Az öreg bölcs

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

Heti útravaló Müller Pétertől - 118. rész

"Valamit elengedni annyit jelent, mint megváltozva tovább menni."

Ezt nem én mondtam, hanem Bert Hellinger. Az ilyen gondolatok mögött az ősi indiai bölcsesség fogalmai állnak. Itt az azonosulásról van szó. Azonosulsz azzal, akit nem tudsz elengedni. Beléd épült. Te vagy az. Éned részévé vált, amit nem lehet levenni, mint egy kabátot.

Ha elválsz, és újra megházasodsz, már nem ugyanaz az ember leszel, mint aki az elsőben voltál. Hasonlítsz rá - de nem vagy már az. Azt elengedted. Kiléptél belőle. Lejött rólad. Mintha nem is te lettél volna. Valami persze átszivárgott a régi életedből, de mégis egy más ember lettél.

Ugyanez történik, ha elveszted azt, akit szeretsz. Ahhoz, hogy elengedd, más emberré kell lenned. Meg kell változnod. Mintha nem is te lettél volna, a régi. Az a szereped elmúlt, befejezted, s csak azután kezdhetsz élni egy másik szerepet. Nehéz megcsinálni. Nehéz megváltozni.
Valójában: átváltozni nehéz. Ezért maradsz anyuka kisfia vagy kislánya, örökké. Még akkor is, ha nem él már az anyukád. Úgy maradtál. Az "elengedés” azért csalóka szó, mert úgy tűnik, mintha fognál valamit. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy olyan vagy. Rád sült a szereped, s nem jön le. Tehetetlenül éled tovább.

Ahhoz nagyon érett és szabad lélek kell, hogy tudjon átváltozni. Benne van, eggyé válik vele, éli - és egy rövid idő után már nincs benne, nem azonos vele és nem éli. Amin túllépünk, annak meg kell halni bennünk. Csak utána lehet "föltámadni" - új életet kezdeni.

Heti útravaló Müller Pétertől - 117. rész

"Csak az merjen ítélve és kutatva végigemlékezni a múltján, aki már úgy teheti, mintha kívülálló második személyről volna szó."

Nő mondta ezt, de nem női mondás. A személytelenség tiszta, objektív látásához az kell, hogy az ember felülemelkedjen önmagán. Eltépje azokat az érzelmi szálakat - vagy láncokat -, amelyek a múltjához kötik.

Ugyanő mondta, hogy "én nem felelhetek ma annak a tetteiről, akit húsz évvel ezelőtt az én nevemen hívtak.” Nő ritkán mond ilyesmit, mert a nők érzelmi emlékezete roppant erős. Te már rég elfelejtetted, ő még mindig emlékszik, mit érzett valaha. Nem múlik el benne olyan könnyen.

Te nem tudod már, mit szerettél valakiben - ő még tudja. Emlékszik rá. Már régóta nem szereti, de az érzésre emlékszik. A sérelemre, a bántásra, de a boldogságra is. Fel tudja idézni. Ha férfi vagy, tudd, hogy így van ez. Tudd, hogy a nő anyanyelve az érzelem. A megértést már úgy tanulja, később. De ha megtanulta, olyan zseni lesz belőle, mint Kaffka Margit, akitől e két mondat származik.
hirdetés

Felejteni az Érzelem csak lassan, vagy sohasem tud. Felejteni csakis a hűvös és tiszta Megértés tud. Miért? Mert nem fáj neki annyira.

Mi generációnk

Mi generációnk című vers titka, hogy felülről lefelé és alulról felfelé is el kell olvasni, hogy megtudjuk az üzenetét.

Jordan Nichols egyszerű házi dolgozatnak szánta a verset, de a bátyja kiposztolt a Twittere, ahol nagyon hamar az egyik legnépszerűbb tartalom lett. Szakértők azt állítják, ez a költemény a 21. század egyik legfontosabb alkotása, amelye pontosan bemutatja mit is gondolnak és mit éreznek a mai fiatalok. A vers eredeti nyelven a leghatásosabb, de a magyar fordítása is jól sikerült.

A mi generációnk

A mi generációnk nem lesz híres semmiről

Soha nem mondja majd senki, hogy

Mi vagyunk az emberiség csúcsa

Tévedés, az igazság az, hogy

A generációnk egy hiba volt.

Azt gondolni, hogy

Tényleg sikeresek leszünk

Hiábavaló. És tudjuk, hogy

Csak pénzért és hatalomért élni

Az, ahogy a dolgok mennek.

Szeretni, tisztelni, kedvesnek lenni

Hülyeség.

Elfeledkezni a régi időről

Nem lesz könnyű, de megpróbáljuk.

Javítani a világon

Olyasmi, amit soha nem tettünk.

A feladás

A megoldásunk a problémákra.

A kemény munka:

Ez egy vicc

Tudtuk, hogy

Az emberek azt mondják, nem térhetünk vissza.

Ez igaz lehet,

Ha csak át nem fordítjuk a dolgokat.

(Most olvasd lentről felfelé)

Heti útravaló Müller Pétertől - 116. rész

"Sosem késő - most jött el az ideje!"

Egy vödörben ugyanaz a víz lehet, mint a tengerben. Ami hiányzik belőle - az a végtelenség.

Szereted a tengert? Nem a fürdést, az úszást, a folyót és a tavakat - hanem a tengert. Azért szereted, mert végtelen. Határtalan világban lebegsz. Óriási, végtelen és iszonyúan erős. A mélyét nem ismered, még a legtisztább tengernek sem, mert odáig nem látsz le; nem is sejted, milyen titokzatos világ felszínén úszkálsz. Ki tudja, honnan érkezett az a halraj, amelyik a lábadhoz simul. Te a korlátok, határok világában élsz, ő a határtalanban.

Van a tengernek egy napsütéses, nyugodt, szép és szelíd arca... van, amikor játékos és hullámzik... lecsúszhatsz a hullámok hátáról... És van, amikor dühbe gurul és háborog, s ilyenkor veszélyt jelent mindenre és mindenkire, akinek határa van. Elsöpri...

Ha átadod magad a tengernek, olyan, mintha az Istenben lebegnél. Van, aki fél tőle. Van, aki szereti. Van, aki a tengerbe hazamegy, mert ne feledd: születésed előtt, mielőtt a szárazföldre vetődtél volna, mint egy hajótörött, ilyen vízi világ lakója voltál. Pici embrió korodban még kopoltyúcskád is volt.

Vannak népek, akik a tengert nőneműnek érzik. Vannak, akik férfinak. (Il mare, la mer) Én nőnek. És ha valaha tengerpartra jutottam, igyekeztem olyan helyre keveredni, ahol nem látszik a túlsó part. Nincs szemben egy látható sziget. És alkonyatkor látom a fáradtan izzó napot a tenger alá bújni.

Szeretem az alkonyt. Alkonyatkor a napod beérik, s minden, ami értékes benned, édessé és ehetővé válik. Van, aki "későn" szül, "későn" találja meg a párját, "későn" talál magára. Sohase mondd, hogy késő! Hanem azt, hogy eljött az ideje.