Egy diák fizika vizsgája

Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen esett meg, egy fizika vizsgán:

– A kérdés így hangzott: “Írja le, hogyan mérhető meg egy felhőkarcoló magassága egy barométer segítségével!”
– Az egyik hallgató válasza:
“Fogsz egy hosszú kötelet, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert lelógatod a földig. A kötél hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával.”
Ez az eredeti magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a vizsga nem sikerült. A diák azonban nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza abszolút helyes volt. Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy bár a válasz helyes volt, ám semmiféle fizikai ismeretet nem tükrözött. A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, a fizikai alapismeretek birtokában van.
A diák öt percig szótlanul ült, a homlokát ráncolva gondolkodott. A vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idő. A diák ekkor megszólalt, és megjegyezte, hogy annyiféle magyarázatot tud, hogy nem tudja kiválasztani, melyiket is adja elő. A biztos nógatására aztán belekezdett:
– Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Mérjük a földet éréséig eltelt időt, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a “H = 0.5g x t négyzet” képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.
– Vagy pedig abban az esetben, ha süt a nap, megmérhetjük a barométer magasságát, és az árnyékát. Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is.
– De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akkor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a “T = 2 pi * négyzetgyök(1 / g)” képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.
– Vagy, ha esetleg a felhőkarcoló rendelkezik tűzlétrával, akkor megmérhetjük, hogy az a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.
– De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága. Egy millibar légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.
Tudja, itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb módszer a felhőkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: “Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép új barométert!”
(A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és ő a mai napig az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán fizikus.)

Te mit keresel egy férfiban?

-Te mit keresel egy férfiban? - kérdezte a nőtől a vele szemben ülő Adonisz.
A Nő egy pillanatra meglepődött, majd így felelt: - Tényleg tudni akarod?
-Igen! - mondta a férfi.
- Normál esetben, egyedülálló nőként, azt kérhetném a férfitól, amit egyedül nem tudok létrehozni, megélni, megteremteni. Nézd, felelősségteljes felnőtt életet élek. Fizetem a számlákat, háztartást vezetek, bevásárolok, szervizbe hordom az autómat. Mindezt egy férfi segítsége nélkül.
- Így jogosan kérdezhetném: Mit hozhatsz Te az életembe?
A férfi ledermedt, az arcán látszott, hogy egyből a pénzre gondol.
A nő ráérezve erre, elébe ment:
- Nem, nem a pénzre gondoltam, annál sokkal többre. Vágyom a Férfira, aki életem minden területén a tökéletességre ösztönöz. Akitől megkaphatom az érzelmi biztonságot. Aki nem csak a testemet stimulálja, hanem az elmémet is. Arra az érzéki Férfira, aki megérti, min megyek keresztül Nőként, de elég erős ahhoz, hogy védelmezni tudjon. Akarom a Férfit, akit tisztelni tudok, mert a helyén van.
Nem a tökéleteset keresem és végképp nem azt, aki csak egy órára tud mellettem lenni, akivel felszínesen élünk egymás mellett. És, hogy miért nem? A válasz pofon egyszerű: Mert rövid az élet...
- Sokat kérsz!- mondta a férfi.
- Sokat érek! -válaszolta a nő.

Elsétáltál

Elsétáltál kétszer, s talán azt gondolod, most már visszajöhetsz tizenkétszer is, de a csapda az, hogy nem tudhatod, mikor vár zárt ajtó. Mert a nő szíve hűséges kutya, de ha egyszer belefárad a várakozásba, tovább lép, és nem néz többé vissza.
Egy nő sem vár örökké. Mert... a nő nem erre született, a nő olyan csodákra született, melyeket pont a várakozás foszthat meg tőle.
És van olyan elszalasztott csoda, amiről tudja jól, egyetlen szerelem, és egyetlen férfi sem kárpótolhatja érte, soha…

Louise L. Hay: 10 kijelentés, ami átsegít életed nehézségein és meggyógyítja összetört szívedet

Előbb, vagy utóbb veszteségek fognak érni, mert ilyen az emberi élet körforgása. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk a szépet, a csodát, meg kell tapasztalnunk a tragédiát is. Azonban ezekben a nehéz pillanatokban is vannak technikák, amelyek segítenek a gyógyulásban, vagy a lelki terhek feloldásában.

Most a híres Louise L. Hay metafizikai előadó, életmódtanácsadó elmondja, hogy milyen pozitív megerősítésekkel, állításokkal tudjuk meggyógyítani magunkat, lelkünket.

“A fájdalom a szívé és a léleké. Gyászold a veszteséged, engedd meg, hogy a legbelsőbb éned találkozzon vele, tölts időt vele. A szenvedés egy választás, nem kötelező. Gondold azt, hogy egy film kellős közepén születsz meg és a kellős közepén távozol, akárcsak az emberek, akiket szeretsz. A szeretet sosem hal meg és a szellem soha nem érez veszteséget.

Mivel a gondolataid formálják az átélt élményeket, próbálj meg szeretettel, gyengéden fordulni a szenvedéshez, fájdalomhoz. És ne feledd, egy összetört szív mindig nyitott.

Ha megváltoztatjuk gondolatainkat, képesek leszünk az életünket is megváltoztatni, jobb irányba terelni. A szeretet sosem hal meg, ahogyan a lélek sem. Legyünk jók magunkkal, szeressük magunkat. A vég egy új kezdetet jelent. Ezt nem szabad elfelejteni” – vallja Louise L. Hay.

Íme a 10 kijelentés!

1. A szeretet határozza meg minden kapcsolatomat.
2. Minden dolog úgy alakul, ahogyan annak alakulnia kell.

3. Ha ajándékot adok, lelket gyógyítok.
4. Szomorúságomban is szeretem önmagam.
5. Érzem a fájdalmat, de nem fogom mindig magammal cipelni.
6. A szeretet erejét sokkal nagyobbra tartom, mint a veszteség érzését.
7. Bármilyen körülmény között is megtalálom a szeretetet.
8. Szeretem az életet és az élet is szeret engem.
9. Élek, tehát szeretek.
10. Meggyógyultam.

A kovács

Egy fiatalember jelentkezett állásra egy nyomtatással foglalkozó nagy cégnél. Már túl volt az első meghallgatáson és most az igazgatóval kellett találkoznia. Az igazgató átnézte a róla szóló jegyzetet, amely kiváló volt. Majd megkérdezte:
- Volt-e ösztöndíjad az iskolához?
- Nem – válaszolt a fiú.
- Édesapád fizette az iskolád?
- Igen – válaszolta.
- Mit dolgozik édesapád?
- Édesapám kovács.
Az igazgató megkérte, hogy mutassa meg a kezeit. A fiatalember megmutatta a kezeit amelyek hibátlanok és finomak voltak.
- Segítettél valamikor szüleidnek a munkájukban?
- Sohasem, mert szüleim mindig azt akarták, hogy tanuljak és többet olvassak. Sőt még a munkájukat is jobban el tudták végezni mint én.
Az igazgató így szólt:
- Van egy kérésem. Ma, ha majd hazaértél, mosd meg édesapád kezeit és holnap gyere vissza hozzám.
A fiatalember úgy érezte, hogy minden bizonnyal övé lesz az állás. Amikor hazaért megkérte édesapját, hogy engedje meg, hogy megmossa kezeit. Az apa furcsán érezte magát. Boldog volt, de nagyon zavart is ahogy megmutatta kezeit fiának. A gyermek aprólékosan megmosta kezeit. Most először figyelt fel apja kezeinek nagyon ráncos voltára és sok sebhelyére. Némely sérülése annyira érzékeny volt, hogy a bőr összerándult mikor hozzáért.
Most értette meg mit jelentett a munka ezeknek a kezeknek, hogy fizethessék iskoláját. A kéz sérülései volt az ára tanulmányainak és jövőjének.
Miután megmosta apja kezeit, a fiatalember egy darabig szótlanul állt, majd elkezdett rendet rakni a műhelyben és kitakarítani azt. Ezen az éjszakán sokáig beszélgettek egymással.
Másnap visszament az igazgatóhoz, aki felfigyelt a könnycseppre a szemében, amikor megkérdezte tőle:
- Mit csináltál és tanultál meg tegnap este?
- Megmostam apám kezeit és miután végeztem vele kitakarítottam a műhelyt. Most már tudom mit jelent értékelni szüleimet és hogy nélkülük nem lennék az aki ma vagyok. Miközben segítettem édesapámnak rájöttem, hogy csak önmagunkra hagyatkozva mennyire nehéz bármit is tenni. Felismertem, hogy milyen sokat jelent a család és hogy mennyire fontos egymás segítése.
- Pontosan erre van szükség a munkásaim között is – mondta az igazgató. – Olyan valakit akartam alkalmazni, aki fontosnak tartja egymás segítését, aki elismeri a másik kemény munkáját és akinek nem a pénz jelenti az egyedüli életcélt.