Dorothy Law Holte: Egy élet a kezedben

Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.

Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni.

Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni.

Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni.

Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni.

Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.

Ha a gyerekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.

Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.

Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni.

Ha a gyerekek hitelesen élnek, megtanulják, mit jelent szeretni.

A szívből jövő tiszta szeretet

Volt egyszer egy fiatal fiú, Ramesnak hívták. Nagyon jó tanuló volt. A szülei nem csak gazdagok voltak, de rendkívül kedvesek is.

A tanulók otthonról vittek ételt az iskolába, amit az ebédszünetben ettek meg. Egy nap Rames felfedezte, hogy barátja, Gopál néhány napja semmit sem evett ebédre. Rames odament barátjához, és megkérdezte, miért nem hozott magával semmit.

- Anyám nem tudott adni nekem semmit - mondta Gopál. - Azt mondta, nincs otthon semmink.

- Ne aggódj - felelte Rames. - Majd adok az enyémből.

- Nem, nem fogadhatom el a te ennivalódat - tiltakozott Gopál.

- Már hogyne fogadhatnád el! - erősködött Rames. - A szüleim mindig sokkal több ételt adnak nekem, mint amire szükségem van.

Végül Gopál beleegyezett, és a két fiú néhány hétig megosztozott Rames ebédjén.

Egy napon Gopál nem jött többet iskolába. Rames aggódott. Amikor megkérdezte a tanárt, hogy a barátja miért nem jön többet, a tanár így felelt: - Szegény családból származik. A szülei nem engedhetik meg maguknak, hogy fizessék a tandíját. Ezért nem jöhet többet iskolába.

Rames szomorú volt a barátja miatt. Amikor az iskolának vége lett, elkérte Gopál címét a tanártól, és elment Gopál házához. Rames könyörgött a barátjának, hogy jöjjön újra iskolába, és azt mondta, megkéri a szüleit, fizessék neki a tandíjat. Gopál szüleit mélyen megindította a kedvessége, Gopál pedig folytatta az iskolát.

Gopál apja már öregember volt. Néhány év múlva meghalt. A család teljesen nyomorba jutott, és Rames saját pénzével segítette őket. Amikor Gopál nővérét súlyos betegség támadta meg, a család nem tudta fizetni a kórházat. Megint Rames jött segítségükre. Mindenben Gopál családjának barátja és pártfogója volt.

Rames és Gopál is befejezték a középiskolát, és egyetemre mentek. Egy napon Gopál azt mondta Ramesnak: - Ha azt mondom, hogy szívem tiszta hála irántad, azzal még meg sem közelítem az igazságot. Jobban szeretlek, mint a saját életemet.

- Barátom - válaszolt Rames -, ha szeretsz engem, az nekem több mint elég. Nem kell jobban szeretned, mint a saját életedet.

De Gopal csak azt mondta:

 - Én akkor is jobban szeretlek, és ezt be is akarom bizonyítani. - Ekkor kinyitotta bicskáját, és megvágta a saját karját. Természetesen elkezdett vérezni. Gopál néhány vérseppet helyezett Rames lábához.

- Mit csinálsz?! - kiáltott fel Rames. - Mit művelsz?! - Megérintette a vágást Gopál karján, és néhány vércseppet a saját szívére helyezett:

- Ez a megfelelő hely életed vére számára. Én földi kincsemet adom neked anyagi gazdagság formájában. Te szíved szeretetét adod nekem, ami mennyei gazdagság, mérhetetlen gazdagság.

Egy indián meséje

Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.

Azt mondta: "Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.

Egyikük a Rossz. A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.

Másikuk a Jó. Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit."

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: "És melyik farkas győz?"

Az öreg indián mosolyogva válaszolt: " Az amelyiket eteted."

Csendes az éj

Csendes az éj, ezer csillag a Hold égi útján, felfelé ballag.

Telt arca fentről a Földre mosolyog, benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.

Hűvös az éj, gyere, bújj ide mellém, én vigyázom álmod ezen az estén.

Csendes már minden, a nappal véget ért, helyét az estnek adta, aludni tért.

