Az igaz szerelem

Egy gyakori kérdés, nos, a legszebb magyarázatot pár évvel ezelőtt hallottam egy asszisztens barátnőmtől.
Ezeken az esős napokon visszaemlékeztem a történetre, és szeretném ma veletek megosztani.

Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr.
Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója.
Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos.
Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.
Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó.
A seb nem tűnt olyan súlyosnak, az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet,
és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére.
Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell hogy menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.
Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem.
Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel.
Akkor csodálkozva megkérdeztem:
- És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?
Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta:
- Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő.
Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget.
Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam:
- Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék! Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem?!
Nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus.
Szeretni annyit jelent, hogy elfogadjuk a társunkat olyannak, amilyen éppen most, vagy amilyen lesz a jövőben.

Rabindranath Tagore: Anyaság

- Honnan jöttem? - kérdezte édesanyját a gyerek. - Hol szedtél fel engem?
Az anya keblére vonta magzatát, majd könnyes mosollyal szólt:
- Szívemben rejtőzködtél, kedvesem, mint örök vágy.
Jelen voltál játékaim babáiban, és ha istenszobrot gyúrtam agyagból, téged formáltalak öntudatlan. Házunk istenségében is téged tiszteltünk.
Éjfél reménységeiben és szerelmemben, sőt már az anyám álmaiban is.
Otthonunk halhatatlan őrzőszelleme táplált emberöltők óta.
Leánykoromban, amikor szirmait bontogatta lelkem, virágillatként lebegtél fölötte.
Szelíd lényed úgy virágzott tagjaimban, miként felhő bíborfénye napfelkelte előtt.
Ég küldötte kedvenc, hajnal ikertestvére, a földi lét nagy folyama partra vetett bennem.
Arcodba nézek, és megfoghatatlan érzés tölt el:
Te, ki mindnyájunké vagy, enyém lettél.
Félelmemben, hogy elveszítelek, magamhoz szorítlak erősen.
Csodás varázslat két gyönge karomba zárta a világ legdrágább kincsét.

Heti útravaló Müller Pétertől - 5. rész

"Az igazi szeretet szabadságból van szőve. Ezért eltéphetetlen. Nincs benne enyém, tiéd, nincs benne félelem. Ez az, amit nem ismerünk - mert nem tudunk igazán szeretni."

Ez nagy titok. Nekem is gyakran az, pedig tudom, hogy így van. Én is úgy vagyok vele, hogy örökké féltelek! Ha nem vagy a karjaimban, ha nem érezlek és ölellek görcsösen, félek, hogy elvesztelek. Elmész, elfejtesz, nem szeretsz már, meghalsz - és sohasem látlak többé.
Ha nem vagy mellettem, ha nem birtokolhatlak és érezhetlek a közelemben - úgy érzem, elveszítettelek. És mégis, látod, az történt velem, réges-régen, hogy életem legnagyobb szerelme elhagyott. Iszonyúan fájt. Majdnem utánahaltam. Fájt a hiánya, szüntelenül fájt, mint egy gyógyulatlan seb, de azt mondtam magamnak: Ha Ő AZ, akkor visszajön. Ha nem, akkor felejtsd el, nem kár érte!
De ezt nem én mondtam. Én állandóan zokogtam. Főleg éjszaka. Minden fájdalom éjszaka fáj jobban. Ezt egy magasabb hang mondta bennem, egy bölcs hang, aki nevelt engem, s aki tudta, mi az a szeretet. És képzeld: visszajött! Öt év után! Öt hosszú év után. Visszajött egészen másképp, mint ahogy elment. Én is megváltoztam, teljesen, és visszajött.
Azóta vele élek, több mint egy fél évszázada. Abban az öt keserves évben tanultam meg, mi az IGAZI SZERETET. Nem "elengedő" - mert az olyan, mintha eltépnéd egy léggömb zsinórját, s elengednéd a határtalan semmibe. Nem. Az Igazi Szeretetnek nincs zsinórja. Láthatatlan és eltéphetetlen. Mindig megmarad.

Megöregszel - de megmarad.
Megbetegszel - megmarad.
Meghalsz - megmarad.
Nem érzelmi összehangoltság - hanem összetartozás.

Bárhová mehet, kalandozhat, kóborolhat, öregedhet, vénülhet, változhat, másokkal is próbálkozhat - de visszatér. Az Igazi Szeretet nem térben és időben van. Ezért szabad.

Azt mondod, mint a bölcs halász: "Azt csinálsz, halacskám, amit akarsz! Oda úszol, és azzal fickándozol, akivel csak akarsz. Tőlem nem tudsz elválni, ha igazán szeretsz és szeretlek - a háló végtelen!"
Ugye tudod, hogy az Igazi Szeretet ritka?

