2013. május 28., kedd

Heti útravaló Müller Pétertől - 75. rész

"Két szem összevillanásában néha nagyobb titok rejlik, mint húsz év házasság történetében."

Vannak nagyon sűrű pillanataink, amelyekben benne van: múlt, jelen, jövő. Abban a másodpercben, amikor apánk magja becsapódott anyánk várakozó petesejtjébe, lényegében minden eldőlt, de lehet, hogy még előbb. Amikor megkívánták egymást, "úgy", vagy talán akkor, amikor eldöntöttük, hogy meg akarunk születni.
Néha egy jó mondat egy életen át elkísér, de egy hosszú regényt elfelejtesz. Elolvasol egy négyszáz oldalas könyvet, vagy végignézel egy három felvonásos drámát, csak azért, hogy ahhoz az egyetlen mondathoz, érzéshez vagy végső tanulsághoz eljuss.
Minden az első, mágikus pillanatban kezdődik - szürke álruhában, hétköznapi eseményként lép az életedbe. Később nem is tudod visszaidézni. Hogy ismerkedtetek meg? Rendszerint véletlenül, egy jelentéktelen pillanatban. A sorsunk nem harsonával érkezik, és életünk főszereplői sem úgy, mint az operettek primadonnái: reflektorfényben, zenében, harsogó kórus kíséretében, mely arról dalol, hogy itt van, megérkezett Ő.
Sorsunk főszereplői észrevétlenül osonnak be az életünkbe. Egyszer csak ott vannak. Alig tudjuk visszaidézni az első pillanatot. Érdekes, hogy inkább a nők emlékeznek rá. El is mesélik néha. Rendszerint nincs benne semmi különös, és mégis! Talán azért van így, mert egy nő érzi, hogy mikor termékenyül meg, de egy férfi nem tudja, hogy számtalan ivarsejtje mikor "talál" az igazira.
A szomszédom súlyos beteg. Tolószékben él, egyedül. Neje régóta meghalt. Egyetlen párja van: Pöttöm, a kutyus, akit kölyökkorában bedobtak hozzá. Aki ezt tette, nem tudta, hogy miféle csodálatos társkapcsolatot indított el ezzel. Így működik a sors. Nem tudhatod, miből mi lesz, fogalmad sincs, hogy mit szülhet egy pillanat.
A fiatal fiúknak azt szoktam mondani - ördögi tanács! -, hogy először szeress bele! Utána legfeljebb kiábrándulsz belőle.

2013. május 21., kedd

Heti útravaló Müller Pétertől - 74. rész

"Mono No Aware!"

Nem érted, pedig nagyon fontos tanács. Tanuld meg, szebb lesz az életed. Könnyebb és bölcsebb. Egy japán kifejezés ez, az ősi japán kultúra alapja. Úgy lehetne lefordítani, hogy gyönyörködj a múlandóságban. Élvezd a szomorúságot. Az őszt. A lehulló lombok színeit. A lebukó Nap narancsvörös, kihűlő olvadt vasérc fáradó árnyalatait.
A Hold is akkor a legszebb, amikor már majdnem eltakarták a fellegek, és a szerelmesed szeme is akkor a leggyönyörűbb, amikor átsuhan benned a gondolat: meddig láthatom még?
A virágzó cseresznyefa azért vált a szépség szimbólumává, mert a fehér és rózsaszín menyasszonyi ruhája egyetlen hét alatt lehullik róla, és ami utána jön, már nem olyan túlvilágian festői és fiatal - az már a valóság.
Az ember nemcsak akkor sír, ha valami baja van, hanem akkor is, ha találkozik a szépséggel, az igazsággal. Ha emlékezik arra, hogy minden elmúlik egyszer. Szeretünk sírni, ez az igazság.
- Miért sírsz?
- Mert olyan szép.
Mi a szép? Hogy ma még van, holnap már nincs, hogy elmúlik. Kár érte! Kár értem! A gyerek szeret sírni. Nemcsak akkor, ha baja van, amúgy is. Gyakran élvezi, de a felnőtt ezt nem érzi. "Segíteni" akar rajta, pedig néha hagyni kellene, hogy potyogjanak a könnyei, mert jó neki. Sőt, ajánlatos, ha néha te is kisírod magad.
Miért szeretjük a szomorú történeteket? Miért sírunk néha színházban, moziban? Mert élvezzük, hogy ami szép: elmúlik. Az élet nagy pillanataiban van valami megható, a legnagyobbakban pedig megrendítő. Ne fojtsd el magadban a szomorúságot, és ne szégyelld a könnyeidet, mert azok a legemberibbek bennünk.
Ha valaki ilyenkor jobb kedvre akar deríteni, én még bánatosabb leszek, vagy dühös. A nagy bohócok, nevettetők tudták, hogy a közönséget meg is kell ríkatni. Néha jobb, mint nevetni.

Mono No Aware!

2013. május 14., kedd

Heti útravaló Müller Pétertől - 73. rész

"Élj az állatkert igazgatójának bölcsességével!"

Ezt a mondást dédnagyanyám hagyta ránk. A nagyanyámnak mondta, aki öt gyereket szült. El is magyarázta neki: ha mosómacit szültél, ne bánd, hogy mindig a pracliját "mosogatja" - ne várd tőle, hogy széttépje a bivalyokat. Az oroszlánból nevelj oroszlánt, az orrszarvúból szívós lényt, ne bánd, hogy kissé vaksi. Régi korokból itt maradt ősállat ő - tapasztaltabb, mint a nyugtalan nyulacska, aki viszont rövid életű, és készülj fel, hogy akármennyire szereted, hamar itt fog hagyni.
Mindenki hozott magával egy természetet és egy sorsot is. Amíg ezt nem tudod, nem ismered még a saját gyerekeidet sem. A lélektan ezzel nemigen foglalkozik. Nem tudja, mit cipel egy ember magával: milyen jellemet és élettervet, egy, még a genetikus kódok születésénél is mélyebb és régebbi világból.
Ha megkérdezel egy bölcset, azt mondja, hogy az ember a lényének kb. 70-80 százalékát hozta magával. A múltunk időtlen. S mivel nem látunk oda, nem ismerjük egymást, a saját gyermekeinket és önmagunkat sem. Ezért lett örök parancs: "Ismerd meg önmagadat!" - mert biztos, hogy nem ismered.
Nem tudod, honnan jöttél, és hová mész. Így aztán azt sem tudod megítélni pontosan, hogy hol vagy most.
Élj az állatkert igazgató bölcsességével! És kérdezd meg a tükrödtől: "Milyen állat vagyok?" A kérdés mögött ott rejlik a többi kérdésed is:
"Mire neveljem magam?"
"Mit hozzak ki magamból?"
"Mi az, ami tőlem így is szép, és mi az, ami nagyon csúnya?"
"Hogyan legyek az, akivé lennem kell?"
"Merre menjek?"
"Kell ez nekem?"
"Vagy nem kell?"
Ugyanez vonatkozik a többi emberre, a gyerekeidre is. Hogyan tudod nevelni őket, ha fogalmad sincs, mivé kell lenniük? Ha nyulat szültél, légy boldog, hogy nyúl, és ne várd tőle, hogy bátran farkasszemet nézzen a veszéllyel.
Tudod, mi ennek a dédanyai mondásnak a titka? Hogy az állatkert igazgatója szereti az állatokat! A szeretet pedig azt jelenti, hogy azt szeretem benned, aki vagy.

2013. május 11., szombat

Carla Muir: Szépség

Egy nagyvárosban egy sikeres kozmetikai cég pályázatot hirdetett a lakosság körében: a legszebb nő fényképét kellett beküldeniük egy rövid történet kíséretében. Pár héten belül több ezer levél érkezett. Az egyik annyira megragadta egy munkatársuk figyelmét, hogy a főnök asztalára tette. Olyan fiú írta, aki elég nehéz családi körülmények között élt. A következők álltak levelében:
„Az utcánk végén lakik egy gyönyörű asszony. Minden nap meglátogatom. Amikor nála vagyok, a világ legfontosabb gyerekének érzem magam. Ha a problémáimról beszélek neki, mindig végighallgat. Megért engem, és mikor hazaindulok, utánam szól, hogy milyen büszke rám."
A fiú a következőképpen fejezte be levelét:
"Ezen a képen láthatják, hogy ő a legeslegszebb asszony. Ha majd egyszer megnősülök, azt szeretném, hogy nekem is ilyen szép feleségem legyen, mint ő."
A főnök érdeklődését fölkeltette a levél, elkérte a hozzá tartozó fényképet. A titkárnője erre megmutatta neki egy idős, ráncos arcú, ősz hajú, kerekesszékben ülő asszony fényképét.
- Ez az asszony nem nyerheti meg a pályázatot - mondta a főnök. - Ugyanis akkor az egész világ megtudná, hogy a szépséghez nincs szükségük a mi termékeinkre.

Ez a fiú értékes igazságot fedezett föl: a szépség - a valódi szépség - belülről fakad, és onnan sugárzik kifelé. Hogy hol van az igazi szépség forrása? A szívünkben.

Paulo Coelho: A ceruza meséje

A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle:
- Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz?
Nagyapja, félbe hagyta az írást és mosolyogva ezt mondta unokájának:
- Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is, amikor megnősz.
A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta.
- De ez olyan, mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam!
- Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van, amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében békében fog élni a világgal.
Első érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha nem feledd, hogy létezik, egy lépteinket vezető Kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük és Ő vezet mindig kívánsága szerint minket.
A második érték: Időnként abba kell hagynom az írást, hogy meghegyezzem a ceruzát. Ez kevés fájdalmat okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz. Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.
A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy kitörüljük azt, ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavítani egy dolgot, nem jelent feltétlenül rosszat, a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az igaz/egyenes úton.
A negyedik érték: A ceruzának nem a fája vagy külső formája a fontos, hanem a benne lévő grafit. Ugyanígy gondozd azt, ami benned történik.
És végül, az ötödik érték: mindig nyomot hagy.
Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is életedben, nyomokat fog hagyni, ezért meg kell próbálnod minden tettedet tudatosítani.

2013. május 7., kedd

Heti útravaló Müller Pétertől - 72. rész

"Ne feledd, hogy a lelked legmélyén boldog vagy! Csak ezt most nem éled át."

Ez a mondat nem vigasztalás. Sőt. Inkább figyelmeztetés, hogy nem vagy képes megélni azt, ami vagy. Felhők között jársz, nem is tudod, hogy süt a Nap, ahogy azt sem, hogy van-e Nap egyáltalán. A szürke felhőket és a félhomályt tartod valóságnak, és a boldogságot nagy hiányként éled meg.

Nincs is szó erre a negatív állapotra. A jóra van a rossz, a fényre van a sötét, az örömre van a szomorúság, de a boldogságnak az ellentétére nincs más kifejezés, csak a boldogtalanság.

"Talán" vagy. Mint egy mély kút, olyan a lelked, és az alján ott a kristálytiszta, hűvös víz, de te mégis szomjazol, sőt, néha belehalsz a szomjúságba, de csak azért, mert nincs elég hosszú köteled, amellyel az edényed leérhetne a kút fenekére. Nem tudsz magadból meríteni, pedig bármikor megtehetnéd. Még a halálos ágyadon is.

Akkor vagy boldog, amikor az edényed leért lelked kútjának legmélyére. A forrás benned van, csak nagyon mélyen, és sajnos gyakran be is van temetve. Amikor néha boldog vagy - észre sem veszed -, ez a víz bugyog fel. Néha nem is kell hozzá semmiféle külső ok. Kisüt a Nap, meglátsz egy kedves állatot, eszedbe jut egy szép emléked, és máris boldog vagy.

Veled is előfordult már, hogy a konyhában még boldog voltál valamiért, s mire beértél a szobába, elillant a jóleső állapot, és nem tudtad, mi az oka? Vajon miért voltál boldog, és miért illant el minden hirtelen? Semmi sem történt a konyhában és a szobában, valamiért mégis jó volt, sőt, csudajó - majd újra visszatért a sivár nyugtalanság.

Mi volt ennek az oka? Megmondom: feltört a forrás a konyhában, és a szobában visszaborult rá az agyagos föld. Amit most elmondtam neked, az a hindu védikus bölcselet lényege.

A boldogságot úgy hívják: ánanda.

Heti útravaló Müller Pétertől - 71. rész

"Nincs jobb gyógyszer a lelki fájdalom és szomorúság ellen, mint rá sem gondolni."

Ez nem az én mondásom, de nagy hasznát vettem az életben. Meg kell tanulni a felejtés művészetét. Aki tapasztalatból ismeri a reinkarnáció lélektanát, tudja, hogy vannak élmények, amelyeket sok életen át nem tudunk feledni. Nem magát az eseményt, hanem a vele járó érzelmeket. Bevésődik a lelkedbe, cipeled magaddal, mint egy hibás programot. Ott lappang benned, meghatározza a hétköznapjaid hangulatát, s bármikor beugrik, elevenen, mintha el se múlt volna.

Az állatok bölcsebbek. Egy nőstény macska ad a kandúrnak egy pofont, az hamar elfelejti, és nem fog miatta a szexről leszokni, még akkor sem, ha a pofon maradandó károsodást okozott benne. Nem fog kiábrándulni a nőkből. Még abból az egyből sem, aki pofon vágta.

Nekem van olyan férfibarátom, aki egy életen át nyalogatja a sebeit, és nem tudja a kudarcát földolgozni. Egy eseménynek addig van létjogosultsága az emlékeidben, míg le nem vonod a tanulságot belőle. Amíg meg nem fejted a "Miért történt ez velem?" titkát. Utána már nincs szükség rá. Polcra kell tenni, mint egy elolvasott könyvet, és többé nem kell foglalkozni vele.

Nehéz ezt megcsinálni, mert az emlékezet jó része érzelmeken alapul, s ezért nem érted. Nem tudod átlátni, hogy mindez miért történt veled, és félsz, hogy bármikor újra megtörténhet. Amit megértesz, az egyrészt elveszti az érzéki-érzelmi töltetét, másrészt hasznos tapasztalattá válik benned. Harmadrészt: nem foglalkoztat tovább, hiszen megérteni mindent csak egyszer kell, nem kétszer, vagy háromszor... vagy néha százszor.

Tanulj meg elengedni, ahogy egy ujjadra hurkolt léggömböt szélnek eresztesz: hadd szálljon, legyen az égbolté, a felhőké. Ezt rendszerint akkor tudod megtenni, ha megpillantasz valamit, amit a léggömbnél fontosabbnak vélsz, és meg akarod fogni. Akkor a régit az útjára engeded. Észre sem veszed, hogy kinyíltak az ujjaid.

A bölcsről azt mondják: a jelenben él. Én azt mondom: a jövőben! Ami lesz, az a csoda, az ismeretlen. A szerelem addig jó, amíg új. Ahhoz, hogy sokáig tartson, minden nap meg kell újulnia.

Az öröm jelzője az "önfeledtség! Egy egész könyvet írtam róla. Olvasd el, és felejtsd el az "ön-t".

Jézus azt üzeni egy követőjének, aki azt mondja, hogy előbb még el kell temetnie az apját, s azután szalad majd utána, hogy a "Halottak temessék el a halottaikat - de te gyere velem!". Ez egy kegyetlenül bölcs mondat, de igaz!

A jövő a tiéd!

2013. május 6., hétfő

Gary Chapman: Egymásra hangolva - részlet

Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik.
Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.