Heti útravaló Müller Pétertől - 59. rész

Élj egyedül, vagy akár a legjobb házasságban, elsősorban magadban bízz. Ne Királyné légy - hanem Királynő."

Az nem "örök igazság" - csakis a mai nőknek szól. Évezredeken át nem önérzetre nevelték az asszonyokat, hanem szolgálatra, alázatra és odaadásra, ami rendben is lett volna, mert nincs az életben nagyobb érték, mint a szolgálat, az alázat és az odaadás. Nem csak a nő - a férfi számára is. A baj ott van, hogy férfiak visszaéltek ezzel.
Szolgálni csak egy királyt szabad - zsarnokot tilos. Vagy elvontabb formában: szolgálni csak az Igaz Istent szabad, bálványt tilos. Mivel manapság nincsenek bennünk, férfiakban királyi értékek, visszaélünk a nők alázatával, és ezt nem szabad tűrni. Olyan időket élünk, amikor egy nőnek önmagában kell megtalálnia a centrumát és nem a másikban. Sajnos.
Nem teheti az életét a férfi tenyerébe, mert az már régóta nem férfitenyér. Egy gyenge, bizonytalan, önző, gyáva és a vágyaitól űzött ember tenyere. Hiába mondja, hogy szeret, ha kiderül, hogy még önmagát se szereti.
Amíg a férfiasság mintaképe ez a püffedt Egó - óvakodni kell attól, hogy akár még egy háromperces páros táncban is elveszítsd az egyensúlyodat.
Tudom, hogy amit mondok, az nem örök érvényű igazság. Nem is helyes. Sőt, tudom, hogy te sem érzed jól magad, ha nincs valakid, ha nem adod oda magad valakinek, akiben bízol, akit tisztelsz - aki szeret, és akit te is szeretsz. Mégsem engedheted el a középpontodat - vagyis magadat. Fontos, hogy bízz magadban - magányban és párkapcsolatban is. Vihar van. Ilyenkor piros jelzés van érvényben, ami más magatartást kíván. Ugye tudod, hogy minden rosszban van valami jó? Nem árt, ha megtalálod önmagadat, s ha sikerült, és egyensúlyban vagy, akkor lehetsz odaadó és alázatos - csak vigyázz, hogy tánc közben a lábaid a földön maradjanak. Mert szeretsz repülni, tudom. Minden nő szeret a másik karjába omlani. Ez mindig így volt, s így is marad, de manapság vigyázni kell, mert nem biztos, hogy a másik elkap. S ha elkap, nem biztos, hogy meg is tud tartani.
Valaha, ha azt mondtad, "Uram" - a férjedre gondoltál. Ma inkább gondolj önmagadra!

Rabindranath Tagore: A növekvő hold - részlet

Az én dalom lesz a szellő muzsikája, amely körülfon téged, gyermekem, mint a százkarú szerető szerelem.
Az én dalom, mint áldó csók, érint majd homlokon.
Magányodban melléd surran, és belesuttog a füledbe, melletted lesz a tömegben, és szelíd tartózkodással övez.
Az én dalom lesz a szárny, ha álmodsz, álmaidban ezen a szárnyon száll közelebb a szíved az ismeretlenhez.
Ott ragyog feletted, mint hűséges csillagod, ha életutadon az éj sötétje borong.
Az én dalom ül szembogaradon, és ráirányítja a tekintetedet a dolgok mélyére.
És ha a halál csendje elnyeli hangom, az én dalom - a te élő szívedben - tovább dalol.

Charlie Chaplin: Amikor elkezdtem szeretni önmagam

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban törétnik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.
Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET!!!!

Heti útravaló Müller Pétertől - 58. rész

"Minden szerelem beteljesületlen. Csók, ölelés, szüntelen szeretkezés, házasság sem változtat ezen. Örökké szomjazunk a szomjúságra."

Ez az útravaló azoknak szól, akik szenvednek a szerelemtől. Becsapva érzik magukat. Nem tudták, hogy ez ilyen. Mert boldogságot ígért, kielégülést, csodát, megbékélést a másik ölében - valamit kapnak ebből, de mellette sok a zaklatottság, a kétségbeesés, a nyugtalanság is.Gyerekek, a csoda ilyen! Elérhetetlen, megfoghatatlan, megvalósíthatatlan. Lábatlan madarak szárnyalása. Csak fönt jó, lent vergődés van. Sajnos mindig van olyan, hogy "lent". Ez az élet.
Ha a férfi elvesz téged szerelemből, számíts rá, hogy a kezdeti lángolás előbb-utóbb átalakul. Nem leszel elérhetetlen, és ő sem lesz az számodra. Nem lehetünk szerelmesek egymásba mindennap - egy ágyban. Társak, barátok, férjek, feleségek, apák, anyák és szövetségesek, akár egy életen át is lehetünk, de szerelmesek nem.
A szerelem nem "földi" állapot. Ha szeretlek, együtt akarok lenni veled, és minél gyakrabban együtt vagyunk, annál jobban hiányzol. Vagy ami még gyakoribb: egyre kevésbé szeretlek. Minek vágyódjak rád, ha mindig ott vagy?
Azt kérded, én hogyan vagyok ezzel? Én szeretek szerelmes lenni. Szeretek megrészegedni tőled. Szeretek "hülye" lenni, de ez nem boldogság. Egy életművész a szerelmet nem a boldogságáért keresi, hanem a misztérium miatt. A részegség és a repülés miatt. Tudja jól, hogy ez mivel jár: könnyel, hiánnyal, fájdalommal, kéjjel, örömmel, szédülettel és kétségbeeséssel.
Boldog nemigen lehetsz benne, mert az egy békés, "hazaérkeztem" állapot. A szerelem pedig szüntelen kielégületlenséggel jár, de ez jó! Csodás! Jobb, mint a józanság. Sok kétségbeesett levelet kapok, szerelmesektől, és én azt felelem: Légy boldog, hogy boldogtalan vagy!

Elizabeth Silance Ballard: A tanító tanítása

Sok évvel ezelőtt Mrs. Thompson 5. osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti.
De ez lehetetlen volt, mert az első sorban egy Teddy nevű kisfiú olyan rendetlen és figyelmetlen volt, hogy Mrs. Thompson valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére a legrosszabb érdemjegyet írta.
Egy napon Mrs. Thompson a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Teddy előző tanítóinak bejegyzésein.
"Teddy tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni" - írta első osztályos tanítója.
Második osztályos tanítója ezt írta: "Teddy kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálosan beteg. Az élet Teddy számára valódi küzdelem lehet.
Harmadik osztályos tanítója ezt írta: "Édesanyja halála nagy megrázkódtatás a számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele, és otthoni élete valószínűleg hamarosan nehezen elviselhető lesz számára, ha nem történik valami változás az életében."
Negyedik osztályos tanítója ezt írta: "Teddy visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban."
Ezeket olvasva Mrs. Thompson ráébredt a problémára és elszégyellte magát.
Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Teddy ajándékát a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva.
Mrs. Thompson a gyerekek előtt bontogatta az ajándékokat és gondosan nyitotta ki Teddy csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyed üvegnyi parfüm volt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy felkiált: "Milyen szép karkötő!", és látták, ahogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.
Teddy Stoddard egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa, "Mrs. Thompson, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé."
Legalább egy órán keresztül sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.
Mrs. Thompson különös figyelmet szentelt Teddynek. Ahogy dolgozott vele, Teddy elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Teddy az osztály élére került, és hazugsága ellenére, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, Teddy legkedvesebb diákja lett.
Egy évvel később egy üzenetet talált Teddytől, amit az ajtó alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója.
Hat év múlt el, amikor egy újabb üzenetet kapott Teddytől. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen, és Mrs. Thompson még mindig a legjobb tanítója.
Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.
Biztosította Mrs. Thompsont, hogy még mindig a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt.
Még négy év telt el, és újra levél érkezett Teddytől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig a legjobb és legkedvesebb tanítója, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Theodore F. Stoddard.
A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett. Teddy elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül. Elmondta, hogy az apja már két évvel azelőtt meghalt, és kérdezte, hogy Mrs. Thompson elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet. Természetesen Mrs. Thompson elfogadta a meghívást.
A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára amire Teddy úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonyukkor viselte az édesanyja.
Megölelték egymást, és Dr. Stoddard Mrs.Thompson fülébe súgta, "Köszönöm, Mrs. Thompson, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, hogy segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték."
Mrs. Thompson könnyekkel a szemében visszasúgta, "Teddy tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani.