2013. augusztus 27., kedd

Heti útravaló Müller Pétertől - 88. rész

Üzenet, olvasóimhoz.

Ezt régóta el akarom mondani. A múltkor elolvastam azokat a válaszokat,  amiket a siratófallal kapcsolatos cikkemre kaptam. Egy gondolatomra ezerféle hang felelt. Mind másképp - ez így van jól.

Én arról írtam, hogy milyen ritka a megértés. Az én életemben is. Néha egy szó segítene, de nem kapom meg. Vagy azért, mert nem figyelnek rám, vagy azért, mert nem is sejtik, hogy hiányzik nekem, vagy azért, mert nem tudják, mi az a szó, ami feloldja a bajomat. Mivel minden problémám speciális, a Jó Szó sem lehet általános, hanem csakis speciális. Olyan, mint egy megfelelő helyre beadott fájdalom-csillapító injekció.

Kevesen érezték meg a cikkemből, hogy nekem fáj valamim - ahogy neked is szokott -, és ezt elpanaszolom. Hogy nem figyeltek rám, és nem figyelünk egymásra. Jöttek a válaszok a siratófal történetéről, a Templom lerombolásáról, a kövek ezoterikus titkáról, s arról, hogy néha egy kutya vagy egy macska is megérti az embert. Van, aki azt írta, hogy őt bizony meghallgatják (jó neki!), nem érti, miért panaszkodok. Vagyis védőgyűrűt vont maga köré, s nem érezte meg, hogy mi fáj nekem. Hogy az a pár sor fájdalomból született. Volt, aki azt mondta, hogy forduljak panaszommal Istenhez. Ez mind igaz.

De hol az együttérzés? Ha én elmondom valakinek a bajomat, jó válasz az, hogy forduljak Istenhez? Szerinted jó?

Igaz, végső soron az ember Istent szólítja meg. Sőt, van, aki Szűz Máriát, mert jobban bízik az anyai jóságban. De milyen világ az, ahol először nem az embertársam próbál segíteni rajtam? Ha azonnal tovább tolja az aktát: "Ez nem az én ügyem, fordulj a föntiekhez!"

A kő nagy rejtély. Könyvet tudnék írni róla. A mindenség titka rejtőzhet benne. A szegletkő Jézus titkos kifejezése. Csakhogy én ezúttal arról a kőről beszéltem, ami a szívünk helyén van - és azt nem oldja az ima.

S most az imádság titkát osztom meg veled. Ha Isten meghallgat, úgy segít rajtad, hogyodaküld hozzád egy olyan embert, akinek még nincs kőből a szíve. Aki meghallgat, megvigasztal, meggyógyít. Aki nem abból indul ki, hogy nekem jó, mi a fenét jajgat ez? Hanem letörli a verejtéket a homlokodról. Kimondja azt az egyetlen szót, amit jól tudsz te is, de önmagadnak nem mondhatod, mert azt várod, hogy a másik mondja ki. Anélkül hatástalan.Mert csak a szeretet gyógyít.

2013. augusztus 23., péntek

Keleti Györgyi: Kedvesemnek...

Я рекомендую это своему дорогому Nikolajnak...горошина и ястреб...

...Nem sejted, mert belülről fakadó érzés. Te nem keresed Őt, s Ő sem téged, de egyszer hirtelen arra ébredsz, hogy ez az érzés beleszőtte magát az életedbe és már ez irányít mindent.

Российский акцент...

