Egy földműves szeretett volna eladni néhány kiskutyát. Festett egy táblát, mely a négy kölyköt reklámozta. És elindult, hogy egy, a birtoka szélén lévő oszlopra tűzze. Mikor épp az utolsó szöget ütötte be, valaki meghúzogatta a ruháját. Ahogy lenézett, tekintete egy kisfiúéval találkozott.
- Uram - szólt - Szeretnék venni egy kölyköt.
- Nos - mondta a gazda, miközben letörölte tarkójáról az izzadtságot - Ezek a kölykök jó vérvonalúak, és elég sokba kerülnek.
A fiú lehajtotta egy pillanatra a fejét.
Aztán mélyen a zsebébe túrt, elővett egy maroknyi aprópénzt, és a gazda felé tartotta.
- Van 39 centem. Elég arra, hogy megnézhessem őket?
- Persze - válaszolta a földműves és füttyentett - Ide, Dolly!
A kutyaházak felől előbújt, majd lefutott a rámpán az anya, Dolly, akit négy kicsi szőrgombóc követett.
A kisfiú a drótkerítéshez nyomta az arcát. Szemei ragyogtak a boldogságtól.
Ahogy a kutyák elérték a kerítést, a kisfiú valami mozgolódásra lett figyelmes a kutyaház felől.
Lassan, még egy kis szőrlabda jelent meg, sokkal kisebb, mint a többiek. A rámpáról lecsúszott. Azután, valahogy furcsán bicegve, minden erejével megpróbálta beérni a többieket.
- Azt szeretném - mondta a kisfiú, a csenevészre mutatva.
A gazda leguggolt a kisfiú mellé, és így szólt:
- Fiam, te nem akarod azt a kölyköt. Sosem tud majd úgy futni és játszani veled, ahogy más kutyák.
Erre a kisfiú elhátrált a kerítéstől, lehajolt, és elkezdte feltűrni az egyik nadrágszárát, felfedve az acélrudat, mely végigfutott a lába két oldalán és egy speciális cipőhöz csatlakozott. Visszanézve a gazdára azt mondta:
- Látja uram, én magam sem tudok valami jól futni, és ennek a kiskutyának olyasvalakire van szüksége, aki megérti.
Könnyeivel küszködve, a farmer lehajolt, és felemelte az apró kölyköt. Óvatosan tartva a kisfiú kezébe adta.
- Mennyibe kerül? - kérdezte a kisfiú.
- Semmibe - válaszolta a gazda - A szeretet nem kerül semmibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése