2011. március 26., szombat

A szeretet

Az ellágyuló szív csak a szeretet szelíd rezdülésért él.
A szeretet halvány reménysége hozza el a hosszú éjszaka sötétjén át a hajnal fényét.
És a szeretet, még ha oly parányi is, mint a leghalványabb csillag pislogása, fenntartja az oltárnál világló fény ragyogását.
S egy napon a szeretet e végtelenül halvány fényében, megleli útját, előlép a csendben, a nyugalomban, e parányi, csöppnyi kis szeretettől vonzottan, amely a beteljesedés reményében nyitva tartotta az ajtót....
A beteljesedés reményében, hogy majd egy napon az éj sötétje, utat ad a tiszta égen ragyogó déli nap fényének.
A szeretet szorítása gyengéd, mégis szilárd és erős.
A szeretet dicsősége, a gyengédség és erő dicsősége.
Az ember gyengéd akar maradni a szeretet erejében.
A szeretet teszi gyengéddé és szilárddá...
Gyengévé a rosszban, erőssé az igazságban, megbocsájtóvá a hatalomban,
és kegyelmet hoz mindenütt az életben. Ez a szerencsések sorsa.
A szeretet a szerencsések kincse.
A szeretet teljessége minden sors célja!

Paulo Coelho: Légy az, aki vagy

Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk.
Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet.
Minden egyes ciklust le kell zárni.
Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek.
Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot.
Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.  

A paraszt és a csacsi


Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbálta kitalálni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet hányni a kútba. A szamár megértette mire készülnek, és rémisztően üvölteni kezdett, majd nemsokára elcsendesedett. Kis idő elteltével a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy a szamár él, és minden lapátnyi föld után valami csodálatosat művel. Lerázza magáról a földet, majd feláll a tetejére. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, ő lerázta magáról azt, és egyre feljebb lépdelt. Hamarosan mindenki ámulatára a szamár átugrott a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma egy újabb lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!

2011. március 17., csütörtök

Köszönöm

Nem szenvedői, hanem alakítói vagyunk sorsunknak. Tehetünk, sőt kötelességünk is tenni a boldogulásunkért, nem valami csoda eredményezi a boldogságunkat, hanem a mindennapi életünkben tetteink, cselekedeteink összessége. Barátkozni, kommunikálni, - jelzéseket adni-venni, megérteni a másikat, szeretni, elfogadni, közösen gondolkodni, tenni, csinálni valamit, amitől remélhetőleg kicsivel jobb lesz a világ. Megérteni egymást örömben, szenvedésben, segíteni, ha csak egy szóval egy gondolattal is, nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot, gazdagnak lenni és szórni a pénzt. Mert lelkeink kincse a legnagyobb ajándék és legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk, s amiért nem tudjuk elégszer mondani: KÖSZÖNÖM. Talán a legszebb szó a magyar nyelvben. Jelentése több annál, mint megköszönni valamit, valakinek. Hálát, szeretetet nyújt mind annak, aki mondja és annak is, akinek címezték.... Köszönöm. Szeretem ezt a szót, olyan hatalma van, mint amikor az ember azt mondja ki, hogy szeretlek....

2011. március 9., szerda

Kurt Tepperwein: Az élet értelme

Az élet értelme az, hogy éljem a saját életem! Ehhez önmagamra kell találnom, hiszen az élet csupán tükörképe annak, amilyen vagyok. Ha szerepeket játszom, klisék és minták szerint élek, tehát olyan emberként, aki egyáltalán nem én vagyok, ennek megfelelő lesz az életem is, minthogy a szerepem a program, a minta életét fogom élni... Épp ezért az én életem értelme az, hogy ÖNMAGAM legyek, hogy egyáltalán meglegyen a lehetőségem arra, hogy azt az életet éljem, amelyért megszülettem.

Az élet értelme az, hogy minden pillanatban „meghaljunk", és ezzel egyidejűleg újjászülessünk, ami nem mást jelent, mint hogy állandóan változom, örökké áradón, mint maga az élet.

Így kell tudatosan és figyelmesen Itt és Most lennem, önmagam úgy kifejezni, amilyen éppen most vagyok. Ezzel egyidejűleg állandóan figyelnem kell magam, és feltenni a kérdést: valóban ez vagyok én? Vagy csupán egy szerepet, egy viselkedési mintát valósítok meg, vagy netán mások kívánságai, elvárásai, elképzelései és nézetei szerint élek?

Az élet értelme az, hogy szeressünk és éljünk! Nyíltan és készen arra, hogy önmagunk legyünk.

Az életem értelme percről percre változik, hiszen éppoly áradó és tovafolyó, mint az élet és az én Igaz Valóm. Ha valóban tudatosan önmagam vagyok, azt élem, amit e pillanatban tennem kell, azaz beteljesítem a pillanatot, akkor összhangban élek önmagammal és az élettel. Akkor beteljesítem, megvalósítom az élet értelmét: a felismerést, a megszabadulást, a transzformációt, a fejlődést, a figyelmességet, a tudatosságot, a szeretetet, az életet, azt, hogy önmagam vagyok!

Az élet értelme, hogy elhivatottságom szerint éljek: én magam hívom el magam önmagamhoz.
Létfeladatom, hogy önmagam legyek.

Az élet értelme tehát az, hogy beteljesült életet éljünk, amely során önmagunkat beteljesítjük, önmagunk teljességében élünk.

Ez azonban kötelezettséget és felelősséget is hárít rám, hogy az legyek, aki vagyok: életem bölcs istene. Isteninek lenni, önmagam lenni annyi, mint teremtő lenni: kreativitást, megújulást jelent, azaz minden pillanatban ,,új" lenni...

Tanulni annyit jelent, mint felfedezni, hogy az ember legbelül már mindent tud, és megélni, amit felfedezett.

Az élet értelme tapasztalatokat gyűjteni, mely tapasztalatokból felismerések lesznek - ez az egyetlen, amit életemből magammal vihetek.

Az a feladatom, hogy amit megtanultam, azt megéljem. Nem holt tudást kell gyűjtögetni, hanem tudatomat tágítani, egyre szélesebbé és szélesebbé, mígnem mindent átfogóvá válok.