A Férfi magabiztos határozottságával vette le lábáról a lányt. Az udvarlás hosszú, és egy életre emlékezetes hetei, amit csak a megismerkedésük furcsa, ám annál érdekesebb percei tesznek még felejthetetlenebbé. Egy amolyan mindörökké "gravír" kettőjük sorsában, életében. Akár a hamis illuziónak tűnő szép autó is levehette volna a lányt a lábáról, de ennél sokkal többről volt szó. Az első, éjszakába nyúló telefonbeszélgetés felejthetetlen mondatai... Az első randevú, és az első közösen elfogyasztott ebéd, ami akkor elválaszthatatlanná tette őket. Amikor minden olyan, amire vágytál, mint amit elképzeltél, megálmodtál. A Férfi százszor, ezerszer erősebb a lánynál, szigorú vonásai kedves, érző embert takarnak. Ereje, fellépése, tekintélyt parancsoló a környezete számára. Orosz akcentusa, az első pillanattól még vonzóbbá tette a lány számára. Az első éjszakán, a lány ott feküdt a Férfi óvó ölelése alatt, érezte, ez az a perc aminek soha ne legyen vége. Húzta, nyújtotta volna a pillanatot talán a végtelenségig, csak soha ne múljon el. Tudta, hogy ez lesz az az érzés amibe mindig kapaszkodni fog. Ami képes lesz a rossz dolgokon is átsegíteni, mert tudta, ez az ölelés rá vár, ami mindig ott lesz. A két erős kar, amibe pici kezeivel kapaszkodhat. Tudta, Ő az a Férfi akire várt, talán hosszú évek óta. Akkor, ott úgy ölelte a Férfi a lányt, mint akit soha nem szeretne elengedni és, ha akkor ott meg kellett volna halni, boldogan, mosolyogva tette volna meg... Lett köztük egy láthatatlan szál, ami talán egy életre összeköti Őket. És ott is marad örökre. Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy más ember. Ott van, és kész. Egy életre össze vagytok kötve, valahol a csillagok közt. Tudjátok mindketten...

Talán... csak egyszer az életedben, de eljöhet egy pillanat, amikor meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Amikor ott álltok egymással szemben és elvesztek a másik tekintetében. Tudod, hogy nem kell semmit mondanod, a gátlások leomlanak benned. Félsz, rettentően, kimondhatatlanul hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is... A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot. Amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Megreped a burok, amiben éltél, és kapsz még egy esélyt. Egy esélyt egy más, egy igazabb, jobb életre. Kapsz egy lehetőséget, hogy megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét, hogy élni kezdj, és abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát. Egy esélyt a szerelemre...

Alig veszed észre, de csak erősödik és magadnak sem mered elismerni, de már valami mássá alakulsz át. Nem leszel tökéletes, de jobb emberré válsz az által, amit érzel. Mert van Valaki, akit csak önmagáért szeretsz. A semmiért is teljesen, és ez lehetne a legszebb dolog a világon. Lehetne... Őszintén és önzetlenül szeretni valakit, neki adni mindent. Figyelni Rá, védeni, ölelni, ha bánatos, vidáman vele nevetni, ha boldog, s az életének részévé válni. Éjszakába nyúlóan beszélgetni, vagy csak átölelni csöndben, miközben tudod, hogy bármi történjék is, rajtatok kívül nem számít semmi, csak az ölelése, az illata. Az ahogyan átölel benneteket a csend, és átkerülsz egy olyan világba, ahol csak boldogság van, és semmi nem fáj. Egy olyan világba, ahol kettőtök számára nincs akadály, ahol már nem tűnik olyan félelmetesnek semmi. Ahol nincsenek lehetetlennek tűnő akadályok, mert ketten felül tudtok emelkedni rajta. Szembe mersz szállni mindennel, mert Valakinek szüksége van Rád. Lehet, Ő nem is tudja, hogy mennyire csak Rád! Az egyetlen hely, ahol biztonságban érzed magad, a karjai között, s a Te karjaid is védelmezően ölelik körbe erős testét. Képes lennél meghalni csak azért, hogy soha ne érjen véget ez az érzés. Akinek a szemei ragyogásában megtalálod azt, amit mindig is kerestél, önmagad, s attól a pillanattól tudod, hogy biztonságban vagy. Ő az egyetlen, aki ennyire fontos Neked, aki jobb emberré tehet, akiért bármikor képes lennél bármire. Akinél nem vágysz többre, minthogy szeressenek, és Te is szerethess. Kiegészítitek egymást. Akinél tudod, hogy egyedül elsüllyednél a bajok mocsarában, aki nélkül elvesznél. A lelki társad nélkül...
Ők már érzik és tudják, hogy van valaki, aki a világon a legfontosabb számukra, bár pár kisebb küzdelem után, de összefonódik a sorsuk.

Jobb ember leszel, a lelked és a szíved nemesedik, talán soha nem éreztél még ekkora tiszta, és őszinte szeretetet. Hiszen magad sem vágysz többre, mint megbecsülésre, szeretetre. Csak boldog akarsz lenni. Egy kéznyújtásnyira van Tőled. Soha nem hagyod el, hisz neked mindennél fontosabb. Bármi is történt, bármi is történik, Ő mindig fontos lesz számodra és mindig megtalál, mert Te mindig ott vagy mellette, szinte Benne éled az életed. Üvölteni tudnál a fájdalomtól, annyira hiányzik, ha nincs melletted. Ám ami igazán lényeges, az már beitta magát a szívedbe, a lelkdbe, és tudod, hogy Örökké szeretni fogod Őt. Nem menekülsz el az érzéseid elől, hanem vállalod azokat. Vele maradnál életed végéig, nem hagyod, hogy bármi baj érje. Féltve véded, óvod Őt, az Őrangyalává válsz. Mindig lesz a szívedben hely számára. Csak akkor szereted Őt igazán, ha minden küzdelem és fájdalom dacára, benned nem változik semmi az irányában. A szemeinek ragyogása, a hangja csilingelése és a mosolya minden percedet, órádat átitatja. Az a semmihez sem hasonlítható érzés, mint amikor Vele vagy, amikor átölel, az a szívdobogás, amikor együtt, ritmusra éltek egymásban. Az a lebegés, amit együtt éltek meg...

Amikor rágondolsz, meghalsz, s abban a pillanatban éledsz újjá, mint hamvaiból a Főnix madár, ezáltal Ő válik számodra halhatatlanná...


2013. augusztus 20., kedd

Erich Getto: A három rosta

A szomszédomhoz jött valaki, és így szólt hozzá:
- Halld csak, miket beszél rólad a barátod!
Szomszédom félbeszakította:
- Mielőtt elmondanád, áruld el: megszűrted-e a három rostán?
- Miféle rostákon?
- Először is az igazság rostáján. Megvizsgáltad vajon, hogy igaz-e, amit el akarsz beszélni?
- Nem. Én is csak hallottam másoktól.
Szomszédom bólintott, és folytatta:
- Azután átbocsátottad-e az öröm rostáján? Még ha nem is igaz, amit el akarsz mondani, de bizonyára jó nekem, és örömet szerez számomra, nemde?
- Nem lesz örömed benne.
- Akkor bizony át kell bocsátanod a hasznosság rostáján! Hasznos-e az nekem, amit közölni kívánsz?
- Egyáltalán nem.
Szomszédom ekkor keményre váltott hangon szólt oda a hírhozónak:
- Távozz innen! Ha, az amit tudatni akarsz velem, se nem igaz, se nem örvendetes, se nem hasznos, akkor tartsd meg magadnak, és felejtsd el mielőbb!

Heti útravaló Müller Pétertől - 87. rész

"Minden problémád akkor oldódik meg, amikor felülemelkedsz rajta."

Más szóval ezt így is mondhatnám: a konfliktusok, azon a szinten, ahol keletkeztek, megoldhatatlanok. Ezért jó, ha van egy barátod, akinek elmondhatod a gondodat. Rálát. Te nem, mert benne vagy. Ez azt jelenti, hogy akárhogyan forgatod magadban, mindig ugyanazok az érzések bukkannak elő, ugyanazok a szempontok, amikkel a bajt előidézted. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy "rágódsz rajta."

Úgy működsz, mint egy komputer, amelyet egy "nem-szeretem" információ működtet: nem tudsz kilépni belőle. Nézheted így vagy úgy, a helyzet megoldhatatlan, vagy csak rossz megoldást kínál. Ahhoz, hogy megoldd, új szempont kell, amire nem is gondoltál. Felülről kell tekinteni a bajra. Ugyanazt látod, csak máshonnan: magasról, bölcsebben, tisztábban.

Mindez azért van, mert az életünk spirálisan működik, de a cél nem az ismétlés, hanem mindig egy magasabb körbe emelkedés. Ha csak egy szinten mozogsz, az olyan, mintha egy őrült ringlispílen ülnél, amelyről nem tudsz leszállni. Csak forogsz körbe-körbe, képtelen vagy lelépni róla, de elfogadni sem tudod ezt az állapotot. Ez csak egy példa. A legtöbb problémád azért keletkezett, mert olyan voltál, amilyen. Ahhoz, hogy túllépj valamin, meg kell változnod. Nem maradhatsz ugyanolyan, mert akkor a gondod is megmarad annak, ami volt. Ismételed, szüntelenül.

A felülemelkedés azt jelenti, hogy más emberré kell válnod. Új szemmel kell látnod, új értékrendszer és összefüggések szerint. Abban a pillanatban, amikor kinyílik az új szemed, a probléma megoldhatóvá válik. Ha egy megváltoztathatatlan élethelyzetben vagy, akkor ezentúl másképp fogsz viszonyulni hozzá, és ez is nagy eredmény. A sajnálat felváltja benned a gyűlöletet. Hogy semmi közöd azokhoz, akiket gyűlöltél. Rájössz, hogy valami azért nem ment, mert hiányzott belőled az, ami a sikeredet előidézhette volna. Nem jól varázsoltál. Negatív gondolatokkal és a félelmeiddel együtt éltél - persze, hogy nem sikerült semmi.

Sohasem egy külső problémát kell megoldani - hanem mindig önmagunkat.

2013. augusztus 13., kedd

Heti útravaló Müller Pétertől - 86. rész

"Hiába tanulunk meg beszélni, nem tudjuk kimondani, ami a lelkünket nyomja. Ha nagy nehezen sikerül: a másik nem érti meg."
Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, hanem megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott? És mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult? És tudta, hogy segít neked, már azzal is, hogy meghallgat? Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta.
Izraelben van egy panaszfal. A siratófal. Az is elég néha, ha a köveknek elmondhatjuk a bajainkat. Ha elképzeljük, hogy ezek a kövek - mivel egy ősi templom romjai - Isten kövei. Nincs szívszorítóbb látvány, mint amikor valaki a kövekkel beszél. A kövektől kér. A köveknek sírja el a bánatát. Még mindig jobb, mintha egy embernek mondaná, mert mi, mai emberek, érzéketlenebbek vagyunk, mint a kövek. A fal legalább nem szól bele. Hallgat. S ki tudja? Talán figyel is néha. Jobban, mint a férjed, a feleséged, mint a barátod. A Siratófal a lelketlenné váló emberiség tragikomikus szimbóluma. "Mintha a falnak beszélnék!" - szoktuk mondani a közönyös embernek.
Lám, manapság mégis a bajban lévő emberek a falhoz fordulnak, és elpanaszolják neki a bánatukat. Mivel föltételezik, hogy a fal is süket, mint az emberek, bedugdosnak a réseibe kis cetliket. Legalább olvassa el, ha nem hallja.
Volt, hogy valaki meghallgatott? Ugye, milyen csodálatos? Nem ő szónokolt - hanem téged hallgatott. És jobb volt utána. Megkönnyebbültél. Felemelte a lelkedet.

Heti útravaló Müller Pétertől - 85. rész

"A barátod lehet egy diófa is. Keveset szól, de hűséges, és ha meghal, űr támad a helyén. Hiányozni fog az életedből."

Ma már ritkán szeretünk egy fát, egy virágot, egy állatot - ez nagyon ősi élmény. Ősibb, mint az istenhit vagy a szerelem. Sajnálni egy öregedő fát, végignézni lassú pusztulását és a halálát: szívszorító. Néha egy kutyust vagy egy macskát is úgy gyászolunk, mint a gyerekünket. Titokzatos rokonság ez!
Nem az ember és "természet" rokonsága, hanem az élet rokonsága minden Létezővel. Egyek vagyunk. "Ő" még máshol jár a végtelen úton, de egy az Út. A meséknek van igazuk: a fáknak lelkük van. A kutyák pedig nagy tanítómestereink lehetnek. Sokat tanulhatunk tőlük.
Bizonyos keleti felfogások szerint egy-egy guru kutyának születik a tanítványa mellé, azért, hogy megtanítsa Őt a szeretetre. Ott baktat mellette szótlanul, bölcsen, vagy koldul vele az utcán. Elvárja, hogy az gondozza, időt áldozzon rá. Néha többet, mint egy gyerekre. Cserébe hűséges, és feltétlen szeretetet ad. Egy kutya ritkán ábrándul ki a gazdájából azért, mert az megrúgta. Szomorú miatta, néha bűntudatos, de nem azért, mert rossz fát tett a tűzre, hanem azért, mert a gazdája ilyen hitvány és ostoba.
Gonosz ember kutyája ritkán lesz gonosz. Legfeljebb harapós - önvédelemből. De a legtöbb kutyus: jó. Olykor valóban bölcs is, egy nagy lélek "mahatma". A vakvezetők például ilyenek. Néha egy négylábú több dologra tanít, mint egy egyetemi professzor.
S ha látod, hogy egy nő nem jól bánik a kerti virágokkal, nem ápolja őket, ha észreveszed, hogy nem szereti az állatokat, s közönyösen bámul egy lihegő kutyusra: ne vedd el feleségül. Előbb-utóbb kiderül, hogy nem tud szeretni. Nem működik az a legbensőbb összetartozás-élménye, ami tartósan összeköthet vele.