...Nem sejted, mert belülről fakadó érzés. Te nem keresed Őt, s Ő sem téged, de egyszer hirtelen arra ébredsz, hogy ez az érzés beleszőtte magát az életedbe és már ez irányít mindent.
Российский акцент...
A Férfi magabiztos határozottságával vette le lábáról a lányt. Az udvarlás hosszú, és egy életre emlékezetes hetei, amit csak a megismerkedésük furcsa, ám annál érdekesebb percei tesznek még felejthetetlenebbé. Egy amolyan mindörökké "gravír" kettőjük sorsában, életében. Akár a hamis illuziónak tűnő szép autó is levehette volna a lányt a lábáról, de ennél sokkal többről volt szó. Az első, éjszakába nyúló telefonbeszélgetés felejthetetlen mondatai... Az első randevú, és az első közösen elfogyasztott ebéd, ami akkor elválaszthatatlanná tette őket. Amikor minden olyan, amire vágytál, mint amit elképzeltél, megálmodtál. A Férfi százszor, ezerszer erősebb a lánynál, szigorú vonásai kedves, érző embert takarnak. Ereje, fellépése, tekintélyt parancsoló a környezete számára. Orosz akcentusa, az első pillanattól még vonzóbbá tette a lány számára. Az első éjszakán, a lány ott feküdt a Férfi óvó ölelése alatt, érezte, ez az a perc aminek soha ne legyen vége. Húzta, nyújtotta volna a pillanatot talán a végtelenségig, csak soha ne múljon el. Tudta, hogy ez lesz az az érzés amibe mindig kapaszkodni fog. Ami képes lesz a rossz dolgokon is átsegíteni, mert tudta, ez az ölelés rá vár, ami mindig ott lesz. A két erős kar, amibe pici kezeivel kapaszkodhat. Tudta, Ő az a Férfi akire várt, talán hosszú évek óta. Akkor, ott úgy ölelte a Férfi a lányt, mint akit soha nem szeretne elengedni és, ha akkor ott meg kellett volna halni, boldogan, mosolyogva tette volna meg... Lett köztük egy láthatatlan szál, ami talán egy életre összeköti Őket. És ott is marad örökre. Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy más ember. Ott van, és kész. Egy életre össze vagytok kötve, valahol a csillagok közt. Tudjátok mindketten...
Talán... csak egyszer az életedben, de eljöhet egy pillanat, amikor meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Amikor ott álltok egymással szemben és elvesztek a másik tekintetében. Tudod, hogy nem kell semmit mondanod, a gátlások leomlanak benned. Félsz, rettentően, kimondhatatlanul hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is... A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot. Amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Megreped a burok, amiben éltél, és kapsz még egy esélyt. Egy esélyt egy más, egy igazabb, jobb életre. Kapsz egy lehetőséget, hogy megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét, hogy élni kezdj, és abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát. Egy esélyt a szerelemre...
Alig veszed észre, de csak erősödik és magadnak sem mered elismerni, de már valami mássá alakulsz át. Nem leszel tökéletes, de jobb emberré válsz az által, amit érzel. Mert van Valaki, akit csak önmagáért szeretsz. A semmiért is teljesen, és ez lehetne a legszebb dolog a világon. Lehetne... Őszintén és önzetlenül szeretni valakit, neki adni mindent. Figyelni Rá, védeni, ölelni, ha bánatos, vidáman vele nevetni, ha boldog, s az életének részévé válni. Éjszakába nyúlóan beszélgetni, vagy csak átölelni csöndben, miközben tudod, hogy bármi történjék is, rajtatok kívül nem számít semmi, csak az ölelése, az illata. Az ahogyan átölel benneteket a csend, és átkerülsz egy olyan világba, ahol csak boldogság van, és semmi nem fáj. Egy olyan világba, ahol kettőtök számára nincs akadály, ahol már nem tűnik olyan félelmetesnek semmi. Ahol nincsenek lehetetlennek tűnő akadályok, mert ketten felül tudtok emelkedni rajta. Szembe mersz szállni mindennel, mert Valakinek szüksége van Rád. Lehet, Ő nem is tudja, hogy mennyire csak Rád! Az egyetlen hely, ahol biztonságban érzed magad, a karjai között, s a Te karjaid is védelmezően ölelik körbe erős testét. Képes lennél meghalni csak azért, hogy soha ne érjen véget ez az érzés. Akinek a szemei ragyogásában megtalálod azt, amit mindig is kerestél, önmagad, s attól a pillanattól tudod, hogy biztonságban vagy. Ő az egyetlen, aki ennyire fontos Neked, aki jobb emberré tehet, akiért bármikor képes lennél bármire. Akinél nem vágysz többre, minthogy szeressenek, és Te is szerethess. Kiegészítitek egymást. Akinél tudod, hogy egyedül elsüllyednél a bajok mocsarában, aki nélkül elvesznél. A lelki társad nélkül...
Ők már érzik és tudják, hogy van valaki, aki a világon a legfontosabb számukra, bár pár kisebb küzdelem után, de összefonódik a sorsuk.
Jobb ember leszel, a lelked és a szíved nemesedik, talán soha nem éreztél még ekkora tiszta, és őszinte szeretetet. Hiszen magad sem vágysz többre, mint megbecsülésre, szeretetre. Csak boldog akarsz lenni. Egy kéznyújtásnyira van Tőled. Soha nem hagyod el, hisz neked mindennél fontosabb. Bármi is történt, bármi is történik, Ő mindig fontos lesz számodra és mindig megtalál, mert Te mindig ott vagy mellette, szinte Benne éled az életed. Üvölteni tudnál a fájdalomtól, annyira hiányzik, ha nincs melletted. Ám ami igazán lényeges, az már beitta magát a szívedbe, a lelkdbe, és tudod, hogy Örökké szeretni fogod Őt. Nem menekülsz el az érzéseid elől, hanem vállalod azokat. Vele maradnál életed végéig, nem hagyod, hogy bármi baj érje. Féltve véded, óvod Őt, az Őrangyalává válsz. Mindig lesz a szívedben hely számára. Csak akkor szereted Őt igazán, ha minden küzdelem és fájdalom dacára, benned nem változik semmi az irányában. A szemeinek ragyogása, a hangja csilingelése és a mosolya minden percedet, órádat átitatja. Az a semmihez sem hasonlítható érzés, mint amikor Vele vagy, amikor átölel, az a szívdobogás, amikor együtt, ritmusra éltek egymásban. Az a lebegés, amit együtt éltek meg...
Amikor rágondolsz, meghalsz, s abban a pillanatban éledsz újjá, mint hamvaiból a Főnix madár, ezáltal Ő válik számodra halhatatlanná...
Российский акцент...
A Férfi magabiztos határozottságával vette le lábáról a lányt. Az udvarlás hosszú, és egy életre emlékezetes hetei, amit csak a megismerkedésük furcsa, ám annál érdekesebb percei tesznek még felejthetetlenebbé. Egy amolyan mindörökké "gravír" kettőjük sorsában, életében. Akár a hamis illuziónak tűnő szép autó is levehette volna a lányt a lábáról, de ennél sokkal többről volt szó. Az első, éjszakába nyúló telefonbeszélgetés felejthetetlen mondatai... Az első randevú, és az első közösen elfogyasztott ebéd, ami akkor elválaszthatatlanná tette őket. Amikor minden olyan, amire vágytál, mint amit elképzeltél, megálmodtál. A Férfi százszor, ezerszer erősebb a lánynál, szigorú vonásai kedves, érző embert takarnak. Ereje, fellépése, tekintélyt parancsoló a környezete számára. Orosz akcentusa, az első pillanattól még vonzóbbá tette a lány számára. Az első éjszakán, a lány ott feküdt a Férfi óvó ölelése alatt, érezte, ez az a perc aminek soha ne legyen vége. Húzta, nyújtotta volna a pillanatot talán a végtelenségig, csak soha ne múljon el. Tudta, hogy ez lesz az az érzés amibe mindig kapaszkodni fog. Ami képes lesz a rossz dolgokon is átsegíteni, mert tudta, ez az ölelés rá vár, ami mindig ott lesz. A két erős kar, amibe pici kezeivel kapaszkodhat. Tudta, Ő az a Férfi akire várt, talán hosszú évek óta. Akkor, ott úgy ölelte a Férfi a lányt, mint akit soha nem szeretne elengedni és, ha akkor ott meg kellett volna halni, boldogan, mosolyogva tette volna meg... Lett köztük egy láthatatlan szál, ami talán egy életre összeköti Őket. És ott is marad örökre. Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy más ember. Ott van, és kész. Egy életre össze vagytok kötve, valahol a csillagok közt. Tudjátok mindketten...
