Ma csak sajnos pirítós kenyérre futotta vacsorára

Ma csak sajnos pirítós kenyérre futotta vacsorára..Édesapám szavai egy életre belém égtek ..
Gyerekkoromban mindig szent volt a vacsoraidő; édesanyám nagyon szeretett főzni nekünk.
Egyik este késett a vacsora, mert gondjai voltak aznap a munkahelyén.
Mi azért megvártuk őt.
Mikor hazaért, eperlekvárt és pirítóst tett az asztalra. Nagyon égett pirítóst…
Az égett kenyereket látva a tányéron, vártam, hogy valaki mondjon valamit. Édesapám csak mosolygott és nekilátott enni, miközben megkérdezte tőlem, milyen volt a napom az iskolában.
Már nem emlékszem tisztán mit válaszoltam, de az élesen megmaradt bennem, ahogy édesanyám bocsánatot kért az égett kenyérért és a nem túl elegáns vacsoráért. Amit pedig apám mondott erre, sosem felejtem el:
„Viccelsz, drágám? Imádom a ropogósabb kenyeret!”
Vacsora után jó éjt akartam kívánni szüleimnek, édesanyám még mindig a konyhában volt, édesapám pedig már a hálószobájukban. Kihasználtam az alkalmat és megkérdeztem tőle, hogy tényleg annyira szereti az égett kenyeret?
Az ölébe vett és azt mondta:
„Édesanyádnak ma nagyon nehéz napja volt és elfáradt. Egy kis égett pirítósba nem hal bele senki, de a csúnya szavakba viszont igen.”
Az élet tele van tökéletlenségekkel és az emberek sem tökéletesek.
Amit megtanultam az az, hogy ki kell állnod a partnered mellett, amikor nehéz időkön megy keresztül, támogatnod és segítened kell őt.
Szeresd azt aki melletted van, jóban és rosszban; egy igazi kapcsolat boldogságot, kompromisszumot és szeretetet jelent.
És soha Ne feledd!
Együtt sírunk, együtt nevetünk!

Az életkor csak egy szám

Az életkor csak egy szám, amely nem határozza meg a személyiséget.
Felejtsétek el az életkorral járó sztereotípiákat.
Keressetek olyan hobbit, amit életetek végéig űzhettek.
Ne arra gondoljatok, hogy öregedtek, hanem arra, hogy ne legyetek unalmasak.

Olvassatok, tanuljatok, utazzatok.
Szerezzetek be klasszikus ruhákat, mert azok soha nem mennek ki a divatból.
Értékeljétek az egyszerű dolgokat és ne komplikáljátok az életeteket.
Szeressétek a közeli hozzátartozóitokat, úgy viselkedjetek velük, ahogy szeretnétek, hogy ők viselkedjenek veletek.
Szeressetek őszintén, érdek nélkül.
Legyetek empatikusak a körülöttetek élő emberekkel.
Tanuljatok meg megbocsájtani.

Becsüljétek meg a családot, mert ők mindig mellettetek lesznek és segíteni fognak benneteket.
Soha ne feküdjetek le haraggal a szívetekben.
Mondjátok el minél gyakrabban a szeretteiteknek, hogy szeretitek őket.
Ne azzal töltsétek az időt, hogy olyan dolgokat próbáltok megváltoztatni amit nem tudtok.
Mosolyogjatok minél többet!
Higgyetek a megérzéseitekben.
Ne beszéljetek rosszat másokról és ne is gondoljatok rosszat senkiről.
Ne vegyetek mindent a szívetekre.
Ne hibátlanok legyetek, hanem egyediek.
Engedjétek meg a gyerekeiteknek, hogy néha ők legyenek a tanítóitok.
Ne hagyjátok, hogy a félelem eluralkodjon rajtatok.
Értékeljétek az öregedés pozitív oldalát: ahogy telnek az évek, kevesebb a felelősségünk és több a szabadidőnk.
Ne engedjétek meg senkinek, hogy azt mondja, hogy túl fiatalok vagy túl öregek vagytok, csináljátok azt, amit szerettek.
Ne essetek kétségbe: 60 éves kor után is minden jó lehet! Tekints kíváncsisággal az új életszakasz elé!

Próbáld a legjobbat kihozni mindenből, ami az utadba kerül.

"Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul, és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom."

Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeit az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. Húsz perc múlva a nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette tányérra, ami megfőtt bennük.

– Mondd el, mit látsz – kérdezte tőlem.

– Répát, tojást és kávét.

– Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét.

Nem nagyon értettem mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam.

„Látod, édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény és könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük lágy és gyenge lett. A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett. A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet."

„Te melyik vagy?” – kérdezte. „Amikor csapás ért, hogyan reagáltál? Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, és megkeményedik belülről?”

Itt egy kis ideig szünetet tartott. Látni akarta, hogy értem-e amit mond.

"A szellemiség bennünk egy folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanabbak leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk."

„Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel, és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül. Legyél kávé, édesem. Mindig próbálj meg a kávé lenni!"

Ekkor végre megértettem, a legboldogabb emberek nem attól boldogok, hogy minden tökéletes körülöttük, hanem attól, hogy próbálják a legjobbat kihozni mindenből, ami az útjukba kerül.

Ne hagyjátok, hogy a rossz dolgok megtörjenek titeket. Próbáljatok meg tanulni belőle, bocsássatok meg, ha tudtok. A próbálkozások segítenek, hogy erőssé váljatok. A szomorúság emberré tesz, a boldogság pedig kedvessé.

Karácsonyi étkezés

Egyszer volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa és egy gyerek élt együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál zajlottak. Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik. A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett. Ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye és ezért korholta az idős embert. Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot és nem engedte a családi asztalhoz ülni. Így a nagypapa a sarokban ült le egy sámlira, ölbe vette a tányérját és úgy evett. Egy óvatlan pillanatban azonban kiesett az öléből a gyönyörű tányér és tartalmával együtt leesett a konyha kövére, ami darabokra tört. Nagyon mérges lett az asszony és a férje is, hogy a drága étkészletből eltört egy tányér, amit nagyon sajnáltak. Rá is ripakodtak az idős emberre az ügyetlensége miatt. Ezért karácsony másnapján elővettek egy csorba, megkopott cserépedényt és az volt a nagypapa tányérja. Ő nem ellenkezett, beletörődött a sorsába és elfogadta az ócska holmit. Finom vacsora került bele, a nagypapa pedig könnyes szemmel evett. Szeretett volna ő is az asztalnál ülni a családjával. Újra megismétlődött az eset. Ez a kopott kis cserépedény is kiesett a nagypapa remegő kezéből és darabokra tört a konyha kövén. Az anya már készült, hogy ismét leszidja a nagypapát, amikor felugrott az asztaltól a gyermekük és odasietett a cserepekhez. Elkezdte összeszedegetni óvatosan, egyenként. Erre az apja ráripakodott, hogy üljön le. A gyerek ránézett és azt felelte.
– Nem ülök le. Összeszedem és összeragasztom a cserepeket, hogy amikor ti lesztek öregek, akkor ti is ebből a tányérból egyetek!

Kőváry Anett: Amikor megérted

Amikor már pontosan tudod, hogy a kávét hogyan szereted, amikor már finomnak találod a Chanel parfümödet,
- amikor már nem azt veszed fel, ami jól áll, hanem azt, amiben jól érzed magad, amikor nem bánod, hogy a homok a hajadba ragad,
- amikor nem a ráncaidat számolod, hanem az emlékeidet, amikor már nem akarod minden áron elmondani a véleményedet,
- amikor már nem ragaszkodsz az igazadhoz, de annál jobban a mai naphoz,
- amikor arcpír nélkül tudod azt mondani: tévedtem, amikor már ébresztőóra nélkül kelsz fel időben,
- amikor lelkifurdalás nélkül tudsz nemet mondani, amikor nem félsz néha kicsit elrontani,
- amikor már tudod, melyik a te frizurád, amikor már mered vörösre rúzsozni a szád,
- amikor élvezni kezded a vörösbor zamatát, amikor a tükörképed visszakacsint rád,
- amikor nyugodtan kiállsz magadért, amikor jobban érdekel a meddig, mint a miért,
- amikor megcsináltatod az első hitelkártyádat, amikor már nem dühít, ha valaki megvárat,
- amikor készen állsz rá, hogy kutyád legyen, amikor nem a felt, hanem a fentet látod a hegyen,
- amikor el mered hagyni a reggeli ágyazást, amikor megpróbálod az otthoni gyantázást,
- amikor megérted a barátság lényegét, amikor nem vágyod már a megszokás kényelmét,
- amikor azt tudod mondani, sajnálom, amikor nem számít, hány gyertya van a tortádon,
- amikor magad elé tudsz engedni másokat a sorban, amikor nem pánikolsz már, ha valami nem úgy van,
- amikor inkább utazol, mint cipőt veszel, amikor vackok helyett egészségeset eszel,
- amikor mersz és tudsz is lemondani, amikor higgadtan kezdesz mindent megoldani,
- amikor már nem zavar, hogy hamisan énekelsz, amikor élvezed azt is, hogy bal lábbal kelsz,
- amikor túl vagy pár elrontott fogadáson, amikor már nem kattogsz szakításon,
- amikor elengeded a ragaszkodást, amikor nem gond tervezni valami mást,
- amikor nem hajt már a forradalmár véred, amikor tudod, hogy csak akkor lesz, ha kéred,
- amikor Pilinszky verseit már máshogy olvasod, amikor kicsit azért zavar, hogy lepattant a lakkod,
- amikor nem félsz már a csoportos díjbeszedéstől, vagy az egyedül töltött estétől,
- amikor eltévedni többé nem fáj, amikor elvarázsol a véletlen táj,
- amikor majd’ negyvenévesen tanulsz meg kézen állni, amikor azt is elhiszed, hogy tudsz a vízen járni,
- amikor nem szégyellsz valamit nem tudni, amikor nem akarsz többé okoskodni,
- amikor mosolyogsz csak, ha valaki kinevet, amikor mindennél büszkébben mondod ki a neved,
- amikor felvállalod minden mániádat, amikor tudod már, hogy hogy mondd el az imádat,
- amikor lassan megérted az egész létezést, amikor már élével felfelé tárolod a kést,
- amikor szelektíven gyűjtöd a szemetet, és nem rémiszt meg többé a szeretet,
- amikor látod meghalni az anyádat, amikor hátrahagyod a szülői házat,
- amikor tudod, hogy anyád már nem fog neked főzni, amikor tudod, hogy most bizony fel kell nőni,
- amikor a gyerekkorod egy agyonnézett VHS-en hagyod, amikor időnként bekapja a magnó a szalagot,
- amikor már nem fáj, hogy mindenki elhagyott, amikor a húsodban élsz meg minden pillanatot,
- amikor többé nem sietsz már sehova, amikor megérzed, hogy lelassulni maga a csoda,
- amikor felfogod, hogy többé nincs mitől félned,
akkor érted majd meg, hogy te magad vagy az élet.