Bújj ide hozzám, és hunyd le a szemed, felejts el mindent, én fogom a kezed!

Valahol messze egy manó útra kel, s az éjtündér most csak nekünk énekel.

Hát hunyd le a szemed, és Te is láthatod az előttünk nyíló mesés világot.

Ahol ezer csoda és varázslat vár, szoríts magadhoz, gyere, induljunk már.

Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más, itt nincs Rossz, nincs Harag, nincs rohanás.

Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma, lelkemnek mélye, az álmok világa.

Ez az a hely, amit magamban hordok, ha Rád gondolok, mindig itt vagyok.

Együtt Veled, mert Rólad szól az álmom, Náladnál fontosabb nincs a világon.

Senki más nem látja, nem ismerheti, álmaim kapuját fel nem törheti,

Mások előtt e helyet zárva tartom, s a kulcsát most Teneked átadom.

És lesz egy Hang, mely mindent megmutat, segít Neked, hogy megtaláld az utat.

Ami elvezet Téged a lelkemhez, csak gondolj rám és szoríts a szívedhez!

Mert Te vagy az, kiről annyit álmodtam,... e mesés világot Neked alkottam!

Hamvas Béla: Láthatatlan történet

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másoknak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek- az útra bocsátó Hatalom, így szólt:
„Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit- segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
Az egész világ tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.”

Tatiosz: Az élet és a szeretet

Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent.

Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.

Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.

Mindenkinek van egy árnyék énje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van - az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.

Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.

Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.

A napló

Ma kitörlök a naplómból két napot: a tegnapot és a holnapot. A tegnapból tanultam, a holnap pedig következménye lesz annak, amit ma teszek.
Ma azzal a meggyőződéssel nézek szembe az élettel, hogy ez a nap soha többé nem fog visszatérni. A ma az utolsó lehetőség arra, hogy intenzíven éljek. Hiszen senki sem tud biztosítani arról, hogy látni fogom a holnapi napfelkeltét.
Ma elég bátor leszek ahhoz, hogy ne szalasszak el több alkalmat. Csak egyetlen lehetőségem van érvényesülni. Ma beruházok a legértékesebb erőforrásomból: az időmből, a legbizonytalanabb munkámba: az életembe.
Ma minden percet szenvedéllyel töltök, hogy a mát egy különleges, egy páratlan nappá tegyem az életemben.
Ma szembeszállok minden akadállyal, amely az utamba áll, bízva abban, hogy sikert aratok.
Ma ellenállok a pesszimizmusnak és meghódítom a világot egy mosollyal. És pozitív hozzáállással mindig a legjobbat várom.
Ma minden feladatomat fennkölt önkifejezésként végzem el.
Ma úgy töltöm az időt, hogy boldog legyek és otthagyjam a lábnyomaimat és a jelenlétemet mások szívében.
Ma meghívlak téged, hogy kezdjünk egy új korszakot, ahol álmodhatjuk, hogy minden, amibe belefogtunk lehetséges, és mi meg is valósítjuk. Örömmel és méltósággal.
Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell... Hívj engem.
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni... De sírhatok Veled.
Ha egy nap el akarsz futni... Ne félj engem hívni.
Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg... De futhatok Veled.
Ha egy nap senkit sem akarsz hallani... Hívj engem.
Ígérem, Veled leszek... És ígérem, nagyon csendben.
De, ha egy nap hívsz... És nincs válasz...
Gyere gyorsan, látogass meg. Lehet, nekem van Rád szükségem.

Az élet a lélek tánca

Eljött a pillanat és a hatalmas táncterem ajtajai kinyíltak...

Hatalmas fény, hatalmas a tér...előbb a szemednek kell megszoknia, hogy a fény árad!

Csodálkozó, ámuló tekintettel nézel körül a színes forgatagon.

Először még bizonytalan vagy mindenben: hogyan kell viselkedned, kivel beszélgethetsz, kivel táncolhatsz, Téged kérnek e fel, vagy éppen Neked kell felkérni majd valakit, meg kell ismerned a táncolási szokásokat és szabályokat, a lépéseket, a táncokat

Keresel ismerős arcokat, ismerős tekinteteket és már majdnem sírva fakadsz, mert nagyon egyedül érzed itt Magad!

De egy kedves, szerető arc és tekintet ott van és vigyáz rád! A szíved érzi és tudja ki Ő! Édesanyád! Rajta keresztül érkeztél ide! Sokat mesélt neked erről és most segít, hogy megtanuld a lépéseket és azt üzeni szíve minden szeretetével, hogy minden lépésed lesni fogja és mindig melletted lesz, ha új lépést kell majd tanulnod!

Ha nem is látod mindig majd, akkor is ott lesz veled! Elég, ha tudod, hogy van egy szál, ami összeköt Benneteket.

Az első tánclépések bizonytalanok, csetlesz, botlasz a parketten, de lépésről-lépésre könnyebb és egyszerűbb!

Már egyre inkább biztosabban és szebben táncolsz, és egyre többet mosolyogsz!

A táncod a végtelenség tánca, a szerelem tánca, a szabadság tánca, az élet tánca!

Keringők, salsak, tangók és tangók...a táncrendedbe, egyre többen és többen kerülnek bele!

Mindenkivel másik táncot táncolsz, és velük együtt tanulod a lépéseket újra és újra!

Csodálatos. Vannak, akikkel könnyedén lejted a táncod, mert érzed a ritmust, a másik embert már az első lépésnél, az első rezdülésnél!...és azt érzed, hogy bárcsak sose lenne vége ennek a táncnak! Hagyd, hogy vezessen a ritmus, a dallam, szabadon! Akkor a táncod végtelen lesz!

Vannak, akikkel csak rövid ideig táncolsz, mert minden lépésnél mindenki más irányba lépne egyet és egyre darabosabb a tánc! Aztán megálltok és elbúcsúztok...

De a lélek tovább táncol, hiszen amíg áramlik és mozgás van, addig él!

Néha leülhetsz egy-egy pillanatra, körbenézhetsz és döntesz, mit és kivel táncolsz majd tovább!, de táncolni kell!

TE VAGY A LEGJOBB TÁNCOS AZ ÉLETEDBEN! Gyönyörű vagy ott a fényben a parkett közepén!

EZ MOST A TE TÁNCOD! TÁNCOLD SOKÁIG A TÁNCOD, MOSOLLYAL, SZERETETTEL, BOLDOGAN!

Sose gondolkozz azon, hogy vannak e jobb vagy kevésbé jó táncosok! Csak Te légy jó! Hidd el és tudd, hogy jó vagy, a LEGJOBB!!!

Tárd ki két karod és forogj, perdülj és légy nagyon boldog, aztán ha kell, állj meg, és vegyél új lendületet és forogj tovább!

Rajtad múlik, meddig táncolod a táncod, rajtad múlik, kiket választasz a táncrendbe! Minden úgy tökéletes, ahogy Te szeretnéd!

Emlékszel? Amikor beléptél, nyitottan tekintettél körbe, de most se ülj le a sarokba, mert ott kevesebb a Fény...

Gyere, megmutatok neked egy másik táncot! Talán ez könnyebb, most erre van szükséged, de ne állj meg, kérlek!

Aztán ha már nem táncolsz sokat és gyorsan, mutasd meg a fiataloknak, tanítsd őket! Légy a tánctanáruk!

Ez a tánc sosem ér véget...A lélek táncol életeken át! Másik testben, másik ruhákban!

ÉL ÉS ÉL ÉS SZÁRNYALÓ!!!

A lélek szabad, a lélek szeretettel teli, a lélek gyönyörű, a lélek boldog!

AZ LÉLEK AZ ÉLET TÁNCÁT JÁRJA FÁRADHATATLANUL!

Táncra fel...!!!! 

Neked és Nekem

Csendes ma az este, és az asztalomon egy gyertya ég. Szemed szomorúan csillog, talán megbántottalak valamivel? Pedig szeretlek téged, és mindig boldognak akarlak látni.

Jöjj közelebb, és elmondom Neked, hogyan érzek irántad:

- Te és én összetartozunk, ami fontos nekem, és szeretném, ha Neked is fontos lenne. Mindegyikünk önálló lény, egyedi szükségletekkel. Neked jogod van megkapni mindazt, amire szükséged van, és nekem is jogom van megkapni mindazt, amire szükségem van.

- Mindkettőnknek, joga van továbbá ahhoz, hogy szabadok legyünk saját hitünkben, és értékrendszerünkben. Én tiszteletben tartom a Te jogaidat, és szeretném, ha Te is tiszteletben tartanád az enyémet.

- Ha a tetteid nincsenek összhangban az én szükségleteimmel, szólni fogok Neked, hogy meghallgathass, és - ha tudsz - változtass.

- Ha az én tetteim nincsenek összhangban a Te szükségleteiddel, szeretném, ha szólnál. Akkor én meghallgatlak, és változtatok - ha tudok. Ha egyikünk sem képes a változtatásra, és sértjük a másik érdekeit, üljünk le, beszéljük meg és oldjuk meg együtt a konfliktust.

- Nem akarok úgy veszteni, hogy Téged győzni hagylak, és nem akarok úgy nyerni, hogy Te veszítesz. Azt szeretném, ha olyan megoldásokat találnánk, amelyek mindkettőnk számára elfogadhatóak, hogy mindketten győzzünk.

- Ha ezentúl így élünk, magunkat, és egymást is jobban fogjuk szeretni, és a kapcsolatunk is erősödni fog.

Az élet pillanatai

Vannak az életben pillanatok, amikor neked valaki annyira hiányzik, hogy álmaidból életre keltenéd, csak hogy átölelhesd!

Amikor egy ajtó a boldogság felé bezáródik, azonnal nyílik egy másik. De mi a bezárult ajtót bámuljuk, és nem vesszük észre a másikat.

Ne a külsőt nézd, az megtéveszthet. Ne a gazdagságot nézd, az elveszhet.

Keress valakit, aki megnevettet, mert gyakran egy egyszerű mosoly a legsötétebb napot is bearanyozhatja.

Keress valakit, aki a szívedbe mosolyt kelt. Álmodd azt, amit álmodni szeretnél; Menj el oda, ahová szeretnél;

Próbálj meg annak lenni, aki valóban lenni akarsz, mert csak egy életed van és csak egyszer tehetsz meg olyan dolgokat, amit meg akarsz tenni.

Sok szerencsét kívánok neked az életben; sok próbatételt, hogy erős maradj;

Könnyeket, hogy ember maradj és reményt, hogy megtaláld a boldogságot.

Azok, akik boldogok, nem mindig dúskálnak a jóban.

De megpróbálnak abból, amijük van, a legjobbat csinálni.

A legcsodálatosabb jövő mindig attól függ, hogy hogyan győzted le a múltat.

Úgy tudsz csak az életben előre jutni, ha múlt hibáit és fájó szívedet legyőzted.

Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.

 A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját. 

 Úgy értem - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak...?

 - Persze, hogy van munkám, - csattant fel a nő, - Anya vagyok.

- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. 

A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy ''Városi Nyilvántartó".

- Mi a foglalkozása? - kérdezte.

Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak úgy kibuktak belőlem a szavak. 

- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.

A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. 

Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat.

Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.

- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - pontosan mit csinál ezen a területen?

Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:

- Továbbképző kutatómunkát végzek, (amit az anyák nem) laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom a házban és a házon kívül).  A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány).  Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani? ) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz).  De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.

Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. 

Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat),  amint egy új hangmintát tesztelt.. .

Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! 

Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''. 

Anyaság! 

Micsoda nagyszerű karrier! 

Különösen, ha egy cím is van az ajtón.

Akkor a Nagymamák "Vezető tudományos munkatársak  a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén '', és a Dédnagymamák ''Ügyvezető tudományos munkatársak"?  

Szerintem igen!!!

És hiszem, hogy a nagynénik "Tudományos munkatárs-helyettesek".