Heti útravaló Müller Pétertől - 16. rész

"Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani."

Vigyázz! Ez nem egészen így van! Csak félig. Mások lelkébe belebújni azt jelenti, hogy az ember a bal szemével tisztán látja a másik hibáját, a jobb szemével megbocsát - és a szívével szeret, de az már nem biztos, hogy élni is tud vele!

Ennek a gondolatnak az igazsága ott dől el, hogyan állsz a saját hibáiddal. Ha jól élsz, az azt jelenti, hogy szüntelen harcban állsz a hibáiddal, mert több akarsz lenni, teljesebb, s előbb-utóbb magad is le akarod győzni a "nem szeretem" tulajdonságaidat.
Százszor elesel, százszor föltápászkodsz - így működünk. Amíg ez a küzdelem tart, nagy segítséget kapsz attól, aki szeret. Fölemel. Ha kell százszor is, de ha te már nem küzdesz tovább, ha jól érzed magad a padlón, vagy még inkább a bénult lefelé hullásban, akkor el kell engedni a kezedet, bárhogy szeretnek is.
A "szív szeretetének" valóban van egy mágikus hatása. Segíteni tud. Gyógyítani is, de csak akkor, ha valaki akarja ezt a segítséget. Ha nem akarja - el kell engedni. Az igazi szeretet ugyanis a szabadság jegyében áll. Vagyis hiányzik belőle minden erőszak és ráhatás, minden görcsös és kétségbeesett nevelő szándék.
Ha valaki nem akar, nem tudsz tenni érte semmit, mert az önakarata erősebb, mint a te szereteted. Ilyenkor fájó szívvel el kell engedni. Abban a pillanatban, amikor nem te emeled őt, hanem ő húz le téged - el kell engedni a kezét. Nem csak önvédelemből. Miatta is.

Az igazi szeretetben az a legnehezebb, hogy hagyja menni a másikat a maga útján. Segíteni lehet rajta, de megváltani nem, és ha a szakadék vonzza, nem tudod az útját állni. Sajnos. Attól még nagyon szereted. Fájdalmasan és reménytelenül.
Sokan éljük át ezt a tehetetlen szeretetet, nemcsak a párunkkal, de gyakran a gyerekünkkel is. Sajnos a bukásoknak, az elveszéseknek, a vétkeknek és zuhanásoknak fontos szerepe van a sorsunkban. Nem tudjuk kikerülni, és senki szeretete nem óv meg bennünket ezektől.
Ha ezt megérted: a szereteted bölccsé válik. Ez már nem emberi, hanem valódi, nagybetűs SZERETET.

Forrás: Life.hu

Heti útravaló Müller Pétertől - 15. rész

"Gyengéden simogatni csak erős kézzel lehet."

Ez egy fontos gondolat. Azt üzeni, légy erős. Először is tudnod kell, hogy az érintésben nemcsak érzelmeket és gondolatokat, de energiákat is adunk át. Kézrátétellel gyógyítani lehet. Egy idegrohamot le lehet szerelni egy megnyugtató, szoros öleléssel.
A kisállatok nemcsak azért bújnak az anyjukhoz, mert fáznak, hanem mert gyengék még. Erőt akarnak szívni magukba. Mondhatnám: biztonságot, de mi más adna biztonságot, mint az erő.
Egy jó anya olyan erős, mint egy atomerőmű. Férfi soha nem lehet olyan erős, mint egy igazi anya. Az, hogy a világ még áll, csakis a mérhetetlen női energiának köszönhető. Még egy Schwarzenegger is törékeny és összeroppan, ha nem töltekezett valaha az anyjából, de ez csak egy mellékgondolat.
A lényeg, hogy gyengéd csak az lehet, aki nagyon erős. Egy gyenge ember nem lehet gyengéd - csak gyenge.
Manapság azt hisszük, hogy az erős ember agresszív, erőszakos, fenyegető, izmaival és intellektusával kérkedő. Azt hisszük, erős az, aki szüntelen tett-éhségben él, törtet és mindenkit megelőz. Éppen a fordítottja az igaz.
Az igazi erő - lelki erőre gondolok - nemigen látható. Vitában az erős a csendesebb. Nem akar mindenáron győzni. Vitákban sem. Azt mondja, mint Jézus: "Te mondtad." Nem agresszív. Nem akar "balhét". Kicsit olyan, mint Piedone: nyugodt, szelíd, derűs és jóakaratú, de nem tanácsos megtámadni.
A hívők azt mondják, hogy az igazi erő: erőtlen. Mint a víz. Mindent legyőz, felold, elsodor, lágy és szeretsz benne úszni, mert simogatja a testedet.
Az erős emberek teli vannak gyengédséggel. Van miből gyengédnek lenni. Ahogy az igazi férfi nem a macsó, hanem akiben sok lágy, megértő, szelíd, sőt, néha még kifejezetten feminin vonás is van. A gyengédség hiánya az éretlenség jele. A nem igazi, nyers, szelídítetlen erő jele, mely még nem valódi.
Egy érintésből meg lehet érezni, hogy az vajon egy erős ember érintése-e, vagy csak egy gyenge emberé. Nagyon nehéz egy olyan emberrel élni, akiből hiányzik a gyengédség. Légy erős. Ne azért, hogy győzni, hanem hogy simogatni tudj!

Forrás: Life.hu

Oriah: Táncolj velem

Az élet tüzének lángjánál tenyerembe írt meghívómat küldtem el Neked. Ne kiálts fel örömödben és ne lejts táncot, mondva, "Igen, ez az, amire vártam, gyerünk, tegyük meg!", csak állj fel szép csendesen és táncolj velem......
Vigyél el a Földön azokra a helyekre, melyek megtanítják Neked a tánclépéseket, olyan tájakra ahol a szívedet összetöri a világ. Cserébe elvezetlek oda, ahol a föld a talpam alatt és a csillagok áradata felettem újra és újra eggyé kovácsolja szívemet. Mutasd meg, hogyan intézed ügyeidet úgy, hogy azok ne befolyásolják azt az értékes embert, aki Te magad vagy.
Ha a gyerekek jóllaktak már, de hangok kiáltoznak mindenfelől, hogy a léleknek magasabb értékekre van szüksége, emlékeztessük egymást arra, hogy ez az egész soha nem a pénzről szól. Engedd látni, hogyan adod elő az embereknek és a világnak azokat a meséket és dalokat, amelyekről szeretnéd, ha a gyermekeink emlékeznének rá, cserébe megmutatom, hogyan nem próbálom megváltoztatni görcsösen a világot, elfogadva és szeretve úgy, ahogyan az van.
Ülj mellém társas magányunk hosszú pillanataiban, hogy tisztában legyünk azzal, hogy csak egymásnak létezünk, megmásíthatatlanul és örökké egymáshoz tartozunk. Táncolj velem a csöndben és az apró mindennapos szavak hangjai között, a nap végén is kitartva mellettem. S ha minden örök megérzésünknek hangja eltűnni tetszik a szél szárnyán, táncolj velem tovább kitöltve az űrt a következő hosszú levegővételig, nem hagyva, hogy bármi is kitöltse a közben keletkező végtelennek tetsző űrt sem kívülről, sem belülről.
Ne mondd "Igen!"
Csak fogd a kezem és táncolj velem.

Heti útravaló Müller Pétertől - 14. rész

"Jobb egyedül menni szorongva és szomorúan, mint másokkal olyan úton, amely méltatlan hozzánk."

Ez a mondat tényleg "útravaló". Mert úton járunk, de nem mindegy, kivel és milyenen.
Egy barátságban, egy szerelemben, de még egy házasságban is az az út a döntő, amit együtt teszünk meg, és ennek az "együttnek" akkor van vége, ha látjuk, hogy méltatlan hozzánk. Ha lehúz. Ez nem érzelmi kérdés. Nem is valamiféle morális megfontolás. Ez sorskérdés.
Egy fuldoklóval is sokáig lehet küszködni, de ha látom, hogy nem én emelem, hanem ő húz le engem, el kell engedni. Hiába "szeretem". Ezt a szót azért tettem idézőjelbe, mert ez nem szeretet. Lehet, hogy valaha az volt, de már nem az. Inkább sajnálat, szánalom, de nem szeretet. Ilyenkor van egy kapcsolatnak vége.
Mert mindent odaadhatok érted. A pénzemet, az időmet, a büszkeségemet. Gyakran még az örömömet is. Sokat szenvedhetek miattad. Egyet nem adhatok oda: az önérzetemet. Az csakis az enyém, az én útravalóm, és az kell, egészen az út végéig.
Ha egyszer ezzel a szemmel elolvasod Jézus történetét, látod, hogy élete a születésétől a haláláig nem volt más, mint az üldözések és megalázások története. Mindenét odaadta másokért. Az életét is. Az önérzetét, a méltóságát nem adta. Soha, semmiféle helyzetben.
Sajnos ezért nehéz társat találnunk manapság, de továbbmegyek: azért nehéz és diszharmonikus gyakran a családi életünk, mert méltatlansággal kell fizetni érte. Ez nem éri meg. Akkor már inkább egyedül kell maradni. Egy férfival, aki nem tisztel, nem lehet sokáig élni, és egy nővel sem, aki lehúz. A gyerekeidet is csak úgy tudod igazán nevelni - akármilyen rakoncátlan vagy zűrös kis porontyok még -, ha tiszteled őket.
Manapság élni azt jelenti, hogy méltatlan helyzetbe keveredtünk. Amennyire lehet, ezt ne engedd!
A világ rossz úton jár.
Te élj fölfelé.

Forrás: Life.hu

Heti útravaló Müller Pétertől - 13. rész

"Istenem, adj egy embert, egyetlenegyet, aki szeret! Akinél nem kényszerülök önvédelemre! Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni! Akit beengedek magamba: 'Ilyen vagyok, igen, minden jóval, rosszal, minden félelmemmel, zűrömmel, gyengeségemmel együtt!' Adj egyetlen embert, aki valóban szeret!"

Heti útravalónk egy imádság. Nem szerelmet kér, hanem társat. Igazi társat.
Igazi társad csak az lehet, akitől nem félsz. Aki előtt nem kényszerülsz színjátékra. Nem is tudsz. Ha igazi társad, úgy jár benned, mint saját magában, és te is őbenne. Másokhoz hasonlóan te is sok mindent nem szeretsz magadban, de még annál is több dolog van, amiről nem is tudod, hogy benned van. Eldugtad, magad előtt is. Vagy így mondom inkább: lehazudtad. Olyan helyre dugtad, hogy te sem látsz oda. Nem is akarsz, nem is tudsz róla, de ő tud! Ő látja!
A társaddal "igazságviszonyba" kerülsz. Ez az, ami az igazi párkapcsolatban életveszélyes. Beengedni valakit magamba oda, ahová én sem megyek be szívesen: ez a jó kapcsolat alapja. Ez csak kölcsönös lehet. Ő is csak akkor lehet a társad, ha beenged önmagába. Lelkének olyan helyére, ahol nemcsak az értékeit, de minden szennyesét is őrzi, eldugva, hogy maga se lássa. Elfelejtse, és letagadja, olyan erővel, hogy meggyűlölje azt, aki szóvá teszi és megmondja neki.
Gondold el: ha szeretkezel, le kell vetkőznöd, meztelenre, és ez még nem elég. Bele kell bújnod a legtitkosabb szerveddel a másik testébe, és be kell fogadnod a tested legintimebb részébe őt. Nincs mese.
Egymásba kell bújnotok hazugság, szemérem, szégyen, önvédelem nélkül. Egymásban kell járnotok, a legérzékenyebb, legtitkosabb helyeken. Így van a lelkünkkel is.
Azért ritkák manapság a jó kapcsolatok. Félünk tőle. Vagy én - vagy te. Rendszerint mindketten félünk, és nem azért, mert a másik előtt, hanem főleg azért, mert saját magunk előtt is kiderül, mi az, amit nem óhajtunk, és nem merünk megpillantani magunkban.
A jó párkapcsolathoz bátorság kell. Nyíltság. Nyitni pedig csak az mer, aki nem fél meglátni önmagában mindazt, amit nem szeret, és nem fél kiadni másnak a "titkos kódjait." Ezt csak azzal tudod megtenni, aki szeret téged.
Vagyis tudod, hogy jót akar neked.

Forrás: Life.hu