Lucius Annaeus Seneca: Boldogságra születtél!

Lehetséges, hogy most másképp látod, másképp érzed. Lehet, hogy ennek tudatát már régen elvették tőled. Mégis, mégis: boldogságra születtél! S ha elvesztetted valahol, valamikor ezt a belső érzést, ezt a belső tudást, eljött az ideje, hogy visszaszerezd.

Hatalmas rombolást tehet benned sok-sok hazug, rosszindulatú szó. Lekicsinylő megjegyzés, lekezelő modor. Mindegy, hány éves vagy most, a romboláshoz nem kell sok idő.

Az építkezéshez sokkal több. Olyan ez, mint a házépítés: milyen aprólékosan építkezel, s egyetlen robbantás, egyetlen hatalmas erejű robbanás elég ahhoz, hogy romhalmazzá váljon.

Aztán elkezded újraépíteni, lassan, aprólékosan, mert élned kell – valahol.

A legnagyobb robbanásokat az életedben a szavak hozzák el. Ha minden embernek csak halvány fogalma lenne arról, mekkora ereje van a kimondott és ki nem mondott szavaknak, a gondolatoknak, sokkal de sokkal többször meggondolná, mit is mond és gondol indulatból.

A tudatalatti ugyanis különös „szerkezet”: nem válogat. Mindent magába szív. S ha valamit túl sokszor hallasz, az beépül, ha akarod, ha nem, fészket rak benned, s előbb utóbb aszerint élsz. Aki gyermekkorában megerősítéseket kapott, nem a kritikán, hanem a dicséreten volt a hangsúly, az önbizalommal indul, bátrabban vág az új dolgokba, s az élet teljességére törekszik, mert tudja, hogy számára minden elérhető.

Aki sokszor hallja, hogy milyen semmirekellő, lusta, buta, tehetségtelen, az félelmekkel telve lépked előre vagy éppen álldogál egy helyben. S kilépve a gyermekkorból, minderre a felnőttkor csak rárakja a maga hazugságait – vagy igazságait.

Azért vagyunk ilyen frusztráltak, mert hatalmas kettősség él bennünk. Egyfelől még ott izzik bennünk a boldogság utáni vágy, másrészről ott a tudatalatti válasza: nem lehetsz boldog, mert te ezt nem érdemled meg. Te nem vagy szeretetre méltó, nem vagy jó, nem vagy okos, nem vagy ügyes. S mivel mindezt el is hiszed, eszerint cselekszel.

Ha valaki megdicsér valamiért, ahelyett, hogy erőre kapnál, magadba szívnád, töltekeznél ezekből a szavakból, rögtön hárítasz: á, dehogyis érdemled te ezt a dicséretet! Valaki azt mondja: szeret – rögtön hárítasz: kit engem? Miért? Miért engem. Ahelyett, hogy elhinnéd, hogy elmerülnél a szeretet folyójában, rögtön a partra menekülsz. És még folytathatnám. Nem tehetsz róla. Ez most így van. Túl sok van ott, mélyen a tudatalattiban, ami mindig kész az automatikus válaszra. Az, hogy ezek az automatikus válaszok megváltozzanak, egy új szótárra van szükséged. A pozitív szavak szótárára.

Minden negatív szót azonnal cserélj ki pozitívra. A negatív érzéseket pozitívra. Haragszol valakire, aki megbántott téged? Gondold csak el, mennyire inkább magát bántja a rosszindulatú szavakkal, mint téged. Nyerhetett volna veled egy barátot. Ehelyett veszített. Mennyi indulat, elkeseredés lehet benne, ha csak bántani tud? Ha csak kritizálni tud, s fogalma sincs arról, hogy mennyi tökéletesség veszi körül. Gondolj rá szeretettel. Még akkor is, ha nehezedre esik. A szeretet nem szerelem, a szeretet az univerzum legnagyobb ereje, összekötő kapocs. A nap nem szerelmes beléd, de szeretettel süt rád, s a csillagok is szeretetből fénylenek az égen a gyönyörűségedre. Ha arra gondolsz, hogy mindenki, aki itt, és körülötted él, ugyanazokkal az érzésekkel, gondokkal küzd, mint te, ha meglátod a másikban a saját arcodat, a negatív kép pozitívvá alakul. A negatív szavak pozitívvá, a negatív gondolatok pozitívvá. Ez nem egy máról holnapra történő folyamat. Hiszen mindazok a szavak, gondolatok, amik eddig megérintettek téged, s leülepedtek benned, azokhoz hosszú-hosszú idő kellett.

A gondolatod-életérzésed „átprogramozásához” nem rövid út vezet. Annak idején, mikor egyetlen pozitív, jó érzés nem volt már bennem, amikor nem láttam a világ szépségéből semmit, bezártam a belső ajtómat az emberek elől, vergődve szinte tehetetlenül, bizalmatlanul, teljesen kiégve, sokszor tettem fel magamnak a kérdést: hogyan másszak ki belőle? Amit most leírok, lehetséges, hogy nevetségesnek fogod tartani, de roppant egyszerű és roppant hasznos. Cédulákra üzenetet írtam magamnak, melyeket aztán mindenhol, jól látható helyen kitettem magamnak: a konyhában, fürdőszobában, a nappaliban, a hálószobámban. Aztán, ha rájuk pillantottam hangosan vagy magamban el is olvastam. Ezzel keltem, ezzel feküdtem, ott volt a kis üzenet a táskámban, a kabátzsebemben. Mindenhol velem volt. S lassan - lassan átalakult az életem.

Íme a szöveg:

Boldogságra születtem. Megérdemlem az élet teljes anyagi, szellemi, érzelmi gazdagságát. Kezemben az életem. Olyan embereket vonzok magamhoz, akik társaim ebben. Boldog vagyok itt és most, s élvezem a létezés minden gazdagságát. Mert boldogságra születtem. És megérdemlem.

Ha ez jó neked, használd. Ha nem, írd meg a te szövegedet. S azt tapasztalod majd, hogy elindul egy lassú változás benned, aztán ahogyan egyre jobban beléd ivódnak ezek a gondolatok, felgyorsulnak körülötted az események.

S kimondod kacagva, önfeledten: boldog vagyok!

Boldogság ábécé

- Állj készen és előre számíts rá, hogy hamarosan megint széles, önfeledt nevetésben fogsz kitörni.

- Bízvást bízzál önmagadban!

- Célszerű egyszerre több szemszögből is megvizsgálni mindent.

- Dönts mindjárt jól, jobbára a jókedv javára! Az öröm illékony, félő halogatni!

- Élvezd a mát! A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem. A ma az az ajándék, ami megragadható, s amit épp emiatt neveznek jelennek.

- Fedezd föl a rejtett értékeket családod és barátaid körében. Bennük eleddig ismeretlen kincsekre lelhetsz, ha kitartóan kutatsz!

- Gyűlöleted éppen téged pusztít a leginkább, mert belülről károsít. A harag rossz tanácsadó.

- Hagyd egyszerűen figyelmen kívül, ha valaki el akarná venni, vagy rontani a kedved.

- Illatszerszerű a szertehintett boldogság; neked akkor is jut belőle elég, ha másokra szórod.

- Jókedv + Jó kedély + Jovialitás + Derű + Vidámság = Örömteli élet + Boldogság!

- Kár lenne bármikor is félbehagyni az okulást. Élted végéig tanulj, minden nap valami újat.

- Leld meg mindig, ami humoros, akár még a leghétköznapibb helyzetekben is.

- Mosollyal fakassz másokat mosolyra!

- Nem éri meg sohasem hazudni, se csalni, se lopni. Saját érdekedben törekedj a tisztességre.

- Odafigyelni úgy érdemes, hogy nyitott szemmel járva a természet nyújtotta összes szépséget észre tudjuk venni.

- Önkorlátozó hiedelmeinkkel mi magunk rövidítjük meg saját magunkat. Játssz csak bátran!

     Nem azért hagyunk fel kedvenc játékainkkal, mert megöregedtünk, hanem pont fordítva!

     Azért öregszünk, mert egyre inkább elhanyagoljuk a játékot.

- Pihenj meg időnként!  Csendes percek is kellenek, hogy helyre tudjon állni az egyensúly.

- Rájössz hamar, hogy mennyire megéri, ha frissen tartod érdeklődésedet. Minden napra jusson valami újféle ismeret.

- Stop! Állj meg minden alkalommal, ha virág akad utadba, hogy élvezhesd ajándék illatát.

- Talán elég csak annyit a saját irányításod alá vonni, amivel valóban képes vagy megbirkózni. A többit jobb, hogyha ráhagyod a Teremtőre.

- Úgy tudjuk megértetni jól magunkat, ha előbb mi próbálunk megérteni másokat.

- Vizualizálni a szép emlékeket érdemes. Kellemes képek képzeletbeli idézése már magában is képes boldog jövőt teremteni.

- Zsinórkereszted középpontját célra tartva figyelmedet irányítsd állandóan a legközelebb soron következő vidám nevetésre! Megcélozva találd is telibe, mennél többször, annál jobb.

Sorsod ura magad vagy

...Egyetlen ellenséged lehet egész életedben. S az te vagy saját magadnak. Te lehetsz önmagad gátja, fékje, könnye, öröme, boldogsága. Mindaz, ami a külvilágból érkezik hozzád a te döntésed alapján teremt teret magának benned. Életed minden pillanatában és minden eseményben te döntöd el, hogy hathat-e rád, vagy sem. Te döntöd el, hogy hozzáférkőzhet-e a gondolataidhoz, megérintheti-e a lelked, vagy sem. Te döntesz, hogy felszabadultan vagy szorongva élsz. Te döntöd el, hogy összegyűjtesz-e sok-sok kacatot magadban, vagy kidobod őket, helyet adva az újnak, a frissnek.

S ha már mindenben te döntesz - micsoda hatalom, gondold csak el! - miért döntenél magad ellen? Hiszen a kezedben van minden a boldogsághoz, a gyönyörűséghez, a szépséghez, a szeretethez, a jósághoz, a békességhez.

Minden negatív hatást, érzést, negatív energiát pozitívvá alakíthatsz. Csak rajtad múlik!

Nagyon dühös vagy valakire - mit teszel? Lenyeled a dühödet, mert az illem úgy kívánja, vagy magadból kikelve olyan dolgokat is mondasz, amit később megbánsz? Nem lenne egyszerűbb tényszerűen közölni: figyelj, lehet, hogy nem akartál megbántani, de én most nagyon-nagyon dühös vagyok rád! Ezért meg ezért. Ezt többé ne tedd. A düh is energia, csakhogy negatív energia, ami elpusztít téged, hiszen eléget. Csak figyeld meg: megnő a vérnyomásod, alig kapsz levegőt, nem véletlenül mondjuk: megpukkadok! Nem kell megpukkadnod, hiszen pozitív energiává alakíthatod magadban azt, ami most rongál. A hozzáállásoddal. Abban a pillanatban, ahogyan kiadod magadból a dühödet, megmondod a másiknak, hogy most mit érzel - ráadásul nem sértőn és nem bántón - mintha egy zsilipet nyitnál meg: újra könnyűnek érzed magad. Ezt a könnyű érzést pedig nem lehet elérni elfojtással, sem üvöltözéssel. Az üvöltözés után mindig marad valami rossz. Neked, Benned. Bántások, bántódások, tüskék. Tudom, higgadtan kérdezni nem egyszerű. Csak egyszer kell kipróbálnod, a továbbiakban már menni fog. Itt is csak az első lépés nehéz. A többi megy magától. Azt tanácsolom hát, amit a régi bölcsek: ha valaki megbántott aludj rá egyet. S ha még mindig fontos, utána lépj.

Tudod, az emberek - te is, én is - nem a másikat akarják bántani igazán. Elsősorban minden ember saját magát bántja valamiért. Dühös vagy a másikra, irigy vagy a másikra, nem sorolom tovább, mert valami olyat tesz, ami benned is megvan, csak nem fogadod el magadban.

Egy boldog ember sosem teremt magában negatív energiát. Nincs ideje észrevenni azt, ami lehúzhatná. Ha boldog vagy, egy bántó szóra csak legyintesz. Ha boldog vagy, az irigyen is csak kacagsz. Ha boldog vagy, nem látsz mást, csak a boldogságot. Mert a boldogság maga - te vagy. A boldogság nem egy kívülről érkező misztikus valami. Minden pillanatodban ott van benned, de neked kell elindulnod érte, neked kell kinyújtani a kezed, hogy a tenyeredbe simuljon, neked kell kinyitni a szívedet, hogy ott otthonra találjon. A boldogság nem egy hatalmas nagy-nagy valami, hanem apró örömök összessége, amikor kimondod magadnak: most jól érzem magam a bőrömben.

A létezés nagyon kegyes: ha a boldogság felé nyitod ki a szívedet, boldogságot fog hozni eléd. Ha pesszimista vagy, akkor is igazad lesz. A létezés igazolni fog téged. Figyeld meg. Mindig minden a te elvárásaidnak megfelelően történik. Azoknak az elvárásoknak, amiben a lelked legmélyén hiszel. Hiába mondogatod, ha beteg vagy, hogy egészséges akarok lenni, ha a lelked mélyén nem ez él. Ami mélyen gyökeret ver bennünk, csak az válik valóra. S hogy mi él benned mélyen, az a te döntésed.

Minden ember boldogságra vágyik, mégis, ha szétnézel, nagyon sok boldogtalan embert látsz. Ahhoz, hogy boldog lehess, tudnod kell, lelked legmélyén érezned kell, hogy erre születtél, s MEGÉRDEMLED.

Este, ha lefekszel, s hallgatod a meditatív zenét, mondd el magadnak a következő sorokat:

"Boldogságra születtem. Megérdemlem a létezés minden örömét, minden boldogságát. Ettől a pillanattól boldog ember vagyok." 

A szeretet rendje

Talán feltehetné a kérdést valaki: miért szeressek, miért ne legyek inkább önző? Hadd válaszoljak egy történettel. Egy indiai szerzetes egy patak partján imádkozott. Ahogy felnyitotta a szemét, meglátott egy skorpiót, amely a nagy kavicsok között haladva hátára fordult, kapálódzott, nem tudott továbbmenni. Megsajnálta, talpára segítette, ám az állat megfordult és belémart.

A szerzetes újból imádkozni kezdett, de amikor a szemét kinyitotta, a skorpiót újra a hátára fordulva, kínlódva találta. Megint segített rajta, de az állat megint megmarta. A szerzetes feljajdult fájdalmában. Harmadszor is megismétlődött ugyanez, akkorra már könnyek szöktek a szerzetes szemébe a fájdalomtól.

Nem messze állt ott egy paraszt, aki látta mindazt, ami történt. Odament a szerzeteshez és megkérdezte: miért segíted ezt a hálátlan állatot? Háromszor segítettél rajta, és az háromszor beléd mart.

A szerzetes elmosolyodott és azt felelte: neki az a természete, hogy marjon. Nekem az a természetem, hogy irgalmazzak. Az a természetünk, hogy szeressünk és irgalmazzunk. Ez a világ végtelen jóságból és szépségből lett, ami ott ragyog a napban, az égen futó felhőkben, a kisgyerekek nevetésében és az öregember ráncai között. Ebből a szeretetből lettünk. Akkor szép az ember élete, ha engedi magán átáradni ezt a végtelen jóságot. Nem kell kérdeznünk, hogy miért szeressünk. Szeretni természetes, mint ahogyan természetes, hogy az anya öleli a gyermekét.

A gonoszság az, ami logikátlan, és igazából megmagyarázhatatlan. A gonoszság titka, amely előtt néha döbbenettel, értetlenül állunk, és kérdezzük: ezt miért kellett? A szeretet által válik az ember egésszé, a szeretet által teljesedik ki. Ha tud egész szívvel, teljes erővel szeretni, akkor valósíthatja meg a teljes és egész szívet. „Aki elveszíti önmagát, az megtalálja.” Aki viszont gyűlöl, aki harácsol, aki mást letiporni akar, az eltorzul, az kicsinyes torzképévé válik önmagának.

Így van ez nemcsak az egyén, hanem a népek életében is. Az önzetlenség, az egymásért érzett felelősség naggyá tesz egy népet, a szeretet természetes rendjével ajándékozza meg.

Megfontolandó szavak az öregségről

Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.
Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.
Végül is úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.
Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.
Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?
Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén...és meg is teszem.
Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal.
Ők is lesznek öregek.
Tudom persze azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad, megértést és részvétet kelt.
Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitívnak lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások.
Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.
Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint hogy: mi lett volna ha, vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.
Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!
Ismeretlen szerző angolból fordította és ajánlom kor és kórtársaimnak.
És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és a kínaiak szerint erősíti az immunrendszert.