2012. július 31., kedd

Heti útravaló Müller Pétertől - 22. rész

"A lelked mélyén, ahol a legjobb Barátod lakik, tanácsot kaphatsz minden gondodra. Olyan súgást, amelyről - ha kifelé hangoltan élsz - semmit se tudsz."

Tudod, hogy a legjobb Barátod benned él? Ismered? Hallottad a hangját? Szoktál magaddal beszélgetni - ezt csakis csendben és egyedül lehet. Néha megszólal a Bölcs Barátod a legnagyobb hangzavarban és veszélyben, de csak nagyon ritkán. Ezeket a pillanatokat hívjuk úgy, hogy lélekjelenlét.
Nem tudom, te hogy vagy ezzel, én elmondom a tapasztalatomat. Ha működik a kapcsolatunk, előbb hallom meg Bölcs Barátom súgását, mint ahogy cselekednék. "Tedd meg!... Ne tedd meg!... Vigyázz, ez nem méltó hozzád!... Menj tovább, bátran!... Ne menj, mert csapdába lépsz! Ilyenkor bölcs vagyok, mert előre látom, hogy amit lépni akarok, azon áldás lesz-e vagy átok.
Ha nem működik igazán a kapcsolatunk, akkor csak késve hallom meg a Barátom hangját. Amikor már megtettem a lépést, a saját konok hülye fejemre hallgatva. "Lépcsőház-effektusnak" hívjuk ezt az utólagos szidást vagy lelkifurdalást. "Látod, milyen ostoba voltál!... Nem kellett volna megtenned!... Hibáztál!... Most már viseld a következményeket!..."
Van, amikor sohasem hallod meg a Barátodat. Ez a leggyakoribb. Ilyenkor mész a hülye fejed után. Egy-egy hibát elkövetsz százszor is. Nem ismered föl, hogy hibáztál, hogy nem kellett volna. A tetteidnek nincsenek tanulságai. Azt hiszed, peches vagy, a körülmények áldozata.
Fogalmad sincs róla, hogy oly mértékben süket lettél benső Barátod hangjára, hogy sem a tetted előtt, sem utána nem hallod őt. Ilyenkor jönnek a sorozatos bajok, pszichoszomatikus betegségek.
A tested jelzi a betegséggel és a fájdalommal, amit a lelked nem hallott meg szavakkal. A test képtelen beszélni, csak fájni és összetörni tud. A betegség: testbeszéd. Te igyekezz meghallani - Magadat. Hallgasd meg Bölcs Barátod tanácsát, és fogadd is meg.
Tudom, nem könnyű.




Forrás: Life.hu

2012. július 29., vasárnap

Heti útravaló Müller Pétertől - 21. rész

"Sötéten látsz? Cserélj szemüveget!"

Nem is tudod, hogy ez milyen bölcs tanács. Az öreg Mózes azt mondta az embernek: "Eléd tártam az áldást és az átkot, az Életet és a Halált. Válaszd az életet!" - vagyis a döntés a te kezedben van.

Ha az Életet választod - most jól figyelj, mert ez fontos -, ha az Életet és az áldást választod nem a sorsod fog változni, hanem a szemléleted. Mindent másképp látsz az Élet szemüvegén át.
A bajról kiderül, hogy jó, hogy van. A nehézségekről kiderül, hogy nem véletlenül vannak az életedben. A próbatételekről, hogy nevelnek, s erősebbé tesznek. Ugyanannak az eseménynek van egy "átkozott" és egy "áldott" szemlélete is. Minden bajban van valami jó, valami megfejtendő "miért".

Az "áldás szemüvegén" át bölcsen látod a világot. Jó, hogy sós a leves, mert legalább nem kell megenni - van finomabb. Jó, hogy kificamodott a bokád, mert valahová nem tudtál elmenni, ahová kár lett volna, és megtanultad, hogy fölösleges a rohanás. Jó, hogy zuhog az eső, mert jó lesz a termés.
Hamlet királyfinak vacak élete volt. Az apját megölte a nagybátyja, majd elszerette az édesanyját, elvette a királyfi trónját, száműzte, őrületbe hajszolta a szerelmét, végül egy mérgezett karddal meg is ölette. Ez a bölcs királyfi mégis azt mondja egyszer: "Nincs a világon sem jó, sem rossz - a gondolkodás teszi azzá" - vagyis fontos, hogy milyen szemüvegen át nézed a világot.
A derűs embereknek nem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk. Azt szoktuk mondani: jó természetük van. A jóra vannak hangolva.
Életörömre. Egy csepp vízért hálásabbak, mint más egy húszezer forintos pálinkáért. Egy jó szónak jobban örülnek, mint a sok pénznek.
Hidd el, hogy ez a "szemüveg" nagyon fontos. Az életművészet titka az, ahogy látsz vele. Mert maga az élet - minden élet! - nehéz. Tele van bajjal, betegséggel, szenvedéssel, halállal. Tedd csak fel az "áldott szemüvegedet", s máris látod, hogy süt a nap, hogy sok öröm és emberi jóság van.
Ha derűs emberekkel találkozol, ne az életrajzukban keresd a jó közérzetük titkát - hanem a szemüvegükben.
Nézz és gondolkodj másképp. Akkor mindenben meglátod a jót és az áldást.




Forrás: Life.hu

2012. július 28., szombat

Márai Sándor - A kínai mese

- Szóval - mondta a nő -, eljössz?...
A férfi hallgatott. Kesztyűjét húzogatta, s ezt mondta lesütött szemekkel:
- Hallottam egyszer egy mesét. Természetesen kínai mese volt. Így szólt: egy távoli tartományban élt egy férfi és egy asszony. Nem ismerték egymást. Egy reggel úgy érezték, hangot, üzenetet hallottak, parancsot kaptak: ezért felkeltek nyughelyükről, mint az alvajárók, elindultak egymás felé, elhagyták otthonukat, férjüket és feleségüket, elhagytak mindent és mindenkit, hogy találkozzanak végre az élet sötét erdejében, s boldogak és egyek lehessenek. Így vándoroltak, igézetben egymás felé. Pusztaságokon haladtak át, s egy sötét erdőbe értek. Az erdőt patak választotta ketté, s ők a patak két partján közeledtek egymás felé, a parancs értelmében, csukott szemekkel, boldog és néma mosollyal. De a patakon keskeny palló vezetett át, oly keskeny, hogy egyszerre csak egy ember lépdelhetett végig a törékeny deszkán. Ezért megálltak, a patak két partján, szemközt egymással, vágyódva és mosolyogva, s tétováztak, melyik induljon el a másik felé először?... Akkor a nő ezt mondotta, halkan és bensőségesen: "No, jere már!" A férfi felnézett e hangra, szemét dörzsölte, a nőt nézte, az égre nézett, aztán csendesen megfordult, s visszament életébe, családjához, és ott élt tovább, némán és csodálkozással a szívében. Tudniillik a nő idő előtt szólt. És egyáltalán nem szabad szólni. Meg kell várni, amíg a férfi, kérés és felszólítás nélkül, végigmegy a pallón. Ez a kínai mese.
- Igen - mondta a nő, és szeme megtelt könnyekkel. - Szóval, eljössz?...
- Jó lenne - mondta udvariasan a férfi, begombolta kesztyűjét, s kalapját kereste. - Sajnos, délután tárgyalásaim vannak. Ezen a héten egyáltalán, kissé sok a dolgom.

2012. július 27., péntek

Heti útravaló Müller Pétertől - 20. rész

"A hűség a legszebb emberi tulajdonság, és néha a legfájdalmasabb is. Mert ahhoz, hogy valakihez hű légy, a másikhoz hűtlennek kell lenni. Valakit el kell árulni."

Voltál már így? Nagyon vacak érzés. Az emberlét legnagyobb drámája, hogy miközben valakit szorosan átölelsz, a másiktól eltéped magad. Ne hidd, hogy ez csak egy párkapcsolatban van így.
Egy gyereknek el kell szakadnia a szüleitől, amikor felnő. Anyja ölelő karjait le kell sodornia magától. Még Jézus is megtette ezt. Amikor az anyja beszélni szeretett volna vele, ő nem akart. "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" - kérdezte a hírhozótól. Ő akkor már csakis az Istenhez tudott hű lenni.
De így van ezzel minden ember is. Sohasem felejtem el anyám fájdalmasan bölcs, mosolygó tekintetét, amikor bejelentettem neki, hogy megnősülök. Addig vele éltem, utána pedig csak akkor voltunk együtt, ha néha találkoztunk.
Gyereksorsom és gyerektudatom megszűnésével lényegében magára hagytam őt. Az a csodálatos "együtt" - megszűnt. Más lettem, és a feleségemben kezdtem keresni azt a sok mindent, amit addig az anyámban találtam meg.
És a házasságban? Ha jön valaki? Egy harmadik? Máris árulóvá lettél - mert előbb-utóbb valamelyiket el kell árulnod. (Nemcsak a feleségedhez lehetsz hűtlen, hanem a szerelmedhez is!)
Ez az útravaló, lehet, hogy nem is neked szól, hanem magamnak. Ha egy sokaságban vagyok, például előadást tartok, vagy könyvet dedikálok, vagy a születésnapomat ünnepelik, sohasem tudok megszabadulni attól a lelkifurdalástól, hogyha valakire figyelek, ha valakinek a mélyen a szemébe nézek, a többit elfelejtem - hűtlenül. Mintha ott se lennének. Egyetlen ember miatt elárulom a többit. Ha nem így lenne, nem tudnék arra az egyre figyelni.
Bizony, csak egyetlen valakihez, vagy valamihez lehetsz hűséges. Nem lehet mindenkit szeretni. Pedig az lenne jó! Ha százezer karom és szemem és ölem és szemem és szívem lenne! Nem kellene megszenvednem, hogy nem lehet mindenkit átölelni, és ha az egyiket szereted, és hűséges vagy hozzá, a másikat elhagyod - elviszed róla szereteted fénysugarát, és ott hagyod a sötétben. Ez fáj. Fájdalmat okozni: fáj.
Mindezt csak elmeséltem Neked. Ne szomorodj el: emberek vagyunk.



Forrás: Life.hu

2012. július 26., csütörtök

Heti útravaló Müller Pétertől - 19. rész

"Összhangban egy másik emberrel csak akkor lehetsz, ha magaddal is összhangban vagy."

Erről mindig megfeledkezünk, pedig milyen fontos és nyilvánvaló! Egy hamis hangszerrel nem lehet zenekarban játszani, és egy lehangolt zongorán nem lehet egy hegedűt kísérni, még akkor sem, ha a világ legnagyobb művésze játszik rajta. Szomorú vagy és azt várod, hogy fölvidítsanak. Ideges, és azt, hogy megnyugtassanak. Magányos, és azt, hogy szeressenek. Gyenge vagy, s a másiktól várod az erőt. Reménytelen, s várod a reményt.
Igaz, hogy mások hatnak ránk, de ne várd senkitől se, hogy helyetted hangoljon föl, és hogy helyetted teremtsen benned harmóniát, jó közérzetet. S kimondom végül: ne várd senkitől, hogy "boldoggá tegyen". Amíg lelked állapota másoktól függ, lehetnek ugyan jó perceid is néha, de maga az a tény, hogy függő helyzetben vagy, örökös remegést is jelent: "Jaj, mi lesz, ha elhagy?" "Ha megharagszik rám?" "Mi lesz?!"
Olyan korba születtél, mely külvilágfüggő, és nem tanított meg arra, hogyan kell önmagadat megismerni és uralni. Hogyan kell magadat naponta fölhangolni. S belül megteremteni azt, amit kívülről várnál. Nem tudom, tapasztaltad-e, de egy barátságos embernek sok barátja van. S egy erőshöz sokan akarnak tartozni, és egy vidám, jó humorú ember társaságát keresik.
Akiből sugárzik a harmónia, azt sokan szeretik. Lelked szüntelen adásban van. A tested, a bőröd, a szemed is. Sugárzol, és a sugárzásod vonz és taszít. Be tudod vonzani magadhoz a másikat, és el is tudod taszítani. Foglalkozz egy kicsit többet magaddal - a lelkeddel, testeddel is. Ne csodálkozz, hogy a testedet is mondom.
Szepes Mária még a száz évéhez közel is szép ember és vonzó Nő volt. Mint egy nemes, egyiptomi királynő, olyan. Fantasztikus vonzása volt, és ereje. Mert - ahogy manapság mondják - "megcsinálta magát." A szó legnemesebb értelmében. Légy te is önmagad mestere. Tanulj meg dolgozni örömmel a lelkeden - és tanuld meg minden körülmények között szeretni önmagadat.


