagy lenyomja ágainkat.

3. Légy rugalmas. Ha egy fa dacosan állna, letörnének ágai; ezért mindig engedünk a szél erejének, majd megerősödve egyenesedünk vissza.

4. Örvendj az esőnek. Új sarjakat növeszt, általa pedig a Nap sugarát is jobban értékeled majd.

5. Nincsen csúnya fa, csak szemek, melyek anélkül néznek, hogy látnának.

6. Fejlődj saját ritmusodban, élvezd a növekedésed útjának minden pillanatát. Mi fák, nem nézzük irigykedve a nagyobbat vagy az erősebbet. Minden nap, minden kibomlott levél örömmel tölt el.

7. Vegyél egy keveset mások aggodalmaiból és borúságaiból, alakítsd pozitív energiákká és úgy add vissza nekik. Mint egy lehelet oxigént.

8. Semmi sem tart örökké. Mindig nőnek új ágak és új levelek, ezért nem könnyezünk minden elsárgult levélért, hanem annak örülünk, amink van.

9. Az erős gyökerek azok, amelyek mindig segítenek. Ne felejtsd el, honnan indultál és mit tanultál fejlődésed ösvényén.

10. Néha nehéznek és szomorúnak tűnhet az élet. Ne add fel azokban a pillanatokban sem! Bármilyen kegyetlennek is tűnjön a vihar, a gyökereid erősek és hamarosan újra gyönyörködhetsz a napsugarakban.

11. Légy hálás minden nap. Egy fa sosem feledi ezt. Valahányszor felkel a nap, ha gyerekek játszanak körülötte, ha a madarak magas ágai közt menedékre lelve dalolnak, a fák köszönetképpen kivirágoznak.

12. Hagyd a félelmeid! Ha a fák félnének, csak öreg és fonnyadt leveleik volnának – de van bátorságuk elengedni őket és másokat fogadni helyettük.

13. Ne aggódj folyton. A nehéz, nyomasztó tél után eljön majd a tavasz. Mindig.

14. Szeress! Nálunk mindenki egyformán méltó a szeretetre. Mindannyiunkban ott van valami, ami egyedivé tesz, fajtól, színtől és gyökerektől függetlenül. Mindenkivel megosztjuk szeretetünket, gyönyörű erdőket, parkokat és tereket formálunk – melyeket lehet, hogy a gondok szemüvegén keresztül te sem láttál eddig.

15. Nem csak a te valóságod az egyetlen létező – hallgasd meg mások igazságait is. Egy fa nem állíthatja, hogy „Minden levél kizárólag csak zöld lehet!”, mert akkor megtagadna megannyi csodálatos fajt, melyek levelei piros, narancs és sok más színben pompázik.

16. Az Univerzum bőséget jelent. Egy fa sosem kérdi, vajon jön még meleg? Vajon túlélem a hideget? Hogyan nőnek majd vissza leveleim? – tudja, hogy ezeket a dolgokat a természet megadja neki.

17. Csak a jelen pillanat a tiéd. Legyen az boldog vagy fájdalmas, élvezd, mert soha többé nem tér vissza.

18. Hagyj fel az olyan gondolatokkal, hogy a dolgok nehezek. A fa nem mondja, hogy Nem tudok kivirágozni. Idén nem akarok teremni. Túl nehéz, fájdalmas és kényelmetlen! Egyszerűen csak megteszi, hittel, könnyedén.

19. Ne várd a boldogságot, csak éld meg! Egyetlen fa sem mondja, hogy boldogabb lenne, ha 5 méterrel arrább állna és 20 centivel magasabb lenne. Azért, mert megértjük, hogy most is boldogok lehetünk, ott ahol vagyunk és azzal, amink van.

20. Mindig fölfele törekedj, de örülj annak, amit most csinálsz. Mindig lesz, amit tanulnod és lesz még, amit megvalósíts, hogy ezáltal nagyobb, erősebb és szebb lehess.

21. Ne másokhoz hasonlítsd magad. Nem számít, ha némely piros levelű fák tetszenek egyes embereknek. Én más faj vagyok, és idén olyan szépek a leveleim, mint még soha – nyers zöldek.

22. Hagyd, hogy megöleljenek. Így kaphatsz egy darabka szeretetet és energiát, ugyanezt pedig te is továbbíthatod. Vagy bármi mást, amit szeretnél.

23. Az igazi erő a sebezhetőségben rejlik. Ha nem is mindig egyértelmű, de egyetlen fa sem tökéletes. Néha az emberek bántanak, néha megfáradunk az ágainkra telepedő hó alatt, vagy egyszerűen csak meghajlott a törzsünk imitt-amott. Ezeket nem rejtjük el. Merünk sebezhetőek és kopárak lenni.

24. Adj értéket az emberek életének, saját lényed által. Engem örömmel tölt el, ha az emberek megpihennek az árnyékomban. Egy barátom is van, az akác, aki csodálattal figyeli az ágait melankolikusan kémlelő szerelmes párt.

25. Vedd észre, hogy minden levél a zöld más és más árnyalataiban játszik. Ha körülnézel magad körül és látni tudod az apró különbségeket, az életed megváltozik.

26. Csodáld a környezeted. Nekünk is életre kelnek a csodálat levelei, ha egy-egy szép, boldog és bátor embert látunk.

27. Legyen hited! Ha a természet annyira tökéletes és gazdag tud lenni, hogy is fordul meg a fejedben, hogy te más lennél?

28. Bocsáss meg. Ha néha haragszom is az emberekre, amiért rombolják a természetet és eldobják a hulladékot, tudom, hogy erős tudok maradni és ők nem tudnak többet ennél. Mégis, te, mint ember, változtathatsz ezen. Bocsáss meg, majd döntsd el, hogyan tudsz továbbra eszerint cselekedni az életed minden területén.

29. Vállald a felelősséget! Mit oldok meg azzal, ha a tikkasztó nyarat vagy a tél fagyát hibáztatom? Arra koncentrálj csak, amit te is befolyásolni tudsz.

30. Mindig a most a legmegfelelőbb pillanat! Ne várjuk állandóan a megfelelő évszakot, teremtsük meg mi a megfelelő pillanatot. Élj ebben a tudatban és ne halogass. Neked emberként még több lehetőséged van.

31. Hagyd a múltat. Nekem abszurdnak tűnik, hogy egy fa fájlalóan gondoljon vissza 2008 kemény fagyos telére ahelyett, hogy az idei tavasznak örvendezne.

32. Légy mindig önmagad, ne bújj maszkok mögé. Láttál már olyan fát, amelyik más fajnak álcázza magát, csak, hogy szebb legyen? Erre semmi szükség nincsen. Ugyanis olyan embereket kell magadhoz vonzz, akik valódi éneddel rezonálnak.

33. Csak addig légy önző, amíg megkapod az ajándékozás erejét. Ősszel, mikor táncolunk a nagy szélben, az emberek nem szeretnek mellettünk lenni. A viharban félnek, hogy rájuk dőlünk. Hogyha pedig egyenesen állnánk csak a kedvükért, akkor kettétörnénk. Meg kell értened, hogy néha el kell üldöznünk benneteket, hogy később majd mással megajándékozhassunk titeket.

34. Ne bosszankodj másnak a gyengeségén, mert ő a te tükröd. Van egy barátom, aki egy tó mellett áll. Nem igazán tökéletes, horgas a törzse, kevéske levele van és girhesek az ágai. Mindezt pedig látja a tó vizében, de sosem hallottam őt azon panaszkodni, hogy milyen csúnya a tó tükre.

35. Nézz magadba. Mulatságos, ahogyan ti, emberek, olyan kapukat próbáltok nyitogatni, amelyek csak belülről nyílnak. Ha nem úgy fest az életed, ahogyan szeretnéd, akkor nézz magadba, vizsgáld meg addigi meggyőződéseidet. Ha rossz almát terem a fa, nem az almán kell változtatni, hanem a gyökerét kell megöntözni.

36. Nem tudom, mondták-e már neked, hogy mi fák, a tiszta nyári melegben elraktározzuk magunkban az energiát a téli időszakra. Lehet, hogy jó ötlet lenne, ha te is hosszú távra hoznál döntéseket.

37. Bátorkodj csillogtatni értékeidet. Nem fáj az, ha nőnek a leveleink, épp ellenkezőleg. Az egy ünnep.

38. Bármennyire is sötét legyen, nézz fel. Mindig lesznek csillagok, amelyek megvilágosítsák utadat. És soha, soha nem vagy egyedül.

39. Szépítsd meg mások életét anélkül, hogy valamit várnál cserébe. Hallottad már egy fától is, hogy „adósom vagy!”?

40. Élvezd a napsütést, de ne maradj mindig a komfortzónában. Ne a széltől várd, hogy előre mozdítson. Úgyis csak saját magad által fejlődhetsz.

41. Merj nagyot kívánni. Sokszor, amikor látjuk az égbolton a Holdat, felé ágaskodunk. Lehet, hogy soha nem foguk odáig érni – vagy lehet, hogy mégis. Bárhogy is legyen, valami szép vár mindannyiunkra. Nektek is így van: az élet megjutalmazza a bátor embereket.

42. Nem az számít, hány éves vagy, hanem az, hogy mennyi élet van az éveidben. Ugyanígy, a tapasztalat sem az öregségben, hanem a megtanult leckékben rejlik. Bármikor felvirágozhatsz, függetlenül attól, hányadik születésnapodat ünnepled.

43. Ne kérdezgesd, hogy van-e élet a halál után. Az a fontos, hogy mennyi élet volt a halál előtt. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy élhessünk, és, hogy amíg itt vagyunk titeket megajándékozhassunk.

44. A fáknak nincs szükségük elismerésre és dicséretre ahhoz, hogy szépnek tartsák magukat. Az lenne a csúcs, ha vitatkoznánk egymással és kérnénk más fákat, hogy dicsérjék szépségünket, leveleinket és tökéletes törzsünket. Nézz a tükörbe egyedül és találd meg magadban azt, amit szeretsz. Ne ítéld el magad. Csodálatos vagy!

45. Hallgass zenét. A fák is szeretik a zenét. Ha túl nagy a csend, megcirógatjuk leveleinket a természet hangjaival. Ez örömet és megnyugvást ad. Nyisd ki az ablakod korán reggel és rájössz, miről beszélek.

46. Bármi is történjen, akárhányszor sérülj meg, omolj össze vagy csalódj az életben, ne feledd, hogy nem veszítettél értékedből és elég erős vagy ahhoz, hogy tovább növekedj. Vagy azt akarod mondani, hogy a tavalyi szél miatt meggörbültem kicsit és már én sem vagyok erős és tökéletes?

47. Egy nap megpihent egy fiatal a törzsemhez dőlve. Olvasott. Egyik gondolat magával ragadott: „Egy fa minden levelének van egy angyala, aki azt mondja: – Nőjj! Nőjj!”. Milyen szerencsés vagyok! Te elgondolkoztál már azon, milyen angyalok vannak a te életedben?

48. Légy türelmes. Néha évekbe telhet, hogy elérd az áhított magasságot – de biztos lehetsz benne, hogy megéri várni.

49. Adj. Nem kell arrogánsnak, merevnek és megingathatatlannak tűnni. A tölgy azért olyan erős, mert megosztja energiáját. Segítsd te is azokat az embereket, akik utadba kerülnek.

50. Szeresd az életet. Az élet pedig a legszebb ajándékokat tárja eléd. Még a vihar közepén is feltűnhet egy madár, egy ember… vagy egy hullócsillag.

A öreg és a fiatal kutya

A réten találkoztak. A két gazda megállt, beszélgettek, valamibe belemerültek. A két kutya is egymásra talált. A fiatal, még majdnem kölyök és az öreg.
A fiatal vidáman lekushadt az öreg elé, és éles, magas hangon rákiabált:
- Gyere! Szaladgáljunk! Gyere már…kérlek!
- Én már nem nagyon tudok szaladgálni – mondta csendesen, mosolyogva az öreg.
- Szaladgálni mindenki tud – ellenkezett a fiatal. – Csak annyi, hogy felugrasz, és futsz utánam. Ennyire egyszerű. És akkor kergetjük egymást. Gyere!
- De én már tényleg nem tudok szaladni – mondta az öreg. – Tudod, fiam, nekem már fáj az, ha szaladok, ha felugrok.
- Fáj? – csodálkozott a fiatal. – Mitől fáj? Hiszen az a legjobb, szaladni. Bele a szélbe, a napsütésbe, a szagokba. Az nem fáj. Kaptam szúrást nemrég, az kicsit fájt…de szaladgálni nem fáj. Te is kaptál szúrást?
- Sokszor kaptam, kicsim – mondta az öreg. – Ahányszor esett a hó, aztán meleg lett, annyiszor. Nekem az már nem fáj.
- Akkor mi fáj neked?
- A lábaim. A csípőm, a hátam…
- Akkor te beteg vagy? – kérdezte a fiatal. Közben lefeküdt, és egy fűszálat rágcsált.
- Nem vagyok beteg, fiam. Öreg vagyok.
- De labdázni szoktál, ugye? Meg rongyozni, meg botot visszahozni, azt szoktál te is…ugye?
- Nem szoktam. Már nem tudok ilyeneket csinálni. Már kicsik a fogaim is, nem is látok tisztán, mint te. Én már nem tudok játszani – magyarázta halkan az öreg.
- Akkor te mit csinálsz egész nap?
- Pihenek, fiam. És néha behunyom a szemem, és visszagondolok arra, mennyi minden történt velem azóta, hogy annyi idős voltam, mint te most.
- Te voltál ennyi idős? – kérdezte a fiatal érdeklődve.
- Voltam. És ugyanúgy szaladgáltam, ugyanúgy labdáztam, mint te, fiam. És ugyanúgy élveztem, ha belerohantam a szélbe, ha éreztem a nap vagy a hó szagát, kergetőzhettem a többiekkel. Mint te most, kicsim. Aztán lassanként elkezdett fájni a lábam. Nem törődtem vele, de fájt. Reggel nehezen keltem fel, már az ágyra sem tudtam felugrani, csak nagyon nehezen. Aztán a lépcsőn is fájt már mennem…de már megszoktam. Csak azért néha szomorú vagyok emiatt…
- És a gazdád haragszik rád, hogy ilyen vagy? – kérdezte a fiatal.
- Nem, dehogy haragszik. Régebben volt, hogy meghúzta a pórázt, hogy jöjjek már gyorsabban, meg ne álljak meg olyan sűrűn…de aztán rájött, hogy nem azért csinálom, mert rossz vagyok. És- tudod – ő nagyon szeret engem. Így, öregen is.
- És mit tudsz neki csinálni, ha ilyen öreg vagy? – kérdezte a fiatal érdeklődő, okos szemekkel. – Nem botozol, nem labdázol, nem futsz…csinálsz neki valamit?
- Szeretem – mondta halkan az öreg. – Ez az egyetlen, amit tenni tudok. Szeretem és ragaszkodom hozzá, és örülök neki, ha hazajön, és nem mutatom, hogy fáj. Csak ha már nagyon fáj valami. De tudom, hogy ő is szeret, és megérti. Sokszor megölel, és mondja, hogy szép vagyok, meg okos, meg erős meg bátor, és még soká leszek az ő kutyája.
- És soká leszel még?
- Nem tudom, kicsim – mondta lehajtott fejjel az öreg. – Szeretnék, az biztos.
A fiatal kutya gazdája közben kezet fogott a másik emberrel, és füttyentett.
- Gyerünk, Alex – mondta. – Megyünk, te zsivány. Szaladj…!
A fiatal felpattant, gyorsan képen nyalta öreg barátját.
- Mennem kell. Jó volt veled beszélni. Valami folyik a szemed sarkából…te sírsz?
- Ne törődj vele, kicsim – mondta az öreg. – majd eláll. Talán a szemembe ment valami.
- Találkozunk! – kiabálta futtában a fiatal kutya. – Majd akkor is, ha hó lesz. Rendben?
- Remélem... itt foglak várni – mondta az öreg kutya, de olyan halkan, hogy senki sem hallotta.

