2011. november 26., szombat

Sose cipelj magaddal semmit a múltból - Gondolatszeletke

Sose cipelj magaddal semmit a múltból, a múlt már nincs!

Zárj le minden múltbéli dolgot, akár megoldottad, akár nem, hiszen többé már nem változtathatsz rajta.
Az élet nem egy megoldandó probléma, hanem egy csodálatos rejtély, amit minél teljesebben meg kell élned, a pillanatok teljessége gyönyörű és gazdag élményekkel lát el és az ilyen pillanatok építik csodásra az életed..
De ne gyűjtögess magad körül meg nem élt pillanatokat, ne siránkozz, mi lett volna ha, csak a jelenben megélt pillanat miatt maradhatsz lágy, minden más megkeményít.
A kisgyerek példáját hozom fel:
A kisgyerek lágy, a bölcsek útját járja, mert nem cipel magával sérelmeket. Ha egy gyerek haragos, akkor haragos, a végletekig megéli érzéseit. Abban a pillanatban lerombolná az egész világot, akkora energiákat szabadít fel és a következő pillanatban nyoma sincs a dühének, vidáman önfeledten játszik tovább. Azt mondják erre okos nagy felnőttek, hogy hisztis, hála Istennek, hogy az, még abban a korban meg meri tenni, de később sajnos beszorítjuk őt az elfojtásokba, az illik - nem illik-kel, megtanítjuk viselkedni. Jaj, ha tudnánk, mennyit ártunk vele! Egyszer talán lesz olyan világ, ahol nem az lesz a fontos, hogy milyen egyengyerekeket gyártunk. Pedig Ő tanít bennünket a pillanat megélésére. Ha dühös vagy, éld meg, mert haraggá alakul Benned, ha megéled a haragod, azzal sincs baj, csak ha cipeled magaddal és egyszer 10-20 év múltán is képes vagy az asztalra pakolni, hogy bezzeg te akkor mit és hogyan tettél. Ez a baj! Ez a lélek mérge, nem a megélt érzelmek, még ha szélsőségesnek látod, akkor is. Minden, amit félig élsz meg, mérgez, csak részben éled meg a pillanatot, a másik fele fájdalomként az elmédben tapad meg és minden hasonló szituációban eléd teszi: nesze, küzdj meg vele! Mosolyogsz, de ez nem tiszta, mert mögötte ott a haragod, az egész életed egy másnaposság lesz, nem tudsz tisztán semmit megélni, nem tudsz szeretni, nem tudsz hálás lenni minden pillanatért, és életed egy görcsös akarás.
...a tavirózsát is azért választottam képeknek, mert ez a csodás növény messze mélyről, a tófenék iszaprétegében kötött gyökeret, és a felszínhez egy vékony szállal kötődik csak... úgy lebegnek lágyan a virágai és a levelei... ...és erős, és csodálatos, lágy és mégis stabil...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése