Csendes az éj, ezer csillag a Hold égi útján, felfelé ballag.
Telt arca fentről a Földre mosolyog, benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.
Hűvös az éj, gyere, bújj ide mellém, én vigyázom álmod ezen az estén.
Csendes már minden, a nappal véget ért, helyét az estnek adta, aludni tért.
Bújj ide hozzám, és hunyd le a szemed, felejts el mindent, én fogom a kezed!
Valahol messze egy manó útra kel, s az éjtündér most csak nekünk énekel.
Hát hunyd le a szemed, és Te is láthatod az előttünk nyíló mesés világot.
Ahol ezer csoda és varázslat vár, szoríts magadhoz, gyere, induljunk már.
Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más, itt nincs Rossz, nincs Harag, nincs rohanás.
Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma, lelkemnek mélye, az álmok világa.
Ez az a hely, amit magamban hordok, ha Rád gondolok, mindig itt vagyok.
Együtt Veled, mert Rólad szól az álmom, Náladnál fontosabb nincs a világon.
Senki más nem látja, nem ismerheti, álmaim kapuját fel nem törheti,
Mások előtt e helyet zárva tartom, s a kulcsát most Teneked átadom.
És lesz egy Hang, mely mindent megmutat, segít Neked, hogy megtaláld az utat.
Ami elvezet Téged a lelkemhez, csak gondolj rám és szoríts a szívedhez!
Mert Te vagy az, kiről annyit álmodtam,... e mesés világot Neked alkottam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése