...Egyetlen ellenséged lehet egész életedben. S az te vagy saját magadnak. Te lehetsz önmagad gátja, fékje, könnye, öröme, boldogsága. Mindaz, ami a külvilágból érkezik hozzád a te döntésed alapján teremt teret magának benned. Életed minden pillanatában és minden eseményben te döntöd el, hogy hathat-e rád, vagy sem. Te döntöd el, hogy hozzáférkőzhet-e a gondolataidhoz, megérintheti-e a lelked, vagy sem. Te döntesz, hogy felszabadultan vagy szorongva élsz. Te döntöd el, hogy összegyűjtesz-e sok-sok kacatot magadban, vagy kidobod őket, helyet adva az újnak, a frissnek.
S ha már mindenben te döntesz - micsoda hatalom, gondold csak el! - miért döntenél magad ellen? Hiszen a kezedben van minden a boldogsághoz, a gyönyörűséghez, a szépséghez, a szeretethez, a jósághoz, a békességhez.
Minden negatív hatást, érzést, negatív energiát pozitívvá alakíthatsz. Csak rajtad múlik!
Nagyon dühös vagy valakire - mit teszel? Lenyeled a dühödet, mert az illem úgy kívánja, vagy magadból kikelve olyan dolgokat is mondasz, amit később megbánsz? Nem lenne egyszerűbb tényszerűen közölni: figyelj, lehet, hogy nem akartál megbántani, de én most nagyon-nagyon dühös vagyok rád! Ezért meg ezért. Ezt többé ne tedd. A düh is energia, csakhogy negatív energia, ami elpusztít téged, hiszen eléget. Csak figyeld meg: megnő a vérnyomásod, alig kapsz levegőt, nem véletlenül mondjuk: megpukkadok! Nem kell megpukkadnod, hiszen pozitív energiává alakíthatod magadban azt, ami most rongál. A hozzáállásoddal. Abban a pillanatban, ahogyan kiadod magadból a dühödet, megmondod a másiknak, hogy most mit érzel - ráadásul nem sértőn és nem bántón - mintha egy zsilipet nyitnál meg: újra könnyűnek érzed magad. Ezt a könnyű érzést pedig nem lehet elérni elfojtással, sem üvöltözéssel. Az üvöltözés után mindig marad valami rossz. Neked, Benned. Bántások, bántódások, tüskék. Tudom, higgadtan kérdezni nem egyszerű. Csak egyszer kell kipróbálnod, a továbbiakban már menni fog. Itt is csak az első lépés nehéz. A többi megy magától. Azt tanácsolom hát, amit a régi bölcsek: ha valaki megbántott aludj rá egyet. S ha még mindig fontos, utána lépj.
Tudod, az emberek - te is, én is - nem a másikat akarják bántani igazán. Elsősorban minden ember saját magát bántja valamiért. Dühös vagy a másikra, irigy vagy a másikra, nem sorolom tovább, mert valami olyat tesz, ami benned is megvan, csak nem fogadod el magadban.
Egy boldog ember sosem teremt magában negatív energiát. Nincs ideje észrevenni azt, ami lehúzhatná. Ha boldog vagy, egy bántó szóra csak legyintesz. Ha boldog vagy, az irigyen is csak kacagsz. Ha boldog vagy, nem látsz mást, csak a boldogságot. Mert a boldogság maga - te vagy. A boldogság nem egy kívülről érkező misztikus valami. Minden pillanatodban ott van benned, de neked kell elindulnod érte, neked kell kinyújtani a kezed, hogy a tenyeredbe simuljon, neked kell kinyitni a szívedet, hogy ott otthonra találjon. A boldogság nem egy hatalmas nagy-nagy valami, hanem apró örömök összessége, amikor kimondod magadnak: most jól érzem magam a bőrömben.
A létezés nagyon kegyes: ha a boldogság felé nyitod ki a szívedet, boldogságot fog hozni eléd. Ha pesszimista vagy, akkor is igazad lesz. A létezés igazolni fog téged. Figyeld meg. Mindig minden a te elvárásaidnak megfelelően történik. Azoknak az elvárásoknak, amiben a lelked legmélyén hiszel. Hiába mondogatod, ha beteg vagy, hogy egészséges akarok lenni, ha a lelked mélyén nem ez él. Ami mélyen gyökeret ver bennünk, csak az válik valóra. S hogy mi él benned mélyen, az a te döntésed.
Minden ember boldogságra vágyik, mégis, ha szétnézel, nagyon sok boldogtalan embert látsz. Ahhoz, hogy boldog lehess, tudnod kell, lelked legmélyén érezned kell, hogy erre születtél, s MEGÉRDEMLED.
Este, ha lefekszel, s hallgatod a meditatív zenét, mondd el magadnak a következő sorokat:
"Boldogságra születtem. Megérdemlem a létezés minden örömét, minden boldogságát. Ettől a pillanattól boldog ember vagyok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése