Elsétáltál

Elsétáltál kétszer, s talán azt gondolod, most már visszajöhetsz tizenkétszer is, de a csapda az, hogy nem tudhatod, mikor vár zárt ajtó. Mert a nő szíve hűséges kutya, de ha egyszer belefárad a várakozásba, tovább lép, és nem néz többé vissza.
Egy nő sem vár örökké. Mert... a nő nem erre született, a nő olyan csodákra született, melyeket pont a várakozás foszthat meg tőle.
És van olyan elszalasztott csoda, amiről tudja jól, egyetlen szerelem, és egyetlen férfi sem kárpótolhatja érte, soha…

Louise L. Hay: 10 kijelentés, ami átsegít életed nehézségein és meggyógyítja összetört szívedet

Előbb, vagy utóbb veszteségek fognak érni, mert ilyen az emberi élet körforgása. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk a szépet, a csodát, meg kell tapasztalnunk a tragédiát is. Azonban ezekben a nehéz pillanatokban is vannak technikák, amelyek segítenek a gyógyulásban, vagy a lelki terhek feloldásában.

Most a híres Louise L. Hay metafizikai előadó, életmódtanácsadó elmondja, hogy milyen pozitív megerősítésekkel, állításokkal tudjuk meggyógyítani magunkat, lelkünket.

“A fájdalom a szívé és a léleké. Gyászold a veszteséged, engedd meg, hogy a legbelsőbb éned találkozzon vele, tölts időt vele. A szenvedés egy választás, nem kötelező. Gondold azt, hogy egy film kellős közepén születsz meg és a kellős közepén távozol, akárcsak az emberek, akiket szeretsz. A szeretet sosem hal meg és a szellem soha nem érez veszteséget.

Mivel a gondolataid formálják az átélt élményeket, próbálj meg szeretettel, gyengéden fordulni a szenvedéshez, fájdalomhoz. És ne feledd, egy összetört szív mindig nyitott.

Ha megváltoztatjuk gondolatainkat, képesek leszünk az életünket is megváltoztatni, jobb irányba terelni. A szeretet sosem hal meg, ahogyan a lélek sem. Legyünk jók magunkkal, szeressük magunkat. A vég egy új kezdetet jelent. Ezt nem szabad elfelejteni” – vallja Louise L. Hay.

Íme a 10 kijelentés!

1. A szeretet határozza meg minden kapcsolatomat.
2. Minden dolog úgy alakul, ahogyan annak alakulnia kell.

3. Ha ajándékot adok, lelket gyógyítok.
4. Szomorúságomban is szeretem önmagam.
5. Érzem a fájdalmat, de nem fogom mindig magammal cipelni.
6. A szeretet erejét sokkal nagyobbra tartom, mint a veszteség érzését.
7. Bármilyen körülmény között is megtalálom a szeretetet.
8. Szeretem az életet és az élet is szeret engem.
9. Élek, tehát szeretek.
10. Meggyógyultam.

A kovács

Egy fiatalember jelentkezett állásra egy nyomtatással foglalkozó nagy cégnél. Már túl volt az első meghallgatáson és most az igazgatóval kellett találkoznia. Az igazgató átnézte a róla szóló jegyzetet, amely kiváló volt. Majd megkérdezte:
- Volt-e ösztöndíjad az iskolához?
- Nem – válaszolt a fiú.
- Édesapád fizette az iskolád?
- Igen – válaszolta.
- Mit dolgozik édesapád?
- Édesapám kovács.
Az igazgató megkérte, hogy mutassa meg a kezeit. A fiatalember megmutatta a kezeit amelyek hibátlanok és finomak voltak.
- Segítettél valamikor szüleidnek a munkájukban?
- Sohasem, mert szüleim mindig azt akarták, hogy tanuljak és többet olvassak. Sőt még a munkájukat is jobban el tudták végezni mint én.
Az igazgató így szólt:
- Van egy kérésem. Ma, ha majd hazaértél, mosd meg édesapád kezeit és holnap gyere vissza hozzám.
A fiatalember úgy érezte, hogy minden bizonnyal övé lesz az állás. Amikor hazaért megkérte édesapját, hogy engedje meg, hogy megmossa kezeit. Az apa furcsán érezte magát. Boldog volt, de nagyon zavart is ahogy megmutatta kezeit fiának. A gyermek aprólékosan megmosta kezeit. Most először figyelt fel apja kezeinek nagyon ráncos voltára és sok sebhelyére. Némely sérülése annyira érzékeny volt, hogy a bőr összerándult mikor hozzáért.
Most értette meg mit jelentett a munka ezeknek a kezeknek, hogy fizethessék iskoláját. A kéz sérülései volt az ára tanulmányainak és jövőjének.
Miután megmosta apja kezeit, a fiatalember egy darabig szótlanul állt, majd elkezdett rendet rakni a műhelyben és kitakarítani azt. Ezen az éjszakán sokáig beszélgettek egymással.
Másnap visszament az igazgatóhoz, aki felfigyelt a könnycseppre a szemében, amikor megkérdezte tőle:
- Mit csináltál és tanultál meg tegnap este?
- Megmostam apám kezeit és miután végeztem vele kitakarítottam a műhelyt. Most már tudom mit jelent értékelni szüleimet és hogy nélkülük nem lennék az aki ma vagyok. Miközben segítettem édesapámnak rájöttem, hogy csak önmagunkra hagyatkozva mennyire nehéz bármit is tenni. Felismertem, hogy milyen sokat jelent a család és hogy mennyire fontos egymás segítése.
- Pontosan erre van szükség a munkásaim között is – mondta az igazgató. – Olyan valakit akartam alkalmazni, aki fontosnak tartja egymás segítését, aki elismeri a másik kemény munkáját és akinek nem a pénz jelenti az egyedüli életcélt.

Az utolsó játék

A reggeli séta alatt már más volt a kutya. Nem nézett be a bokrok alá, nem állt meg percekre egy-egy helyen szaglászni, nem maradt le nézelődni. Szorosan ment a férfi lába mellett, mintha félne, hogy lemarad, hogy elveszti gazdáját.
Egy helyen azonban megállt, és minden porcikájával azt kérte, hogy másfelé menjenek tovább, mint szoktak az elmúlt tizennégy év alatt. A férfi nem sietett, rámosolygott a kutyára, megsimogatta okos, nagy fejét, és halkan azt mondta: Hát akkor menjünk arra.
A kutya láthatóan megszaporázta lépteit. Egyenesen, tudatosan haladt valamerre, amit a férfi nem értett, de követte.
Kis tisztásra jutottak, ahol öreg, törött pad árválkodott, régen betemetett homokozóval. A kutya megállt, majd lassan, óvatosan lefeküdt a földre. A férfi körülnézett.
– Ó, te erre még emlékszel…? Ide hoztalak ki először, amikor hozzám kerültél…de rég volt. Tényleg, azóta soha nem jártunk erre. Jó volt itt, kiskutyám?
A kutya megcsóválta a farkát, egy darabig még feküdt, fejét a lábaira téve, majd nehézkesen feltápászkodott, és odaállt gazdája mellé.
– Mehetünk? – kérdezte vidáman a férfi. Elindultak a házak között hazafelé, a kutya ismét megállás nélkül, lassan, de biztosan haladt.
Otthon a kutya nem ballagott az edényéhez, ahogy idáig mindig, hosszú-hosszú éveken át tette. Csendesen bement a szobába, ráfeküdt a vastag, puha paplanra, ami a helye volt, és némán pihent. Majd feltápászkodott, óvatosan lehúzta a férfi levetett pólóját az ágyról, odavitte a paplanjához, lefeküdt és orrát a ruhába fúrta.
– Add vissza, te zsivány – mondta kedvesen a férfi, mikor meglátta. – Az az enyém, te kis tolvaj.
Régi játékuk volt ez – a gazda visszaszerezte a ruhát, és rátette a kutya fejére, aki nagyokat horkantott és a lábaival hadonászott.
Most azonban a kutya tette a fejét a pólóra, és mancsaival is tartotta. A férfi nem akarta eltépni a kedvenc ruhát, úgyhogy legyintett, megsimogatta az állatot, és indult a konyhába. Az ajtónál hallotta, hogy a kutya felhördül. Megfordult, de semmi különöset nem látott. A kutya ugyanúgy feküdt a helyén és őt nézte. Így még soha nem nézett, villant át a férfi agyán. A filmekben néznek így egymásra, mikor az egyik hosszú útra megy…igen, így szoktak nézni. Elgondolkodva ment ki a konyhába, csinált egy kávét és kibámult az ablakon. Furcsa érzései voltak.
Tíz perc múlva bement a szobába. Rápillantott a kutyára, tovább lépett, majd megdermedt és megállt. Letérdelt, odahajolt a kutyához, aki még mindig görcsösen kapaszkodott a pólóba. Okos, barna szemei nyitva voltak, de az oldala már nem emelkedett.
Lassan felfogta, mi történt. Lefeküdt a kutya mellé a földre, arcát az állat pofájára tette, és sokáig így maradt. Csak a könnyei patakzottak, végigfolytak az arcán, kis csíkokat hagytak a kutya szőrén, aztán beleivódtak a pólóba.

– Minden ruhámat odaadnám, hogy egyszer még egyet-csak egyet-el tudj lopni…Ez már a tiéd marad – mondta halkan.
Feltérdelt, végigsimította a mozdulatlan testet. Aztán óvatosan kivette a pólót a kutya alól, és beterítette vele az okos, néma fejet.

Kölcsön adok egy kutyát!

Kölcsön adok neked egy kutyát - szólt egy hang. Azért, hogy szeresd, amíg él és sirasd, amikor 12-14 év múlva meghal, de az is lehet, hogy csak 2-3 évig marad veled. Megteszed? Vigyázol rá, amíg én vissza nem hívom?

A kutya elbűvölő lesz, és te boldog leszel, és ha úgy érzed majd, hogy a veled töltött ideje túl rövid volt, mindig veled lesz majd az emléke, hogy megvigasztalódj. Nem ígérhetem, hogy veled maradhat, hiszen minden földi dolognak vége van egyszer.

De van egy feladatod, akarom, hogy a kutya tanuljon. Sokat keresgettem ezen a világon, hogy találjak neki egy igazi mestert. És a rengeteg ember közül, aki itt él ezen a Földön, téged választottalak. Most válaszolj! Teljes szívedből szeretni fogod, és úgy gondolod, hogy megéri az erőfeszítést? Nem fogod gyűlölni a világot és az életet, amikor újból eljövök érte?

És válaszoltam: - Igen készen állok, így fogok tenni. Mert az örömet, amit a kutyától kapok, enyhíti majd az elvesztés fájdalmát. Gyöngéden vigyázok rá, szeretni fogom teljes szívemből és a szeretetéért örökre hálás leszek. És ha sokkal előbb jössz érte, mint várnám, erős leszek a fájdalom előtt, megpróbálom majd megérteni. Miért?

Igen, ha a szeretetemen keresztül te teljesíteni tudod, amit neki terveztél, akkor segíts, amíg zokogok a hiányáért. És, amikor rá emlékezem majd, biztosan tudni fogom, én sokkal többet tanultam, Őtőle


Ő volt az én csodás kutyám. aki 14 évet töltött velem és már 10 éve érzem a hiányát! Még ma is sokat gondolok rá!