Talán... csak egyszer az életedben, de eljöhet egy pillanat, amikor meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Amikor ott álltok egymással szemben és elvesztek a másik tekintetében. Tudod, hogy nem kell semmit mondanod, a gátlások leomlanak benned. Félsz, rettentően, kimondhatatlanul hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is... A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot. Amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Megreped a burok, amiben éltél, és kapsz még egy esélyt. Egy esélyt egy más, egy igazabb, jobb életre. Kapsz egy lehetőséget, hogy megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét, hogy élni kezdj, és abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát. Egy esélyt a szerelemre...
Alig veszed észre, de csak erősödik és magadnak sem mered elismerni, de már valami mássá alakulsz át. Nem leszel tökéletes, de jobb emberré válsz az által, amit érzel. Mert van Valaki, akit csak önmagáért szeretsz. A semmiért is teljesen, és ez lehetne a legszebb dolog a világon. Lehetne... Őszintén és önzetlenül szeretni valakit, neki adni mindent. Figyelni Rá, védeni, ölelni, ha bánatos, vidáman vele nevetni, ha boldog, s az életének részévé válni. Éjszakába nyúlóan beszélgetni, vagy csak átölelni csöndben, miközben tudod, hogy bármi történjék is, rajtatok kívül nem számít semmi, csak az ölelése, az illata. Az ahogyan átölel benneteket a csend, és átkerülsz egy olyan világba, ahol csak boldogság van, és semmi nem fáj. Egy olyan világba, ahol kettőtök számára nincs akadály, ahol már nem tűnik olyan félelmetesnek semmi. Ahol nincsenek lehetetlennek tűnő akadályok, mert ketten felül tudtok emelkedni rajta. Szembe mersz szállni mindennel, mert Valakinek szüksége van Rád. Lehet, Ő nem is tudja, hogy mennyire csak Rád! Az egyetlen hely, ahol biztonságban érzed magad, a karjai között, s a Te karjaid is védelmezően ölelik körbe erős testét. Képes lennél meghalni csak azért, hogy soha ne érjen véget ez az érzés. Akinek a szemei ragyogásában megtalálod azt, amit mindig is kerestél, önmagad, s attól a pillanattól tudod, hogy biztonságban vagy. Ő az egyetlen, aki ennyire fontos Neked, aki jobb emberré tehet, akiért bármikor képes lennél bármire. Akinél nem vágysz többre, minthogy szeressenek, és Te is szerethess. Kiegészítitek egymást. Akinél tudod, hogy egyedül elsüllyednél a bajok mocsarában, aki nélkül elvesznél. A lelki társad nélkül...
Ők már érzik és tudják, hogy van valaki, aki a világon a legfontosabb számukra, bár pár kisebb küzdelem után, de összefonódik a sorsuk.
Jobb ember leszel, a lelked és a szíved nemesedik, talán soha nem éreztél még ekkora tiszta, és őszinte szeretetet. Hiszen magad sem vágysz többre, mint megbecsülésre, szeretetre. Csak boldog akarsz lenni. Egy kéznyújtásnyira van Tőled. Soha nem hagyod el, hisz neked mindennél fontosabb. Bármi is történt, bármi is történik, Ő mindig fontos lesz számodra és mindig megtalál, mert Te mindig ott vagy mellette, szinte Benne éled az életed. Üvölteni tudnál a fájdalomtól, annyira hiányzik, ha nincs melletted. Ám ami igazán lényeges, az már beitta magát a szívedbe, a lelkdbe, és tudod, hogy Örökké szeretni fogod Őt. Nem menekülsz el az érzéseid elől, hanem vállalod azokat. Vele maradnál életed végéig, nem hagyod, hogy bármi baj érje. Féltve véded, óvod Őt, az Őrangyalává válsz. Mindig lesz a szívedben hely számára. Csak akkor szereted Őt igazán, ha minden küzdelem és fájdalom dacára, benned nem változik semmi az irányában. A szemeinek ragyogása, a hangja csilingelése és a mosolya minden percedet, órádat átitatja. Az a semmihez sem hasonlítható érzés, mint amikor Vele vagy, amikor átölel, az a szívdobogás, amikor együtt, ritmusra éltek egymásban. Az a lebegés, amit együtt éltek meg...
Amikor rágondolsz, meghalsz, s abban a pillanatban éledsz újjá, mint hamvaiból a Főnix madár, ezáltal Ő válik számodra halhatatlanná...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése