Lehetséges, hogy most másképp látod, másképp érzed. Lehet, hogy ennek tudatát már régen elvették tőled. Mégis, mégis: boldogságra születtél! S ha elvesztetted valahol, valamikor ezt a belső érzést, ezt a belső tudást, eljött az ideje, hogy visszaszerezd.
Hatalmas rombolást tehet benned sok-sok hazug, rosszindulatú szó. Lekicsinylő megjegyzés, lekezelő modor. Mindegy, hány éves vagy most, a romboláshoz nem kell sok idő.
Az építkezéshez sokkal több. Olyan ez, mint a házépítés: milyen aprólékosan építkezel, s egyetlen robbantás, egyetlen hatalmas erejű robbanás elég ahhoz, hogy romhalmazzá váljon.
Aztán elkezded újraépíteni, lassan, aprólékosan, mert élned kell – valahol.
A legnagyobb robbanásokat az életedben a szavak hozzák el. Ha minden embernek csak halvány fogalma lenne arról, mekkora ereje van a kimondott és ki nem mondott szavaknak, a gondolatoknak, sokkal de sokkal többször meggondolná, mit is mond és gondol indulatból.
A tudatalatti ugyanis különös „szerkezet”: nem válogat. Mindent magába szív. S ha valamit túl sokszor hallasz, az beépül, ha akarod, ha nem, fészket rak benned, s előbb utóbb aszerint élsz. Aki gyermekkorában megerősítéseket kapott, nem a kritikán, hanem a dicséreten volt a hangsúly, az önbizalommal indul, bátrabban vág az új dolgokba, s az élet teljességére törekszik, mert tudja, hogy számára minden elérhető.
Aki sokszor hallja, hogy milyen semmirekellő, lusta, buta, tehetségtelen, az félelmekkel telve lépked előre vagy éppen álldogál egy helyben. S kilépve a gyermekkorból, minderre a felnőttkor csak rárakja a maga hazugságait – vagy igazságait.
Azért vagyunk ilyen frusztráltak, mert hatalmas kettősség él bennünk. Egyfelől még ott izzik bennünk a boldogság utáni vágy, másrészről ott a tudatalatti válasza: nem lehetsz boldog, mert te ezt nem érdemled meg. Te nem vagy szeretetre méltó, nem vagy jó, nem vagy okos, nem vagy ügyes. S mivel mindezt el is hiszed, eszerint cselekszel.
Ha valaki megdicsér valamiért, ahelyett, hogy erőre kapnál, magadba szívnád, töltekeznél ezekből a szavakból, rögtön hárítasz: á, dehogyis érdemled te ezt a dicséretet! Valaki azt mondja: szeret – rögtön hárítasz: kit engem? Miért? Miért engem. Ahelyett, hogy elhinnéd, hogy elmerülnél a szeretet folyójában, rögtön a partra menekülsz. És még folytathatnám. Nem tehetsz róla. Ez most így van. Túl sok van ott, mélyen a tudatalattiban, ami mindig kész az automatikus válaszra. Az, hogy ezek az automatikus válaszok megváltozzanak, egy új szótárra van szükséged. A pozitív szavak szótárára.
Minden negatív szót azonnal cserélj ki pozitívra. A negatív érzéseket pozitívra. Haragszol valakire, aki megbántott téged? Gondold csak el, mennyire inkább magát bántja a rosszindulatú szavakkal, mint téged. Nyerhetett volna veled egy barátot. Ehelyett veszített. Mennyi indulat, elkeseredés lehet benne, ha csak bántani tud? Ha csak kritizálni tud, s fogalma sincs arról, hogy mennyi tökéletesség veszi körül. Gondolj rá szeretettel. Még akkor is, ha nehezedre esik. A szeretet nem szerelem, a szeretet az univerzum legnagyobb ereje, összekötő kapocs. A nap nem szerelmes beléd, de szeretettel süt rád, s a csillagok is szeretetből fénylenek az égen a gyönyörűségedre. Ha arra gondolsz, hogy mindenki, aki itt, és körülötted él, ugyanazokkal az érzésekkel, gondokkal küzd, mint te, ha meglátod a másikban a saját arcodat, a negatív kép pozitívvá alakul. A negatív szavak pozitívvá, a negatív gondolatok pozitívvá. Ez nem egy máról holnapra történő folyamat. Hiszen mindazok a szavak, gondolatok, amik eddig megérintettek téged, s leülepedtek benned, azokhoz hosszú-hosszú idő kellett.
A gondolatod-életérzésed „átprogramozásához” nem rövid út vezet. Annak idején, mikor egyetlen pozitív, jó érzés nem volt már bennem, amikor nem láttam a világ szépségéből semmit, bezártam a belső ajtómat az emberek elől, vergődve szinte tehetetlenül, bizalmatlanul, teljesen kiégve, sokszor tettem fel magamnak a kérdést: hogyan másszak ki belőle? Amit most leírok, lehetséges, hogy nevetségesnek fogod tartani, de roppant egyszerű és roppant hasznos. Cédulákra üzenetet írtam magamnak, melyeket aztán mindenhol, jól látható helyen kitettem magamnak: a konyhában, fürdőszobában, a nappaliban, a hálószobámban. Aztán, ha rájuk pillantottam hangosan vagy magamban el is olvastam. Ezzel keltem, ezzel feküdtem, ott volt a kis üzenet a táskámban, a kabátzsebemben. Mindenhol velem volt. S lassan - lassan átalakult az életem.
Íme a szöveg:
Boldogságra születtem. Megérdemlem az élet teljes anyagi, szellemi, érzelmi gazdagságát. Kezemben az életem. Olyan embereket vonzok magamhoz, akik társaim ebben. Boldog vagyok itt és most, s élvezem a létezés minden gazdagságát. Mert boldogságra születtem. És megérdemlem.
Ha ez jó neked, használd. Ha nem, írd meg a te szövegedet. S azt tapasztalod majd, hogy elindul egy lassú változás benned, aztán ahogyan egyre jobban beléd ivódnak ezek a gondolatok, felgyorsulnak körülötted az események.
S kimondod kacagva, önfeledten: boldog vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése