Heti útravaló Müller Pétertől - 45. rész

Nem szerethetlek, ha magamat nem szeretem. Az 'együtt' boldogságát nem tudja megélni az, aki a sajátjáról lemond."

Ezt az útravalót azért adom, hogy egy sokat hangoztatott téveszmét eloszlassak benned. Ez pedig az, hogy szeretni csakis másokat lehet - magunkat szeretni önzés. Egoizmus. Bűn. Nem így van!
A jó viszonyt elsősorban önmagaddal kell kialakítanod. Mert kifelé csakis az sugárzik, ami benned van. Ha belül hideg vagy, kifelé sem adhatsz meleget. Lehetetlen. Minden férfi tudja, milyen reménytelen küzdelem egy frigid nőt ölelni.
A belső rövidzárlatot semmiféle körmönfont ügyességgel és tapintattal nem lehet megszüntetni. Szegény szeretné élvezni az ölelést - de képtelen rá. Szeretne szeretni - de nem tud. Nem fakad föl belőle. Csak a sóvárgás, a görcsös jó szándék van benne, a "jó lenne, ha..." - de nem megy. Nem megy! Mit lehet tenni? Kívülről sajnos keveset. Ez egy belső, önismereti kérdés.
Önmagával jóban lenni csak az képes, aki sejti, hogy két Énje van. Egy magasabb és egy alacsonyabb, egy belső Énje és az egója. A kettő között a jó kapcsolat a szülő-gyerek viszonyhoz hasonló. Igen, önmagadnak a gyereke is vagy! Nevelni kell magad, de szeretettel. Mert ha az egód nem szeretetben nő fel, dideregni fog egy életen át.
A tévesen értelmezett vallások - amelyek azt hirdették, hogy mindenkit szeress, kivéve önmagadat - sokat ártottak az embereknek. Mert ez nem így van! Az önfeláldozás és a jóság nem pótolja a szeretet!
Hiába élsz egy önfeláldozó, jó feleséggel, ha nem áraszt szeretetet, hidegben élsz. Ha egy áldozatos, mártíranya gyermeke vagy, tudod, hogy mindent megkaptál tőle, kivéve a lényeget - a szeretetet.
Főleg a nők szenvednek ettől a téveszmétől, akiket emberemlékezet óta arra neveltek, hogy csakis másokért éljenek. Mostanában tanulják meg, hogy szolgalélekkel nem lehet szeretetet adni. Még kéjt sem, mert egy férfinek - ha igazi - nemcsak teste, de érző lelke is van, és örömet nemcsak kapni, de adni is szeretne.
Színjátékkal csak azt lehet átverni, aki lelkileg érzéketlen. A "csak érted élek!" - nem elég. Magadért is élj! Ha ezt tudod, másképp ragyog a szemed. Sugárzik az arcodról, hogy magaddal harmóniában vagy-e, vagy sem.
Tudtad ezt?

Forrás: Life.hu

Dr. Ranschburg Jenő: Visszatalálunk egymáshoz?

„Apu, van egy nagy problémám, segíts megoldani!' Ilyenkor az ember megigazítja a nyakkendőjét, kihúzza magát – hát nem hiába vagyok pszichológus, a tizenéves fiam hozzám fordul a problémájával! Ez nagy dolog! 'Tessék, fiam, állok rendelkezésedre!' És akkor előállt egy valóban létező problémával. Gondolkodtam egy ideig, és megpróbáltam valami használható megoldást ajánlani. A gyerek szintén elgondolkodott: 'Igen apu, ez jó. De… ezért és ezért nem használható.' Hát van valami abban, amit a srác mond, találjunk egy másikat. Mondtam egy másik javaslatot. Megint ugyanaz jött: 'Igen, apu, ez is jó, de…' Akkor már nyeltem egyet. Harmadikat már nehéz, a legtöbb szülő ezt nem is vállalja. Én még egy harmadikat is vállaltam, amire természetesen ugyanaz a válasz jött: 'igen, de'. Aztán a gyerek megköszönte szépen, hátat fordított, és a hátából sütött a gúny. 'Tessék! Ennyit érnek az ősök!' És én tudtam, hogy ez kell neki: bizonyíték arra, hogy mindannak, amit rólam kicsi korában gondolt, a nagy része nem igaz. Hogy egy esendő ember vagyok. Neki kellenek erre a bizonyítékok, hogy önmagává tudjon válni. A szülők nagyon nehezen viselik azt a folyamatot, amikor a gyerekük szemében leértékelődnek. Pedig ez elkerülhetetlen, mert azon a magas szinten, ahol a gyerek minket korábban elképzelt, nem lehet az életet leélni. Teljesen egyértelműen értékvesztésnek kell történnie, hogy ne alulról fölfelé kelljen ránk néznie, hanem egy síkban legyen a tekintetünk.”

Heti útravaló Müller Pétertől - 44. rész

"Azt kérded, mikor vannak megbocsátva a bűneid? Amikor már nem tudod többé elkövetni őket. Addig nem."

Ez nem vallásos, hanem mélylélektani igazság. Ez vonatkozik minden emberi kapcsolatodra, beleértve a párkapcsolatodat is, minden gondolatodra és tettedre, amelyet nem szeretsz magadban.

Ugyanis nem a tett az igazi bűn, hanem a hajlam. Mert hajlam a lélek valósága. Olyan, mint egy mag: újra és újra kihajt.
Hiába "bocsátod meg" valakinek az ellened elkövetett tettét, azzal csak annyit intéztél el, hogy neked könnyebb. Nem foglalkozol vele. Nem bánt. Elengeded a tartozását. Nem is gondolsz rá. Elfelejted. Részedről a dolog valóban rendben van, de attól ő a rossztól nem szabadult meg, mert a hajlam tovább él benne. Nincs "csírátlanítva", ilyen vagy olyan formában, de újra kihajt benne.
Bibliai értelemben a megbocsátás szó "elengedést" jelent. Te elengeded, mint egy léggömb zsinórját: nem szorítja már az ujjad végét. Menjen! Neked már jó, de attól ő még nem változott meg! Ő csak akkor változik meg, ha átírja cselekvésének kódjait. Ha megöli tetteinek csíráit, akkor többé már nem követi el őket.
Azt kérded, hogyan tudja ezt megtenni? Csakis szembesüléssel. Fájdalmas megéléssel! Megszenvedéssel.
Attól, hogy te elfelejted, hogy becsapott, nem jelenti azt, hogy másokat nem fog többé becsapni. Az egyetlen, ami a "nem szeretem" tettekre késztető hajlamainkat meg tudja változtatni, sajnos a megszenvedés. A verőnek át kell élnie, milyen, ha verik. Meg kell szenvednie mindazok érzéseit, akiket szenvedtetett - ez a karma. Ez nem "büntetés", hanem a lét törvénye: minden tett akkor van befejezve, ha visszaért hozzánk.

Csakis ennek van érlelő-nevelő hatása.
Egy gyerek is akkor tanulja meg, hogy az anyjának fáj, ha belecsíp, ha "visszafáj" neki a csípés. Hiába bocsátja meg neki az anyja - amíg ő nem tanulja meg, hogy fájdalmat okozni fáj, újra csak csípni fog. Érted már? Önelszámoló egységek vagyunk. Te is, én is. Felnőni, megváltozni, megérni magunknak kell. Bármit teszünk: azért felelünk, és elsősorban nem mások, hanem önmagunk előtt - hiába "oldoznak fel".
Mivel sokáig éltem, elmondhatom, hogy sok, nekem ártó ember vesztét láttam már. Hiába sajnáltam őket, őszinte szívből. Én elengedtem nekik - de ők nem, saját maguknak.

Forrás: Life.hu

Heti útravaló Müller Pétertől - 43. rész

"Tanulj meg vidáman várakozni. Egyél, igyál, élvezd a jelenedet, és ne rontsd el azzal, hogy türelmetlenül vársz valamit vagy valakit."
Ez egy ravasz, életművészeti tanács. Egy fontos mondat van benne: "Élvezd a jelenedet" - bármilyen hétköznapi is. Ha értéktelen, hamis gyöngyöket fűzöl egy szálra, az egész semmit se fog érni.
Az életünk: gyöngysor. Minden nap és minden óra egy-egy gyöngy rajta. Ha nem ragyog külön-külön mindegyik, vacak lesz az életed. Azt várni, hogy a holnap vagy a holnapután megváltja a jelenedet, hamis reménység és önbecsapás. Mert holnapután már újra várod a holnapot, és holnap a jövő hónapot és évet - ha nem tudsz teljes szívvel és lélekkel jelen lenni, soha nem jön el a beteljesülés. AZ "AKKOR" MOST VAN! Hidd el! - ez egy ősi szamuráj mondás.
Ők ezt olyan tökélyre fejlesztették, hogy még a következő percre sem gondoltak előre. Ebben az abszolút jelenlétben verhetetlenek voltak, mert az ellenfél nem volt jelen. Félt. Kalkulált. Tervezett. Vágyódott a nyerésre, és rettegett attól, hogy veszíthet. A bölcs szamuráj a pillanat abszolút ura volt.
Vidáman várakozni azt jelenti, hogy oly mértékben éled és élvezed a jelenedet, hogy valójában nem is várakozol.
Nem azért élsz, hogy túljuss valamin, hanem azért, hogy élj, és gyönyörködj a pillanatban. Lépj ki a mókuskerékből. Fújd ki magad. Ez egyébként nemcsak életművészeti, de spirituális tanács is."Ne aggodalmaskodj a holnap felől!" - mondja Jézus. Mert látja, hogy örökösen aggódsz valamiért. Nincs jelened. Nem éled, hanem végigvárod és aggódod az életedet. Ne tedd!
Még egy haszna van ennek a tanácsnak: hamarabb teljesülnek a vágyaid. Minden vágyunk akkor szokott teljesülni, amikor már nem is vágyódunk olyan nagyon. Nem vetted észre? Amikor már nemigen kell - megkapjuk.

Nem akkor és nem úgy, de valamilyen formában megkapjuk. Egyszer csak ott van. Néha olyan késve, hogy nem is emlékszünk rá, hogy ez a mi vágyunk volt. Maga a vágy ugyanis - a "kell!", az "akarom!" - késlelteti a megvalósulást. Amikor elengeded, megjön.
Ez a mágia egyik nagy titka.

Forrás: Life.hu

Heti útravaló Müller Pétertől - 42. rész

"Az igazi boldogságot észre sem vesszük. Olyan, mint az egészség, a tiszta víz, a szép táj, a nevető csecsemő - észre sem vesszük."

Figyelj! Lehet, hogy most is boldog vagy, csak nem tudod. Próbáld ki!

Elmondom, mit tégy: hunyd le a szemed! Maradj egy kicsit csöndben - belül is. "Állítsd le magad." Sóhajts. Sóhajtsd ki magadból a feszültséget, a szorongást. Ne tervezz, ne akarj, ne remélj, ne sóvárogj. Ne is figyelj magadra. Ne gondolj a tegnapra, a holnapra, az aggodalmaidra. Csak arra, hogy MOST JÓ! LÉLEGZEM ÉS ÉLEK.
A lelked mélyéről, mint egy rejtett melegvízforrásból felbuzog valami megmagyarázhatatlan jó érzés. Éld át kéjesen és hosszan - s aztán amikor fölrebbentél, figyelj rám!
Tudod, milyen csodában voltál? Tudod, hogy örültél valaha annak az állapotnak, amikor gyötrelemmel megszülettél, s végre azt érezted, hogy a világon vagy? Amikor fájt valamid és elmúlt. Amikor sérült voltál és meggyógyultál. Amikor visszajöttél a halálból. Amikor elalvás előtt már nem érezted, hogy tested van, csak puhán lebegtél, álom és ébrenlét között? Amikor gyerekkorodban fürödtél, és jó volt hozzád az anyád vagy egy idegen. Esetleg fölfedeztél egy színes virágot. Amikor esett az eső az szürke égből s gyerekfejjel nem azt érezted, hogy: "jaj"' - hanem boldogan tapickáltál a buborékos tócsában és azt mondtad: "de jó!"
Vigyázz: a boldogság nem öröm! Az örömhöz sok minden kell: siker, szerencse, pénz, gondtalanság, vágyad, reményed, szerelmed, sóvárgásod beteljesülése. A boldogsághoz nem kell semmi. Ami van, az is fölösleges. Nincs benne ragaszkodás, birtoklás, szomjúság. Örökös hiány csak a boldogtalanságban van, de a boldogságban nem hiányzik semmi és senki. Ez a te mennyországod állapota.
Éppenséggel beengedhetsz mást is, ha szereted, de a boldogságod nem függhet tőle.
Lelke legmélyén minden ember boldog - csak nem tud róla.

Forrás: Life.hu