Heti útravaló Müller Pétertől - 24. rész

"Egyedül akkor vagy, ha nincs senkid, magányos akkor, ha a legjobb társaságban önmagaddal vagy. Ha a lelked a barátod."

Kevesen tudják, hogy más a magány - és más az egyedüllét. Mi ugyanis, mai emberek ritkán tudunk jó viszonyt építeni önmagunkkal. Nem is tudjuk, hogyan kell. Pedig ez a jó kapcsolatok titka.
Ha menekülsz a másikhoz, és nem azért ragaszkodsz hozzá, mert egyedül félsz, és rosszul érzed magad, hanem azért, mert egységben élsz önmagaddal, s éppen ezért képes vagy harmonikus kapcsolatot teremteni másokkal is.
Nem jó táncos az, aki egyedül nem tud táncolni. Aki egyedül dülöngél, botorkál, és csak akkor talál rá egyensúlyára, ha belekapaszkodik a párjába, aki tartja vagy tereli.
Fura dolgot mondok: egy jó házasság csak olyan emberek között jöhet létre, akiknek van benső középpontjuk. Van önbizalmuk, és önmagukkal jó viszonyban vannak. Akik ismerik az egyedüllét és magány közötti különbséget. Az egyik örökös hiány, sóvárgás és bizonytalanság - a másik: harmonikus, derűs és erős.
Az egyedülléttől menekülünk, mert rossz. Mert nemigen bírjuk ki magunkat. Mert örökös hiányt jelent. Sóvárgást. Rosszkedvet. Koldus érzést.
A magány önbizalmat ad. Lehunyod a szemed, s tudod, hogy nem vagy egyedül. A lelked a barátod.
Ha együtt élsz valakivel, mindig találjatok rá alkalmat, hogy magatokkal is legyetek. Amikor nem zavarjátok egymás köreit. Amikor a bensőd ügyintézése, a feltöltekezés, a lelki ráncok kisimítása folyik.
Tudom, hogy egy jó szó és egy jó beszélgetés sokat ér. Még többet egy ölelés, de a te gondodat soha nem fogja egy másik ember megoldani. Még a legnagyobb szeretettel sem! Csak te magad tudod. Más nem válthat meg. Ne is várd, senkitől. Találd meg önmagadat, a benső derűdet. Tudj beszélgetni magaddal. Érezd jól magad egyedül is.
Csak akkor találsz jó párkapcsolatra, ha nem menekülsz a boldogtalan lelkedtől. Ha derűs vagy és kinyújtod a kezed a másikért: táncoljunk együtt, vegyél részt az én erős és örömteli erőteremben.

Forrás: Life.hu

Anthony de Mello: A madár dala - történetek

Az aranysas

Történt egyszer, hogy egy farmer egy sastojást talált kipottyanva a sasfészekből. Hazavitte a tojást a berakta a tyúkudvarba a tojások közé. Mikor eljött az ideje, a sasfióka kikelt a tojásból és együtt nevelkedett a többi kiscsirkével. Csirkeként élt az udvarban de egyre inkább kilógott a sorból. Akkora szárnya volt, hogy a csirkék közül egyedül ő tudott egy méterre felemelkedni a földtől. Folyamatosan kiszedte a földből a rovarokat és a bogarakat. Így szaladtak az évek a tyúkudvarban, és a sasfióka felnőtté cseperedett. Egy szép napon meglátott egy hatalmas madarat az égen, amely méltóságteljesen körözött a levegőben. Elismerően csodálta a hatalmas madarat. - Kicsoda az ott fönt? - kérdezte a mellette álló csirkét. - Az ott a sas! A madarak királya - felelte a csirke. - Ó! Milyen csodálatos lenne repülni ott fönn a magas égen... - Felejtsd el - felelte a csirke. - Mi csak csirkék vagyunk. Így a sas nem foglalkozott többé a kérdéssel, abban a hitben élt és úgy halt meg, hogy ő csak egy csirke a farmról.

Minden akadály egyben lehetőség is

Egyszer régen a király egy hatalmas szikladarabot tett az út közepére. Ezután elrejtőzött és figyelte, vajon elmozdítja-e valaki a követ.
Arra jöttek a király leggazdagabb kereskedői és udvaroncai és egyszerűen kikerülték. Sokan hangosan hibáztatták a királyt, amiért nem tartja tisztán az utakat, de senki sem vitte el a követ az útból.
Ekkor egy paraszt jelent meg, aki zöldséget cipelt. Amint odaért a kőhöz, lerakta áruját és megpróbálta félregurítani a sziklát. Sok erőlködés után végül sikerült.
Amint a paraszt felvette a zöldségeket, meglátott egy tárcát heverni az úton ott, ahol a kö volt. A tárcában sok aranytallér volt és egy üzenet a királytól, hogy azé az arany, aki elgörgeti az útról a sziklát.
A paraszt megtanulta, amit sokan nem értünk.
Minden akadály egy lehetőség körülményeink javítására.

Heti útravaló Müller Pétertől - 23. rész

"Ne akarj!... Csak játssz... JÁTSSZ!"

Ez egy mesteri tanács. Az edzőm kiáltotta valaha, amikor azt látta, hogy kétségbeesetten küzdök a szorítóban. Féltem, hogy vesztek, és nagyon akartam nyerni - keservesen, vicsorogva. A testem csupa görcs volt, az arcom torz, kapkodva, zihálva szedtem a levegőt.
Ne feledd soha: az élet játék.

Nemcsak elkeseredett küzdelem és harc - hanem játék. Játék, hogy születünk, játékból tanulunk állni, járni, és fölállni újra és újra, ha fenékre huppanunk.
Ha jól élsz, játékból leszel szerelmes, játékból házas, és játékból lesznek gyermekeid, s őket is megtanítod arra, hogy bölcsen és vidáman játsszák végig az egész életüket. Kevesen tudják ezt a titkot.
Abban a hiszemben élnek, hogy a föld siralomvölgy, és szorgalmi feladat élni rajta: szenvedés, könny és reménytelenség.
Ez igaz, de csak akkor, ha tudod, hogy a világ ugyanakkor színház is, ahol az ember nemcsak éli, de játssza is a szerepét - lazán, vidáman, gyermeki szívvel.
Ha szerelmes vagy, mondd: most azt játszom, hogy szerelmes vagyok.
Ha elhagynak, mondd: most azt játszom, hogy elhagyott vagyok.
Ha beteg vagy, mondd: most azt játszom, hogy beteg vagyok.
Ne félj játszani! Mély igazság van emögött: akire azt mondod, hogy "én" - az csak egy földi szereped. Voltál már embrió, baba, gyerek, felnőtt, s leszel talán öreg is, és a játék végén itt hagyod a jelmezedet, a maszkodat, és mész tovább, új játékok, új szerepek felé.
Soha nem játszottak el egy szép zongoraversenyt görcsös ujjakkal és nagy akarással, és soha nem írtak még szép verset kedvetlen, játéktalan lélekkel. Kell az öröm! Kell a játékos öröm ahhoz, hogy valami szép, szabad és élvezetes legyen.
Ne feledd: az életed is egy Mű, amit csakis játékos lélekkel tudsz megalkotni - derűvel. Előtte megjárhatod a poklokat, "melózhatsz" sokat keservesen, fulladozhatsz is - de a végén bukkanj fel az árból, és nevess az egészen. A Lélek, aki halhatatlan, vidám benned és derűs. Öröm nélkül nem érdemes csinálni semmit.
Ne akarj - csak játssz!

Forrás: Life.hu

Heti útravaló Müller Pétertől - 22. rész

"A lelked mélyén, ahol a legjobb Barátod lakik, tanácsot kaphatsz minden gondodra. Olyan súgást, amelyről - ha kifelé hangoltan élsz - semmit se tudsz."

Tudod, hogy a legjobb Barátod benned él? Ismered? Hallottad a hangját? Szoktál magaddal beszélgetni - ezt csakis csendben és egyedül lehet. Néha megszólal a Bölcs Barátod a legnagyobb hangzavarban és veszélyben, de csak nagyon ritkán. Ezeket a pillanatokat hívjuk úgy, hogy lélekjelenlét.
Nem tudom, te hogy vagy ezzel, én elmondom a tapasztalatomat. Ha működik a kapcsolatunk, előbb hallom meg Bölcs Barátom súgását, mint ahogy cselekednék. "Tedd meg!... Ne tedd meg!... Vigyázz, ez nem méltó hozzád!... Menj tovább, bátran!... Ne menj, mert csapdába lépsz! Ilyenkor bölcs vagyok, mert előre látom, hogy amit lépni akarok, azon áldás lesz-e vagy átok.
Ha nem működik igazán a kapcsolatunk, akkor csak késve hallom meg a Barátom hangját. Amikor már megtettem a lépést, a saját konok hülye fejemre hallgatva. "Lépcsőház-effektusnak" hívjuk ezt az utólagos szidást vagy lelkifurdalást. "Látod, milyen ostoba voltál!... Nem kellett volna megtenned!... Hibáztál!... Most már viseld a következményeket!..."
Van, amikor sohasem hallod meg a Barátodat. Ez a leggyakoribb. Ilyenkor mész a hülye fejed után. Egy-egy hibát elkövetsz százszor is. Nem ismered föl, hogy hibáztál, hogy nem kellett volna. A tetteidnek nincsenek tanulságai. Azt hiszed, peches vagy, a körülmények áldozata.
Fogalmad sincs róla, hogy oly mértékben süket lettél benső Barátod hangjára, hogy sem a tetted előtt, sem utána nem hallod őt. Ilyenkor jönnek a sorozatos bajok, pszichoszomatikus betegségek.
A tested jelzi a betegséggel és a fájdalommal, amit a lelked nem hallott meg szavakkal. A test képtelen beszélni, csak fájni és összetörni tud. A betegség: testbeszéd. Te igyekezz meghallani - Magadat. Hallgasd meg Bölcs Barátod tanácsát, és fogadd is meg.
Tudom, nem könnyű.

Forrás: Life.hu