Heti útravaló Müller Pétertől - 18. rész

"Hogyan lehet legyőzni a depressziódat? Úgy, hogy ha megtalálod magadban azt, aki nem depressziós."

Figyelj! Ez egy hasznos útravaló. Ne mondd, hogy tőlem hallottad, mert az összes pszichológus és pszichiáter nekem ugrik, lehülyéz és kiközösít a komoly emberek társaságából. Maradjon ez a mi titkunk.
Van benned valaki, aki nem depressziós! Nem szomorú, és nem kétségbeesett. Még a legmélyebb bajban is képes nevetni.
Van benned valaki, akinek a baj nem baj.
És a nehézség nem nehézség.
És a sötétség nem sötétség.
És a kilátástalanságban is lát.
És a haláltól sem fél.
És ha elvesztesz valamit, azt mondja: "Van másik!"
És ha gödörben van: kimászik.
És ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi.
És ha beteg vagy: meggyógyít.
És ha meg kell születned: világra hoz.
És ha meg kell halnod, átvezet a sötétségen és újjászül.
És ha szenvedsz, azt súgja: valamiért jó, hogy így van.
Van benned valaki, aki még a gyászban is képes a derűjét megőrizni.
És mindenen felülemelkedni.
És a könnyező szemedet kívülről nézni, mosolyogva.
És ha félsz - nem fél.
Van benned Valaki, aki több mint te vagy.
Aki a lelkednek tud parancsolni.
Aki ha kövér vagy, le tud fogyasztani.
Aki ha sovány vagy, meg tud hizlalni.
Aki ha dohányos vagy, le tud szoktatni a cigiről.
Aki belül mindig nevet.
S ha elfog a "nem érdemes élni!" - láthatatlan lábával jól fenékbe rúg. Nem egyszer, százszor is, és azt mondja: "gyerünk tovább!"
Van benned valaki, aki halhatatlan.
És derűs.
És erős.
Nem lehet vele elbánni.
És ha földre rogysz, fölemel a grabancodnál fogva, és talpra segít.
És ha már úgy érzed, nem bírod tovább, olyan energiát ad, hogy széttöröd gyávaságod és önsajnálatod börtönének rácsát, és szabaddá tesz.
Hallgass rá! Ő vagy te.


Forrás: Life.hu

Heti útravaló Müller Pétertől - 17. rész

"Ha jól élsz, tudnod kell átváltoznod. Nincs 'végre elértem!' - mert tovább kell menned. Új életszerepben, új felfogással."

Ez egy hasznos, de nehezen megfogadható útravaló. Le vagyunk ragadva. Félünk átváltozni, öregedni, veszteni, elfeledni a régit. Félünk váltani. Félünk búcsúzni, továbbmenni, elengedni. Félünk az újtól.
Biztos megszületni is féltünk, de muszáj volt, és a haláltól is félünk, pedig muszáj lesz. Mert valójában az történik - biztos tapasztaltad már -, hogy kis halálélmény levetni a régi bőrünket. Egy hernyó biztos retteg, még akkor is, ha tudja, hogy pillangó lesz belőle. Még akkor is, ha nem szeretett hernyó lenni, de megszokta. "Jaj, mi lesz velem, hernyótlanul?!" - gondolja riadtan.
"Inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlen veszélyek elé sietni!" - mondja Shakespeare. Ne félj átváltozni. Ne félj újjászületni!
Elmondom neked, mit tanultam az anyámtól. Ő nagy átváltozó művész volt. A titka pedig az volt, hogy egy kicsit játéknak tekintette az életét. Vagyis nemcsak élt, de játszotta is az életét, mint egy színész a sok-sok szerepét.
"Most azt játszom - mondta lánykorában -, hogy szerelmes vagyok!"
"Most azt, hogy...brrr!...elveszítem a szüzességemet!"
"Most azt játszom, hogy férjhez megyek!" (És máris ott állt hosszú fátyolban a vőlegénye - leendő apám mellett. )
"Most azt játszom majd, hogy anya leszek!" (Nemigen akart anya lenni, de tudta, hogy ez a sorsa, és máris átváltozott. Otthagyta a lányt, nőtt a pocakja, és anya lett. Így jöttem a világra én.)
"Most azt játszom, hogy gazdag vagyok! (És gondtalanul élt, kertes házunkba kertész járt, cseléd és nevelőnő.)
"Most azt játszom, hogy földönfutó leszek!" (És otthagyta a rommá lőtt házunkat, s elmenekült velem.)
"Most azt játszom, hogy szegény proli asszony leszek! (És szinte élete végéig vidáman robotolt a bűzös Rákospalotai Bőrkonfekcióban. Nyomorogtunk.)
"Most azt játszom, hogy szabad leszek - elhagyom a férjemet!" (És elhagyta. Nem bírt vele élni. És azt játszotta, hatvankét évesen, hogy más társat keresett - és talált is.)
Amikor már öreg volt és közeledett a halála, azt mondta: "Sokféle szerepet játszottam, de az öregedés a legnehezebb. Megcsinálom ezt is, mert muszáj, de nem nagyon szívesen. Mert mindenem fáj. És hogy nézek ki?! Rémes! Alig van hajam. Egy óráig dolgozom magamon a tükör előtt, hogy ki tudjak menni az utcára!" Mindezt vidáman mondta. Nyögve, de nevetve. Nevetett a vénség nyomorán. Mert tudta, hogy ez is csak egy szerep, és nem végleges.
Most már odaát van a Drága, és onnan segít, a szellemi világból. Ahányszor vidám lesz a szívem, érzem a jelenlétét. S tanulom tőle az átváltozás művészetét. Ajánlom, te is tanuld meg. Könnyebb lesz az életed, és lényegesen vidámabb.

Forrás: Life.hu

Heti útravaló Müller Pétertől - 16. rész

"Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani."

Vigyázz! Ez nem egészen így van! Csak félig. Mások lelkébe belebújni azt jelenti, hogy az ember a bal szemével tisztán látja a másik hibáját, a jobb szemével megbocsát - és a szívével szeret, de az már nem biztos, hogy élni is tud vele!

Ennek a gondolatnak az igazsága ott dől el, hogyan állsz a saját hibáiddal. Ha jól élsz, az azt jelenti, hogy szüntelen harcban állsz a hibáiddal, mert több akarsz lenni, teljesebb, s előbb-utóbb magad is le akarod győzni a "nem szeretem" tulajdonságaidat.
Százszor elesel, százszor föltápászkodsz - így működünk. Amíg ez a küzdelem tart, nagy segítséget kapsz attól, aki szeret. Fölemel. Ha kell százszor is, de ha te már nem küzdesz tovább, ha jól érzed magad a padlón, vagy még inkább a bénult lefelé hullásban, akkor el kell engedni a kezedet, bárhogy szeretnek is.
A "szív szeretetének" valóban van egy mágikus hatása. Segíteni tud. Gyógyítani is, de csak akkor, ha valaki akarja ezt a segítséget. Ha nem akarja - el kell engedni. Az igazi szeretet ugyanis a szabadság jegyében áll. Vagyis hiányzik belőle minden erőszak és ráhatás, minden görcsös és kétségbeesett nevelő szándék.
Ha valaki nem akar, nem tudsz tenni érte semmit, mert az önakarata erősebb, mint a te szereteted. Ilyenkor fájó szívvel el kell engedni. Abban a pillanatban, amikor nem te emeled őt, hanem ő húz le téged - el kell engedni a kezét. Nem csak önvédelemből. Miatta is.

Az igazi szeretetben az a legnehezebb, hogy hagyja menni a másikat a maga útján. Segíteni lehet rajta, de megváltani nem, és ha a szakadék vonzza, nem tudod az útját állni. Sajnos. Attól még nagyon szereted. Fájdalmasan és reménytelenül.
Sokan éljük át ezt a tehetetlen szeretetet, nemcsak a párunkkal, de gyakran a gyerekünkkel is. Sajnos a bukásoknak, az elveszéseknek, a vétkeknek és zuhanásoknak fontos szerepe van a sorsunkban. Nem tudjuk kikerülni, és senki szeretete nem óv meg bennünket ezektől.
Ha ezt megérted: a szereteted bölccsé válik. Ez már nem emberi, hanem valódi, nagybetűs SZERETET.

Forrás: Life.hu

Heti útravaló Müller Pétertől - 15. rész

"Gyengéden simogatni csak erős kézzel lehet."

