Heti útravaló Müller Pétertől - 41. rész

"A valódi szeretetnek két arca van. A szebbik a másikra figyelő, a meghallgató."

A legtöbb ember szeret beszélni, és nem tud figyelni a másikra. A beszéd legtöbbször szabadulási kísérlet. Nem jó egyedül, nem jó a csendben. Valami feszít, hogy közöljek valamit, hogy érvényesüljek, szerepeljek. Úgy kell ilyenkor a másik, mint egy férfinak a női öl - meg akarok szabadulni magamtól.

Kell a füled! A lelked! A figyelmed! Törődj velem! Hallgass meg! Figyelj rám!
Karinthy Frigyes azt mondja, hogy ebből a belső feszültségből lett író: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!" Kell valaki, aki meghallgat. Csakhogy hallgatni nem könnyű. Figyelni hosszan, csendesen és mélyen egy másik emberre - nehéz.
Hogy ezúttal ne rólam legyen szó, hanem rólad. Hogy most ne én legyek fontos, csak te. Hogy nekem mi fáj, mi a bajom, nem lényeges. Odaadom neked a figyelmemet. Tiéd a lelkem, az időm - ez nem könnyű.
Mert hosszan hallgatni egy embert - ha nem szeretem - nagyon nehéz. (Kivéve persze, ha jól mondja, színesen és gazdagon, egyszóval, ha szórakoztat.) Figyelni a másikra nagyon fárasztó. Ehhez az kell, hogy én magam rendben legyek. Hogy ne féljek a saját csöndemtől, és az egyedüllétem ne feszítő pokol legyen, hanem harmonikus magány. Vagyis hogy "jól legyek magammal."
A kórházi osztályon azért ritka a jó beszélgetés, mert mindegyik betegnek a saját sebe fáj. Nem tudnak figyelni a másik bajára, a magukét mondják.
Az életben is így vagyunk.
Nagyon kell szeretni valakit ahhoz, hogy azt érezzem: most ő a fontos, nem én. Nem kis áldozat kell ehhez, mert senki sem képes kimondani azt, ami a lelkét nyomja. El van dugva benne tudat alá, és azért másról beszél. Tudod, miért? Mert ő sem képes figyelni, önmagára.
A figyelem, ha valódi, nagyon mélyre tud látni. Lényegében a meditáció nem egyéb, mint figyelem-gyakorlat. Megszüntetem a szétszórtságot, a lelkem nyugtalan, zűrzavaros rezgéseit, és a csendben meglátom a tudattalanom sötét mélyéről ható bajom rejtett okát. Így figyelek másokra is. Igazából ezt hívják léleklátásnak.
Aki szereti a gyerekét, a párját vagy a barátját, tudja, miről beszélek, mert így lát, és így tud figyelni rá - a szív szemével.

Forrás: Life.hu

Szeresd magad!

Soha se engedd meg, hogy a magány uralkodjon rajtad. Néha megtörténik,hogy rád tör,de meg kell tanulnod örülni neki.
Soha ne lásd magad csúnyának, kövérnek vagy soványnak. Ami lényeges, az a tartalom és nem a csomagolás.
Szeress nagyon! Képzeld magad boldognak. Az elme egy mágnes és mindent, amit gondolsz és kívánsz, csodaként magához vonz.
Ne érezd magad alacsonyabb rendűnek más nőkkel szemben. Lehet, hogy egyes dolgokban kíválóak,
de neked másban van az erősséged.
Szeresd az életet, akár borús, viharos, mennydörgéses vagy napsütötte napokból áll.
Ez az élet. Azért kaptuk, hogy megéljünk minden percet és örüljünk minden pillanatnak.
Nő, veled beszélek!
Emlékeid zsákjába szép emlékeket tegyél, a rosszakat hagyd az út szélén. Nézz a tükörbe és MOSOLYOGJ
Nézz tested szépségére és hagyd érvényesülni, majd vess egy pillantást magadba:
BENNED VAN AZ ERŐ!
Válaszhatsz:
Van még esélyed, hogy boldog legyél, vagy várhatod szomorúan az élet elmúlását.
Érezheted magad szeretve, szépnek, vagy csúfnak egy értelmetlen élettel.
Válaszhatsz!
Összeszorítod az öklöd és harcolsz a céljaidért, vagy hagyod elveszni vágyaidat.
Válaszhatsz boldogságot vagy bánatot.
Tűzz ki célokat, és harcolj érte! Ne légy önző, áldozz az idődből olyan dolgokra, amit szeretsz és boldoggá tesz.
Soha ne feledd!
Ahogy Te érzed magad, olyannak látnak mások!
Amennyi szeretetet adsz, annyi szeretetet kapsz!
Mindenek felett:
SZERESD ÖNMAGAD!
OLYANNAK AMILYEN VAGY!

Heti útravaló Müller Pétertől - 40. rész

"Ott ahol erős vagy, nem tudnak megbántani. A sérelmein csak a gyenge rágódik, ha erős vagy, odacsapsz, és nem is foglalkozol a megbocsátás gondolatával."

Azt kérded: hogyan lehet megbocsátani? Gyakori kérdés, mert mindenkit sok sérelem ér, és nem jó magunkban hordozni a harag vagy a sérülés érzését.

Ha egy ilyen kérdést kapok, először megkérdem magamtól: én mit teszek ilyenkor?
Döbbenten tapasztaltam, hogy engem nem igazán ért sérelem, vagy csak nem vettem észre. Amikor szembesültem vele, akkor baj volt. Gyenge voltam. Sokat vizsgáltam ezt a kérdést, és rájöttem, hogy csakis ott lehetett megsérteni, ahol gyenge voltam. Ahol erős voltam, ott egyszerűen nem vettem észre. Nem volt mit megbocsátani.
Mások azt mondták: "Nem szép, amit összehordtak rólad! Csúnya dolog, amit tettek veled irigységből, rosszindulatból! Miért hagytad?! Miért tűrted, hogy tönkretegyék a hírnevedet, hogy megcsaljanak, elhagyjanak, becsapjanak?"
Nem tudtam válaszolni. Vizsgáltam magamat: nem fájt. Nem sérültem. A megbocsátás művészetét nem ismerem, mert még nem volt mit megbocsátanom. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de ez az igazság. Tudod, miért van így? Mert csak a gyenge sérül bennünk, az erős soha.
Egy buta súlyemelő világbajnoknak hiába mondod, hogy nyápic alak - kiröhög, de ha azt mondod, hogy buta, lehet, hogy halálosan megsértődik.
Más szóval: ott ahol erősek vagyunk, nem marad bennünk a megbántottság traumája. Tehát nincs mit megbocsátani. Ha tudsz, odacsapsz, ha nem, nem, de nem foglalkozol a megbocsátás gondolatával, mert hamar felejtesz - érzelmileg is. Vagyis erősnek kell lenned, és nem megbocsátónak, és akkor nem érhet bántás.
Nevetsz rajta. Föl sem veszed. Sajnálod azt, aki bántani akart. Ha megbántódsz, nem az a kérdésed, hogyan kell megbocsátanod, hanem az, hogy "Hol voltam gyenge, hogy megbánthattak?" Ezen a ponton dolgozni kell magadon. "Jó, hogy bántottak, legalább tudom, hol vagyok gyenge még!"
A megbocsátás a Biblia nyelvén elengedést jelent, de amíg gyenge vagy, nem tudsz elengedni semmit, mert gyógyulatlan seb van a sérelmed helyén, és fáj. Addig nem felejted el, amíg meg nem erősödsz.
A valódi önbizalom sérthetetlen.




Forrás: Life.hu

Kötél - tanmese

Ez egy történet a hegymászóról, aki szeretett volna feljutni a legmagasabb hegycsúcsra. Erre a nagy útra sok évi felkészülés után indult el. De mivel a dicsőséget saját magának akarta, úgy döntött, hogy egyedül mászik fel a csúcsra.
Elindult felfelé. Telt az idő és késő este lett. Ahelyett hogy éjjeli sátrát elkészítette volna, folytatta a mászást, mindaddig, hogy besötétedett.
Sűrű éjszaka terült a hegytetőre. Az ember körül minden fekete volt. A csillagokat és a holdat nehéz felhők takarták be és semmi sem látszott.
És ahogy így mászott felfelé, éppen egy pár lépésre a csúcstól, megcsúszott és nagy gyorsasággal esni kezdett. Csak fekete pontokat látott és érezte a nagy erőt ami borzasztóan húzta lefelé. Ezekben a félelmetes percekben életének minden szép és csúnya pillanatai lejátszódtak a szeme előtt.
Elgondolkodva azon hogy milyen közel van a halálhoz, hirtelen megérezte, hogy milyen erősen húzza az a kötél amivel meg volt kötve.
A teste a levegőben lógott. Csak a kötél tartotta. Abban a pillanatban csak azt tudta kiáltani: 

- Istenem segíts!
Az égből váratlanul egy mély hang hallatszott:
- Mit akarsz hogy tegyek?
- Ments meg, Istenem!
- Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek?
- Persze, hogy hiszem!
- Akkor vágd el a kötelet amivel meg vagy kötve.
Egy pillanatra csend lett. Az ember úgy dönt, hogy teljes erejével kapaszkodik a kötelébe.
A mentőcsapat meséli, hogyan találták meg másnap az elhunyt és megfagyott hegymászót. A teste lógott a kötélen, amihez oly görcsösen ragaszkodott.
Csak három méterre a földtől.
És te? Mennyire ragaszkodsz a kötelékedhez?
Elengednéd?
Soha ne kételkedj abban, ami Istentől jön. Soha ne mondd, hogy elfelejtett vagy elhagyott. Soha ne gondold, hogy nem gondoskodik rólad. Jegyezd meg hogy mindig jobbján tart Téged.

Heti útravaló Müller Pétertől - 39. rész

"Vigyázz! Ne az legyél, akinek látnak - hanem az, akinek te akarod látni magadat."

Ebben az útravalóban elrejtettem egy fontos szót. Nyilvánvaló, ha a tükröknek élsz, és meg akarsz felelni mások elvárásainak, elveszítheted valódi arcodat. Sokféle arcunk van. Kifelé mutathatjuk azt is, amellyel könnyebben elfogadnak. A arcunk ezért fárad el estére, mert az izmait nem a bensőnk mozgatja, hanem a külső megfelelés kényszere.
Minden kozmetikus tudja, hogy az arcizmokat ki kell lazítani, és a másoknak mutatott "álarcunk" ráncait ki kell simítani. Egy jó kozmetikus nemcsak az öregedés, hanem a pszichés feszültségek és hazugságok ellen is küzd, de ez csak a gondolat első fele.
A fontos szó az útravaló másik felében van: "Akarod". Nem azt írom, hogy légy az, akinek látod magad, hanem azt, hogy légy, akinek "látni akarod magad". Mert még nem vagy az!
A híres Broadway számban azt dalolja a büszke nő: "I am, what I am!" - vagyis "Az vagyok, aki vagyok!" Csakhogy ez nem elég. Ha vállalod magad, kevés, ha őszintén azt mondod: "Olyan, vagyok, amilyen. Tetszik, vagy nem tetszik: ilyen vagyok én! Ha kellek, jó, ha nem kellek, nem jó, de én az vagyok, aki vagyok!" Ez azért nem elegendő, mert az embernek nem csak olyannak kell lenni, amilyen, hanem válni is kell valakivé!
Önmagaddal nem lehetsz elégedett, mert nem vagy még készen. Valakit teremteni kell magadból. Valakit ki kell hozni magadból. Fel kell nevelni Önmagadat. Szebbnek, harmonikusabbnak, műveltebbnek kell lenned. Válnod kell valakivé - ezért születtél!
Egy ember értékét az adja, hogy mennyit dolgozik önmagán. Ez vonatkozik a testére, lelkére és szellemére, egyaránt. A születéssel és felnövekedéssel még senki sincs készen. Akarni kell a "többet" is!
Fontos, hogy legyen egy ideális képed önmagadról, melyhez hozzá kell nőnöd. Kemény, mindennapos és élvezetes munkával. Szomorúan látom, hogy a legtöbben nem dolgoznak magukon. S az ilyen nőkön és férfiakon nem a személyiség vállalását látom, nem a "Az vagyok, aki vagyok!" büszkeségét, hanem azt, hogy elhagyták magukat - ez a pontos kifejezés. Az ember nemcsak a pénztárcáját, önmagát is el tudja hagyni. Ez az igazi elhagyatottság. Ne tűrd!
Szebb vagy, mint amilyen vagy! Formásabb. Okosabb. Őszintébb. Erősebb. Bölcsebb. Nemesebb. Jobb. Harmonikusabb.
Hozd ki magadból!

Forrás: Life.hu