Az öreg bölcs

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

Mi generációnk

Mi generációnk című vers titka, hogy felülről lefelé és alulról felfelé is el kell olvasni, hogy megtudjuk az üzenetét.

Jordan Nichols egyszerű házi dolgozatnak szánta a verset, de a bátyja kiposztolt a Twittere, ahol nagyon hamar az egyik legnépszerűbb tartalom lett. Szakértők azt állítják, ez a költemény a 21. század egyik legfontosabb alkotása, amelye pontosan bemutatja mit is gondolnak és mit éreznek a mai fiatalok. A vers eredeti nyelven a leghatásosabb, de a magyar fordítása is jól sikerült.

A mi generációnk

A mi generációnk nem lesz híres semmiről

Soha nem mondja majd senki, hogy

Mi vagyunk az emberiség csúcsa

Tévedés, az igazság az, hogy

A generációnk egy hiba volt.

Azt gondolni, hogy

Tényleg sikeresek leszünk

Hiábavaló. És tudjuk, hogy

Csak pénzért és hatalomért élni

Az, ahogy a dolgok mennek.

Szeretni, tisztelni, kedvesnek lenni

Hülyeség.

Elfeledkezni a régi időről

Nem lesz könnyű, de megpróbáljuk.

Javítani a világon

Olyasmi, amit soha nem tettünk.

A feladás

A megoldásunk a problémákra.

A kemény munka:

Ez egy vicc

Tudtuk, hogy

Az emberek azt mondják, nem térhetünk vissza.

Ez igaz lehet,

Ha csak át nem fordítjuk a dolgokat.

(Most olvasd lentről felfelé)

Gyilkos-tó legendája

Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökény fekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye.
Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, és aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat ezermesterkedni és szekeret faragni is. Ahogy szemük összevillant- és mert a szerelem hirtelen jön a szíven üt, mint a villám- megszerették egymást.
A fiú égszínkék selyemkendőt vásárolt Eszternek a tükrös pogácsa mellé és megkérte, hogy legyen a mátkája. Az esküvőre nem kerülhetett sor, mert a legény elvitték katonának. A lány hűségesen várta kedvesét.
Esténként mikor a nap a hegyek mögé ereszkedett, agyagkorsójával kiment a fenyvesek alá a csobogóhoz és ott sóvárgott órákon át szíve választottja után. Még a közeli hegyeknek is meglágyult a szíve a sóhajozástól, fájdalmas szép énektől.
Történt azonban egyik vasárnap délután, hogy meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Nyergébe kapta a gyönyörű lányt és elvágtatott vele mint szélvész a Kis-Cohárdhoz, az ezerarcú sziklák közé, ahol tanyája volt.
Aranyát, ezüstjét ígérte Eszternek, gyémántos palotát akart építeni, csakhogy megszeresse. A fiatal lány nem viszonozta a zsivány szerelmét. Régi mátkáját várta vissza, amikor felkelt a nap, és akkor is, amikor lehunyta a szemét a világ. Ennek láttán feldühödött a zsivány és kényszeríteni akarta Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és ezen a júliusi éjszakán eget és földet rázó mennydörgéssel válaszoltak. Zuhogott az eső, a cikázó villámok megvilágították a koromsötét éjszakát.
Hajnalban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsiványt, sőt még a pásztort is nyájastól, aki a szembelevő hegyoldalon legeltetett.
Július utolsó vasárnapjának hajnalán, a nap első aranyló sugarai bevilágították a sziklákkal borított vidéket.
A völgyet ahol tegnap még kristálytiszta vizével a Vereskő-patak csobogott, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Amikor a megáradt patak zavaros vize elérte a sziklagát tetejét, megfojtotta a füveket, bokrokat és megölte a fákat. A keskeny völgy helyén tó keletkezett, amelynek vizéből máig is kiállnak a fenyőerdő maradványai.
A környék pásztorai Gyilkos-tónak nevezték el ezt a tavat.
Így lett a hegy halálából ez élet vize.
Ha napsütésben belenézel a tó vizébe, Eszter szürkészöld szemei tekintenek szelíden vissza rád…