Ez egy fontos gondolat. Azt üzeni, légy erős. Először is tudnod kell, hogy az érintésben nemcsak érzelmeket és gondolatokat, de energiákat is adunk át. Kézrátétellel gyógyítani lehet. Egy idegrohamot le lehet szerelni egy megnyugtató, szoros öleléssel.
A kisállatok nemcsak azért bújnak az anyjukhoz, mert fáznak, hanem mert gyengék még. Erőt akarnak szívni magukba. Mondhatnám: biztonságot, de mi más adna biztonságot, mint az erő.
Egy jó anya olyan erős, mint egy atomerőmű. Férfi soha nem lehet olyan erős, mint egy igazi anya. Az, hogy a világ még áll, csakis a mérhetetlen női energiának köszönhető. Még egy Schwarzenegger is törékeny és összeroppan, ha nem töltekezett valaha az anyjából, de ez csak egy mellékgondolat.
A lényeg, hogy gyengéd csak az lehet, aki nagyon erős. Egy gyenge ember nem lehet gyengéd - csak gyenge.
Manapság azt hisszük, hogy az erős ember agresszív, erőszakos, fenyegető, izmaival és intellektusával kérkedő. Azt hisszük, erős az, aki szüntelen tett-éhségben él, törtet és mindenkit megelőz. Éppen a fordítottja az igaz.
Az igazi erő - lelki erőre gondolok - nemigen látható. Vitában az erős a csendesebb. Nem akar mindenáron győzni. Vitákban sem. Azt mondja, mint Jézus: "Te mondtad." Nem agresszív. Nem akar "balhét". Kicsit olyan, mint Piedone: nyugodt, szelíd, derűs és jóakaratú, de nem tanácsos megtámadni.
A hívők azt mondják, hogy az igazi erő: erőtlen. Mint a víz. Mindent legyőz, felold, elsodor, lágy és szeretsz benne úszni, mert simogatja a testedet.
Az erős emberek teli vannak gyengédséggel. Van miből gyengédnek lenni. Ahogy az igazi férfi nem a macsó, hanem akiben sok lágy, megértő, szelíd, sőt, néha még kifejezetten feminin vonás is van. A gyengédség hiánya az éretlenség jele. A nem igazi, nyers, szelídítetlen erő jele, mely még nem valódi.
Egy érintésből meg lehet érezni, hogy az vajon egy erős ember érintése-e, vagy csak egy gyenge emberé. Nagyon nehéz egy olyan emberrel élni, akiből hiányzik a gyengédség. Légy erős. Ne azért, hogy győzni, hanem hogy simogatni tudj!

Forrás: Life.hu

Oriah: Táncolj velem

Az élet tüzének lángjánál tenyerembe írt meghívómat küldtem el Neked. Ne kiálts fel örömödben és ne lejts táncot, mondva, "Igen, ez az, amire vártam, gyerünk, tegyük meg!", csak állj fel szép csendesen és táncolj velem......
Vigyél el a Földön azokra a helyekre, melyek megtanítják Neked a tánclépéseket, olyan tájakra ahol a szívedet összetöri a világ. Cserébe elvezetlek oda, ahol a föld a talpam alatt és a csillagok áradata felettem újra és újra eggyé kovácsolja szívemet. Mutasd meg, hogyan intézed ügyeidet úgy, hogy azok ne befolyásolják azt az értékes embert, aki Te magad vagy.
Ha a gyerekek jóllaktak már, de hangok kiáltoznak mindenfelől, hogy a léleknek magasabb értékekre van szüksége, emlékeztessük egymást arra, hogy ez az egész soha nem a pénzről szól. Engedd látni, hogyan adod elő az embereknek és a világnak azokat a meséket és dalokat, amelyekről szeretnéd, ha a gyermekeink emlékeznének rá, cserébe megmutatom, hogyan nem próbálom megváltoztatni görcsösen a világot, elfogadva és szeretve úgy, ahogyan az van.
Ülj mellém társas magányunk hosszú pillanataiban, hogy tisztában legyünk azzal, hogy csak egymásnak létezünk, megmásíthatatlanul és örökké egymáshoz tartozunk. Táncolj velem a csöndben és az apró mindennapos szavak hangjai között, a nap végén is kitartva mellettem. S ha minden örök megérzésünknek hangja eltűnni tetszik a szél szárnyán, táncolj velem tovább kitöltve az űrt a következő hosszú levegővételig, nem hagyva, hogy bármi is kitöltse a közben keletkező végtelennek tetsző űrt sem kívülről, sem belülről.
Ne mondd "Igen!"
Csak fogd a kezem és táncolj velem.