Heti útravaló Müller Pétertől - 63. rész

"Csakis az érett lelkű nők képesek túllépni szerepeiken, s fölismerni, hogy nemcsak nők, de önálló, szabad lények, akiknek sorsa nem csupán a Férfi."

Ez egy veszélyes mondat. A férfivilág nem szereti, ha egy nő önmagára ébred. Úgy véli, hogy ez csak a férfiak dolga - évezredek óta. A nő feladata a szeretkezés, a szülés, az anyaság és a nagymosás. Legyen csak jó szerető, feleség és családanya - a többit majd ő, a férfi, elintézi. De nem intézi el!
A szó igazi értelmében vett Férfival az eltelt hetvenöt évem alatt alig találkoztam. (Magamat is beleértve, persze.) Eltorzult, korrupt másolatai vagyunk az igazi férfiideálnak.
Önérzetesek helyett önzők, bölcsek helyett okosok, sőt, ostobák vagyunk. Bátrak helyett gyávák, erősek helyett erőszakosak, gyengék és alkalmazkodók lettünk. Hősök helyett sunyikká váltunk. Eszményi célok helyett anyagiakat követünk, a természetet kifosztjuk, és nem jól bánunk a nőkkel. Enyhén szólva...
Nem ismerjük az uralkodás, csakis a zsarnokság művészetét. Az uralomhoz megértés és szeretet kell. A zsarnoksághoz elég az erőszak, a lelketlen erő, az érzéketlen önzés és a gátlástalan fölényesség.
Az uralkodó tudja, hogy szolgál. A zsarnok azonban másokat kényszerít szolgálatra, és önmaga fölött senkit, semmit nem ismer el. A zsarnoknak egyetlen lételeme és istene van: a Hatalom. A mai férfi nem tudja a sorsfeladatát betölteni. Az uralmat nem ismeri, csakis a hatalmat.
Az "együtt"-et nem bírja sokáig - elfojtja benne az "enyém". A nőre is azt mondja: "Enyém vagy!" Eszébe sem jut, hogy amikor egy nő teste végre befogadja, a helyzet - ha ezzel a birtokviszonnyal kifejezhető - éppen fordított: ő lett a nőé, és addig az övé, amíg az magában tartja. Biológiai értelemben innen kezdve már a magja sem az övé - minden a nőé.
"A tiéd lettem, egészen!" - mondhatnánk mi, férfiak, minden ölelés után. Neked adtam magam, de nem mondjuk. Nem is gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy a női lét értelme mi vagyunk. A nő sorsfeladata, hogy értünk éljen, minket szolgáljon, nekünk szüljön.
Komoly szerzőknél olvashatod, hogy a nőknek valójában nincs is lelkük, lényegében olyanok, mint a beszélő háziállatok. Ennek vége! Ez a több évezredes szemlélet nemcsak a nők életét tette tönkre (és persze a férfiakét), hanem az egész földi életet.
Ha a nők nem ébrednek magukra, s nem mentik meg önmagukat, a férfiakat, vagyis az egész emberiséget - ahogy Éva teszi Az ember tragédiájának végén -, elpusztul a földi élet. Ennek a nagy műnek az utolsó felvonását éljük manapság. Címe: "A Nő önmagára ébredése."

Jorge Bucay: Feltétel nélkül

Szeretném, ha meghallgatnál, de nem bírálnál meg.
Szeretném, ha véleményt mondanál, de nem adnál tanácsot.
Szeretném, ha bíznál bennem, de nem követelnél.
Szeretném, ha segítenél, de nem akarnál dönteni helyettem.
Szeretném, ha vigyáznál rám, de nem nyomnál el.
Szeretném, ha néznél, de nem vetítenéd rám ki a dolgaidat.
Szeretném, ha ölelnél, de nem fojtanál.
Szeretném, ha biztatnál, de nem taszigálnál.
Szeretném, ha támogatnál, de nem hurcolnál.
Szeretném, ha óvnál, de hazugságok nélkül.
Szeretném, ha közelednél, de nem rontanál rám.
Szeretném, ha megismernéd a dolgaimat, melyek leginkább nem tetszenek neked.
Szeretném, ha elfogadnád, és nem iparkodnál megváltoztatni őket.
Szeretném, ha tudnád, hogy ma számíthatsz rám...
Feltétel nélkül!

Heti útravaló Müller Pétertől - 62. rész

"Vigyázz! Shakti végtelenül erős!"

Ezt az útravalót kifejezetten férfiaknak írom. Ha nő vagy, tudod. Érzed. Sejted - talán. Mi, férfiak, nem tudjuk, mert nem látjuk a gőgünktől.
Arról van szó, hogy a női ősprincípiumnak - amit a hinduk Shaktinak neveznek - sokféle megfelelése van. A legismertebb: az anyatermészet. Nem véletlenül tartjuk a természetet "anyánknak".
No már most, ahogy a nőkkel bánik a férfi, úgy bánik az anyatermészettel is. Méhének kincseibe beletúr, kihasználja, értékeit gátlástalanul megrabolja, önző céljaira használja, koszolja, gyilkolja. Mérgezi a tengert, a földet, a levegőt. Nem tudja, hogy az anyatermészet végtelenül békés és alázatos, jóságos és türelmes, de van egy pontja a kizsákmányolásnak, amit ha túllépnek, olyan hatalmassá és borzalmassá válik, amilyen egy férfi sohasem tud lenni.
A földeket elnyelő árvizek, a tájfunok, a városokat elsöprő cunamik, az erdőtüzek, a szárazság, a mindent rommá döntő földrengések, de maga az atom robbanása is a békésen lekötött női energiák gátjukat vesztett kitörései, melyek az egész földi életet képesek megszüntetni - ez mind a Nő hatalmas "Elég volt!" kiáltása.
A hinduk évezredek óta figyelmeztetnek: "Vigyázz! Az alázatos és türelmes Shakti istennővel csakis gyengéden szabad bánni és szeretettel. Nemcsak azért, mert megérdemli, hanem azért is, mert van egy rettenetes megnyilvánulása is, melyet lehetetlen legyőzni."
A kérdés csak az, hogy az öntelt kisegér meddig ingerelhet egy elefántot. Ez nem férfikérdés, és nem női kérdés. Ez az emberiség kérdése.
Ha a mai ostoba, agresszív, lélektelen, versenyszellemben élő, a saját neméből teljesen kifordult, degenerált Férfi tovább feszíti a húrt, és azt hiszi, mindent lehet, szembe fog találkozni nem egy másik hadsereggel, nem a terrorizmussal, nem az általa indított háborúkkal vagy a pénzvilág csődjével - hanem a női istenség sötét erejével. Akit évezredeken át elnyomott, megalázott, meggyötört. Nem vett emberszámba. Azt hitte, erősebb és hatalmasabb nála. Nem így van!
Vigyázzunk, fiúk! Ha az anyaistennő megmutatja veszedelmes arcát, semmivé válunk! Menekülni akarunk majd, de nem lesz hová.

A gazdag és a szegény ember ajándéka

Egy nap egy gazdag ember adott egy kosár szemetet egy szegény embernek.
A szegény ember elmosolyodott, és elment a kosarakkal, kiürítette, megmosta és feltöltötte gyönyörű virágokkal, visszament a gazdag emberhez, és visszaadta neki.
A gazdag ember meglepődött és azt kérdezte:
- Miért adsz nekem szép virágokat, ha én szemetet adtam neked.
A szegény ember így válaszolt: 

- Mindenki azt ad, ami a szívében van.

Heti útravaló Müller Pétertől - 61. rész

"Az erős emberek bizakodók. A gyengék borúlátók és szorongók."

Senki sem születik erősnek, de azzá teheti magát. Erről keveset beszélünk, egyrészt, mert nemigen tudjuk a titkát, másrészt nem tartjuk olyan fontosnak.A fizikai lényed egy roppant finom energiatestnek - amely egy végtelen, kozmikus erőmezőnek a része - a hús-vér megnyilvánulása. Állandó kapcsolatban állsz vele, és az étellel, főleg a lélegzéssel és a gondolataiddal gyengíteni vagy erősíteni tudod magad.
A hinduk pránának, a kínaiak csinek, a japánok kinek nevezik ezt az egyetemes Erőt, amelynek része vagy, s amelyet magadban növelni és csökkenteni tudsz.
Senki sem él csakis önmaga erejéből. Töltenek a derűs gondolatok, a messzi távlatok érzései, a reménység, az Istenben és az életben való szüntelen bizakodás, a bizakodó gondolattal és hittel teli lélegzetvétel.
Valaha a lélegzetet lélekzetnek írták - mert a Lélek és a Lélekzés: egy. Én minden reggel feltöltöm magam erővel, majd este kieresztem magamból. Ez két lélegzet-gyakorlat. Az elsőben főleg a felső mellkasom dominál, a másikban a rekeszizmom. Nagy titok a lélegzés. Nem véletlenül sírunk fel, amikor megszületünk. Ez az a pillanat, amikor először "beleheljük" a lelkünket. Ahogy az se véletlen, hogy amikor erőtlen, széteső anyaggá válik a testünk, amikor meghalunk, "kileheljük" a lelkünket.
Másképp lélegzik a szorongó, rosszat sejtő ember, másképp a boldog.
Másképp a bizakodó, és másképp a depressziós.
Másképp az izgatott, és másképp a nyugodt.Bizonyos légzéstechnikával előidézhetjük magunkban a nyugalmat és a biztonságérzetet, de a félelmet és a szorongást is. Lélek és lélegzés összefügg - egyik a másikat kölcsönösen irányíthatja. Oda-vissza.
Nagy sportteljesítményeknél (súlyemelés, evezés, atlétika, küzdősportok stb.) a megfelelő lélegzetvétel döntő. Mi, mai emberek nemigen tudjuk, hogy a lélegzés művészete: kulcs az élethez. Főleg azt nem tudjuk, hogy az igazi természetünk: isteni és erős. Ami gyengeség bennünk: rossz vágy és rossz gondolat.

Sokkal erősebb vagy, mint hiszed.