Forrás: Life.hu

2012. július 25., szerda

Patricia Lynn Reilly: Képzelj el egy nőt, aki szerelmes önmagába

Elképzelek egy Nőt, aki szerelemben él Önmagával.
Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született.
Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét.
Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza.
Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.
Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg.
Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt.
Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.
Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát.
Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg.
Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli.
Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét.
Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.
Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába. Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki. Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélekzet.
Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot. Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.
Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait.
Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen. Elképzelek egy nőt, aki önmagát saját istenei által jelöli. Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el.
Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban. Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek.
Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába. Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen.
Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete. Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.
Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója. Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon.
Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének. Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja. Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.
Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal. Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni.
Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat. Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja.
Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe. Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban.
Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék. Aki elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek, és konfliktusok támogatására használja.
Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és nyugalomban telnek, anélkül, hogy kihasználnák őt. Aki törvényszerű ügyességgel választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik. Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében.
Egy nőt, aki az asszonyok körében ül.
Aki emlékezteti magát, az igazságra, amikor az feledésbe merül.

Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait.
Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot.
Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett.
Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek.
Aki minden mást figyelmen kívül hagyva hű marad önmagához.
Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!

2012. július 24., kedd

Heti útravaló Müller Pétertől - 18. rész

"Hogyan lehet legyőzni a depressziódat? Úgy, hogy ha megtalálod magadban azt, aki nem depressziós."

Figyelj! Ez egy hasznos útravaló. Ne mondd, hogy tőlem hallottad, mert az összes pszichológus és pszichiáter nekem ugrik, lehülyéz és kiközösít a komoly emberek társaságából. Maradjon ez a mi titkunk.
Van benned valaki, aki nem depressziós! Nem szomorú, és nem kétségbeesett. Még a legmélyebb bajban is képes nevetni.
Van benned valaki, akinek a baj nem baj.
És a nehézség nem nehézség.
És a sötétség nem sötétség.
És a kilátástalanságban is lát.
És a haláltól sem fél.
És ha elvesztesz valamit, azt mondja: "Van másik!"
És ha gödörben van: kimászik.
És ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi.
És ha beteg vagy: meggyógyít.
És ha meg kell születned: világra hoz.
És ha meg kell halnod, átvezet a sötétségen és újjászül.
És ha szenvedsz, azt súgja: valamiért jó, hogy így van.
Van benned valaki, aki még a gyászban is képes a derűjét megőrizni.
És mindenen felülemelkedni.
És a könnyező szemedet kívülről nézni, mosolyogva.
És ha félsz - nem fél.
Van benned Valaki, aki több mint te vagy.
Aki a lelkednek tud parancsolni.
Aki ha kövér vagy, le tud fogyasztani.
Aki ha sovány vagy, meg tud hizlalni.
Aki ha dohányos vagy, le tud szoktatni a cigiről.
Aki belül mindig nevet.
S ha elfog a "nem érdemes élni!" - láthatatlan lábával jól fenékbe rúg. Nem egyszer, százszor is, és azt mondja: "gyerünk tovább!"
Van benned valaki, aki halhatatlan.
És derűs.
És erős.
Nem lehet vele elbánni.
És ha földre rogysz, fölemel a grabancodnál fogva, és talpra segít.
És ha már úgy érzed, nem bírod tovább, olyan energiát ad, hogy széttöröd gyávaságod és önsajnálatod börtönének rácsát, és szabaddá tesz.
Hallgass rá! Ő vagy te.


Forrás: Life.hu

2012. július 21., szombat

Heti útravaló Müller Pétertől - 17. rész

"Ha jól élsz, tudnod kell átváltoznod. Nincs 'végre elértem!' - mert tovább kell menned. Új életszerepben, új felfogással."

Ez egy hasznos, de nehezen megfogadható útravaló. Le vagyunk ragadva. Félünk átváltozni, öregedni, veszteni, elfeledni a régit. Félünk váltani. Félünk búcsúzni, továbbmenni, elengedni. Félünk az újtól.
Biztos megszületni is féltünk, de muszáj volt, és a haláltól is félünk, pedig muszáj lesz. Mert valójában az történik - biztos tapasztaltad már -, hogy kis halálélmény levetni a régi bőrünket. Egy hernyó biztos retteg, még akkor is, ha tudja, hogy pillangó lesz belőle. Még akkor is, ha nem szeretett hernyó lenni, de megszokta. "Jaj, mi lesz velem, hernyótlanul?!" - gondolja riadtan.
"Inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlen veszélyek elé sietni!" - mondja Shakespeare. Ne félj átváltozni. Ne félj újjászületni!
Elmondom neked, mit tanultam az anyámtól. Ő nagy átváltozó művész volt. A titka pedig az volt, hogy egy kicsit játéknak tekintette az életét. Vagyis nemcsak élt, de játszotta is az életét, mint egy színész a sok-sok szerepét.
"Most azt játszom - mondta lánykorában -, hogy szerelmes vagyok!"
"Most azt, hogy...brrr!...elveszítem a szüzességemet!"
"Most azt játszom, hogy férjhez megyek!" (És máris ott állt hosszú fátyolban a vőlegénye - leendő apám mellett. )
"Most azt játszom majd, hogy anya leszek!" (Nemigen akart anya lenni, de tudta, hogy ez a sorsa, és máris átváltozott. Otthagyta a lányt, nőtt a pocakja, és anya lett. Így jöttem a világra én.)
"Most azt játszom, hogy gazdag vagyok! (És gondtalanul élt, kertes házunkba kertész járt, cseléd és nevelőnő.)
"Most azt játszom, hogy földönfutó leszek!" (És otthagyta a rommá lőtt házunkat, s elmenekült velem.)
"Most azt játszom, hogy szegény proli asszony leszek! (És szinte élete végéig vidáman robotolt a bűzös Rákospalotai Bőrkonfekcióban. Nyomorogtunk.)
"Most azt játszom, hogy szabad leszek - elhagyom a férjemet!" (És elhagyta. Nem bírt vele élni. És azt játszotta, hatvankét évesen, hogy más társat keresett - és talált is.)
Amikor már öreg volt és közeledett a halála, azt mondta: "Sokféle szerepet játszottam, de az öregedés a legnehezebb. Megcsinálom ezt is, mert muszáj, de nem nagyon szívesen. Mert mindenem fáj. És hogy nézek ki?! Rémes! Alig van hajam. Egy óráig dolgozom magamon a tükör előtt, hogy ki tudjak menni az utcára!" Mindezt vidáman mondta. Nyögve, de nevetve. Nevetett a vénség nyomorán. Mert tudta, hogy ez is csak egy szerep, és nem végleges.
Most már odaát van a Drága, és onnan segít, a szellemi világból. Ahányszor vidám lesz a szívem, érzem a jelenlétét. S tanulom tőle az átváltozás művészetét. Ajánlom, te is tanuld meg. Könnyebb lesz az életed, és lényegesen vidámabb.


Forrás: Life.hu

2012. július 16., hétfő

Heti útravaló Müller Pétertől - 16. rész

"Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani."

Vigyázz! Ez nem egészen így van! Csak félig. Mások lelkébe belebújni azt jelenti, hogy az ember a bal szemével tisztán látja a másik hibáját, a jobb szemével megbocsát - és a szívével szeret, de az már nem biztos, hogy élni is tud vele!

Ennek a gondolatnak az igazsága ott dől el, hogyan állsz a saját hibáiddal. Ha jól élsz, az azt jelenti, hogy szüntelen harcban állsz a hibáiddal, mert több akarsz lenni, teljesebb, s előbb-utóbb magad is le akarod győzni a "nem szeretem" tulajdonságaidat.
Százszor elesel, százszor föltápászkodsz - így működünk. Amíg ez a küzdelem tart, nagy segítséget kapsz attól, aki szeret. Fölemel. Ha kell százszor is, de ha te már nem küzdesz tovább, ha jól érzed magad a padlón, vagy még inkább a bénult lefelé hullásban, akkor el kell engedni a kezedet, bárhogy szeretnek is.
A "szív szeretetének" valóban van egy mágikus hatása. Segíteni tud. Gyógyítani is, de csak akkor, ha valaki akarja ezt a segítséget. Ha nem akarja - el kell engedni. Az igazi szeretet ugyanis a szabadság jegyében áll. Vagyis hiányzik belőle minden erőszak és ráhatás, minden görcsös és kétségbeesett nevelő szándék.
Ha valaki nem akar, nem tudsz tenni érte semmit, mert az önakarata erősebb, mint a te szereteted. Ilyenkor fájó szívvel el kell engedni. Abban a pillanatban, amikor nem te emeled őt, hanem ő húz le téged - el kell engedni a kezét. Nem csak önvédelemből. Miatta is.

Az igazi szeretetben az a legnehezebb, hogy hagyja menni a másikat a maga útján. Segíteni lehet rajta, de megváltani nem, és ha a szakadék vonzza, nem tudod az útját állni. Sajnos. Attól még nagyon szereted. Fájdalmasan és reménytelenül.
Sokan éljük át ezt a tehetetlen szeretetet, nemcsak a párunkkal, de gyakran a gyerekünkkel is. Sajnos a bukásoknak, az elveszéseknek, a vétkeknek és zuhanásoknak fontos szerepe van a sorsunkban. Nem tudjuk kikerülni, és senki szeretete nem óv meg bennünket ezektől.
Ha ezt megérted: a szereteted bölccsé válik. Ez már nem emberi, hanem valódi, nagybetűs SZERETET.



Forrás: Life.hu

2012. július 8., vasárnap

Heti útravaló Müller Pétertől - 15. rész


"Gyengéden simogatni csak erős kézzel lehet."

Ez egy fontos gondolat. Azt üzeni, légy erős. Először is tudnod kell, hogy az érintésben nemcsak érzelmeket és gondolatokat, de energiákat is adunk át. Kézrátétellel gyógyítani lehet. Egy idegrohamot le lehet szerelni egy megnyugtató, szoros öleléssel.
A kisállatok nemcsak azért bújnak az anyjukhoz, mert fáznak, hanem mert gyengék még. Erőt akarnak szívni magukba. Mondhatnám: biztonságot, de mi más adna biztonságot, mint az erő.
Egy jó anya olyan erős, mint egy atomerőmű. Férfi soha nem lehet olyan erős, mint egy igazi anya. Az, hogy a világ még áll, csakis a mérhetetlen női energiának köszönhető. Még egy Schwarzenegger is törékeny és összeroppan, ha nem töltekezett valaha az anyjából, de ez csak egy mellékgondolat.
A lényeg, hogy gyengéd csak az lehet, aki nagyon erős. Egy gyenge ember nem lehet gyengéd - csak gyenge.
Manapság azt hisszük, hogy az erős ember agresszív, erőszakos, fenyegető, izmaival és intellektusával kérkedő. Azt hisszük, erős az, aki szüntelen tett-éhségben él, törtet és mindenkit megelőz. Éppen a fordítottja az igaz.
Az igazi erő - lelki erőre gondolok - nemigen látható. Vitában az erős a csendesebb. Nem akar mindenáron győzni. Vitákban sem. Azt mondja, mint Jézus: "Te mondtad." Nem agresszív. Nem akar "balhét". Kicsit olyan, mint Piedone: nyugodt, szelíd, derűs és jóakaratú, de nem tanácsos megtámadni.
A hívők azt mondják, hogy az igazi erő: erőtlen. Mint a víz. Mindent legyőz, felold, elsodor, lágy és szeretsz benne úszni, mert simogatja a testedet.
Az erős emberek teli vannak gyengédséggel. Van miből gyengédnek lenni. Ahogy az igazi férfi nem a macsó, hanem akiben sok lágy, megértő, szelíd, sőt, néha még kifejezetten feminin vonás is van. A gyengédség hiánya az éretlenség jele. A nem igazi, nyers, szelídítetlen erő jele, mely még nem valódi.
Egy érintésből meg lehet érezni, hogy az vajon egy erős ember érintése-e, vagy csak egy gyenge emberé. Nagyon nehéz egy olyan emberrel élni, akiből hiányzik a gyengédség. Légy erős. Ne azért, hogy győzni, hanem hogy simogatni tudj!



Forrás: Life.hu

Oriah: Táncolj velem

Az élet tüzének lángjánál tenyerembe írt meghívómat küldtem el Neked. Ne kiálts fel örömödben és ne lejts táncot, mondva, "Igen, ez az, amire vártam, gyerünk, tegyük meg!", csak állj fel szép csendesen és táncolj velem......
Vigyél el a Földön azokra a helyekre, melyek megtanítják Neked a tánclépéseket, olyan tájakra ahol a szívedet összetöri a világ. Cserébe elvezetlek oda, ahol a föld a talpam alatt és a csillagok áradata felettem újra és újra eggyé kovácsolja szívemet. Mutasd meg, hogyan intézed ügyeidet úgy, hogy azok ne befolyásolják azt az értékes embert, aki Te magad vagy.
Ha a gyerekek jóllaktak már, de hangok kiáltoznak mindenfelől, hogy a léleknek magasabb értékekre van szüksége, emlékeztessük egymást arra, hogy ez az egész soha nem a pénzről szól. Engedd látni, hogyan adod elő az embereknek és a világnak azokat a meséket és dalokat, amelyekről szeretnéd, ha a gyermekeink emlékeznének rá, cserébe megmutatom, hogyan nem próbálom megváltoztatni görcsösen a világot, elfogadva és szeretve úgy, ahogyan az van.
Ülj mellém társas magányunk hosszú pillanataiban, hogy tisztában legyünk azzal, hogy csak egymásnak létezünk, megmásíthatatlanul és örökké egymáshoz tartozunk. Táncolj velem a csöndben és az apró mindennapos szavak hangjai között, a nap végén is kitartva mellettem. S ha minden örök megérzésünknek hangja eltűnni tetszik a szél szárnyán, táncolj velem tovább kitöltve az űrt a következő hosszú levegővételig, nem hagyva, hogy bármi is kitöltse a közben keletkező végtelennek tetsző űrt sem kívülről, sem belülről.
Ne mondd "Igen!"
Csak fogd a kezem és táncolj velem.

2012. július 3., kedd

Heti útravaló Müller Pétertől - 14. rész

"Jobb egyedül menni szorongva és szomorúan, mint másokkal olyan úton, amely méltatlan hozzánk."

Ez a mondat tényleg "útravaló". Mert úton járunk, de nem mindegy, kivel és milyenen.
Egy barátságban, egy szerelemben, de még egy házasságban is az az út a döntő, amit együtt teszünk meg, és ennek az "együttnek" akkor van vége, ha látjuk, hogy méltatlan hozzánk. Ha lehúz. Ez nem érzelmi kérdés. Nem is valamiféle morális megfontolás. Ez sorskérdés.
Egy fuldoklóval is sokáig lehet küszködni, de ha látom, hogy nem én emelem, hanem ő húz le engem, el kell engedni. Hiába "szeretem". Ezt a szót azért tettem idézőjelbe, mert ez nem szeretet. Lehet, hogy valaha az volt, de már nem az. Inkább sajnálat, szánalom, de nem szeretet. Ilyenkor van egy kapcsolatnak vége.
Mert mindent odaadhatok érted. A pénzemet, az időmet, a büszkeségemet. Gyakran még az örömömet is. Sokat szenvedhetek miattad. Egyet nem adhatok oda: az önérzetemet. Az csakis az enyém, az én útravalóm, és az kell, egészen az út végéig.
Ha egyszer ezzel a szemmel elolvasod Jézus történetét, látod, hogy élete a születésétől a haláláig nem volt más, mint az üldözések és megalázások története. Mindenét odaadta másokért. Az életét is. Az önérzetét, a méltóságát nem adta. Soha, semmiféle helyzetben.
Sajnos ezért nehéz társat találnunk manapság, de továbbmegyek: azért nehéz és diszharmonikus gyakran a családi életünk, mert méltatlansággal kell fizetni érte. Ez nem éri meg. Akkor már inkább egyedül kell maradni. Egy férfival, aki nem tisztel, nem lehet sokáig élni, és egy nővel sem, aki lehúz. A gyerekeidet is csak úgy tudod igazán nevelni - akármilyen rakoncátlan vagy zűrös kis porontyok még -, ha tiszteled őket.
Manapság élni azt jelenti, hogy méltatlan helyzetbe keveredtünk. Amennyire lehet, ezt ne engedd!
A világ rossz úton jár.
Te élj fölfelé.


Forrás: Life.hu

2012. július 1., vasárnap

Heti útravaló Müller Pétertől - 13. rész

"Istenem, adj egy embert, egyetlenegyet, aki szeret! Akinél nem kényszerülök önvédelemre! Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni! Akit beengedek magamba: 'Ilyen vagyok, igen, minden jóval, rosszal, minden félelmemmel, zűrömmel, gyengeségemmel együtt!' Adj egyetlen embert, aki valóban szeret!"

Heti útravalónk egy imádság. Nem szerelmet kér, hanem társat. Igazi társat.
Igazi társad csak az lehet, akitől nem félsz. Aki előtt nem kényszerülsz színjátékra. Nem is tudsz. Ha igazi társad, úgy jár benned, mint saját magában, és te is őbenne. Másokhoz hasonlóan te is sok mindent nem szeretsz magadban, de még annál is több dolog van, amiről nem is tudod, hogy benned van. Eldugtad, magad előtt is. Vagy így mondom inkább: lehazudtad. Olyan helyre dugtad, hogy te sem látsz oda. Nem is akarsz, nem is tudsz róla, de ő tud! Ő látja!
A társaddal "igazságviszonyba" kerülsz. Ez az, ami az igazi párkapcsolatban életveszélyes. Beengedni valakit magamba oda, ahová én sem megyek be szívesen: ez a jó kapcsolat alapja. Ez csak kölcsönös lehet. Ő is csak akkor lehet a társad, ha beenged önmagába. Lelkének olyan helyére, ahol nemcsak az értékeit, de minden szennyesét is őrzi, eldugva, hogy maga se lássa. Elfelejtse, és letagadja, olyan erővel, hogy meggyűlölje azt, aki szóvá teszi és megmondja neki.
Gondold el: ha szeretkezel, le kell vetkőznöd, meztelenre, és ez még nem elég. Bele kell bújnod a legtitkosabb szerveddel a másik testébe, és be kell fogadnod a tested legintimebb részébe őt. Nincs mese.
Egymásba kell bújnotok hazugság, szemérem, szégyen, önvédelem nélkül. Egymásban kell járnotok, a legérzékenyebb, legtitkosabb helyeken. Így van a lelkünkkel is.
Azért ritkák manapság a jó kapcsolatok. Félünk tőle. Vagy én - vagy te. Rendszerint mindketten félünk, és nem azért, mert a másik előtt, hanem főleg azért, mert saját magunk előtt is kiderül, mi az, amit nem óhajtunk, és nem merünk megpillantani magunkban.
A jó párkapcsolathoz bátorság kell. Nyíltság. Nyitni pedig csak az mer, aki nem fél meglátni önmagában mindazt, amit nem szeret, és nem fél kiadni másnak a "titkos kódjait." Ezt csak azzal tudod megtenni, aki szeret téged.
Vagyis tudod, hogy jót akar neked.



Forrás: Life.hu