Forrás: Life.hu

Heti útravaló Müller Pétertől - 4. rész

"Ha ölel a párod, és te átfogod meztelen testét, ne arra gondolj szeretkezés közben, hogy 'gyereket akarok! gyereket akarok!'... hanem arra, hogy 'szeretlek! szeretlek!'... És ha erre még jön egy gyerek is, tekintsd ráadásnak, és köszönd meg az Istennek!"

Ha ezen a gondolaton tűnődsz, három úton is elindulhatsz.

Az első: a szerelemnél nincs több. Nem valaki másért szeretlek, hanem magadért és önmagamért. A szerelmünkért szeretlek. Maga az ölelés a beteljesedés. Az, hogy végre együtt vagyunk. Ezt nem lehet fölülírni. Mert ez a Lét csúcsélménye. Mindennél és mindenkinél jobban hiányoztál, és most visszatalálunk, egymásba. (Ha már átfut rajtad a gondolat, hogy "Szívesen szülnék tőle gyereket" - az anya érez benned és nem a szerelmes. A még nem létező gyermeket máris jobban szereted, mint őt.)

A második: ha valamire az ember nagyon vágyódik, rendszerint nem kapja meg. Csak amikor már elengedi a vágyódást - akkor jön a beteljesedés. Amikor nem akarsz, és nem követelsz már. Amikor minden tőled telhetőt megteszel - és utána rábízod az egészet az Istenre, a Természetre, nevezd, ahogy akarod. Ez a mágia titka: megvágyni - és elengedni.

A harmadik: azt mondja a Tibeti Halottak Könyve, hogy a Lelkek odaátról, a "köztes létből" kilesik a szeretkezésünket. Vonzza őket a szerelemörvény. Egyszerre érzik a vonzást és taszítást, és vágyódnak a testi születésre. Azt akarják, hogy a férfi legyen az apjuk és a nő az anyjuk. Aszerint, hogy férfinek vagy nőnek születnek majd, vonzza őket az egyik, és taszítja a másik.
A lélek különös és minden szinten működő örök erotikája ez: nemcsak a két ölelkező test vonzza egymást, hanem a lélek is, a leendő gyermek lelke.
A szeretkezés erőtere csalja őt ide, a földi létbe. Ha azt látja, hogy leendő szülei nemcsak szeretkeznek, de lelkileg is szeretik egymást - hiszen ők is Lelkek, mint ő, ha testben élnek is -, szóval ha látja és érzi, hogy ez egy testi összecsapódás, egy szerelemörvény is, annál szívesebben hagyja magát beszippantani, s vállalja a leendő gyermek szerepét.
A népi szólás azt mondja a gyönyörű kisbabára: "Szerelemgyerek". Így van.

Forrás: Life.hu

Heti útravaló Müller Pétertől - 3. rész

A "Nekem így vagy jó, ahogy vagy" - nem a szeretet szavai. A kertedet sem fogadod el, ha gazos, a kutyádat sem, ha loncsos, mert ha szeretsz bárkit, bármit, gondozod. Önmagadat is.
Ez a heti útravalód. Ha elmélyülsz benne, hamarosan rájöhetsz, hogy szeretsz-e valakit igazán, vagy sem. Az is kiderül számodra, hogy téged szeretnek-e. Van egy biztos jele.
Akit az ember szeret, abban följebb néz. Nemcsak azt látja, aki - hanem azt is, akivé lennie kell. Nem az "eszményit", mert az csak önáltatás: olyan valakit látni a másikban, aki nincs benne valójában. Nem! Nem!
Ez a tekintet, vagyis a szeretet szeme a bölcs emberé, aki meglátja a másikban a szebbik, igazi arcát. Meglátja a hernyóban a lepkét. Benne van, csak meg kell szülnie még. Le kell tépnie magáról a hernyóságát, s ki kell bontania a színes szárnyait.
Látni a párodban vagy a gyerekedben a "lepkét" - ez a szeretet szeme. És nem csak bennük: önmagadban is! Te sem vagy készen. Te sem vagy jó "úgy, ahogy vagy". Magadon is szüntelenül dolgoznod kell. Magadat is meg kell szülnöd még. Kívül-belül.
Egy nő ad a külsejére, mert tudja, hogy az igazi arca nem az ápolatlan hajnali képe, hanem amikor kihozza belőle a legtöbbet. Amikor kifesti magát, kezd hasonlítani arra a "lepkére", aki benne él. (Nagy kultúrák szakrális szertartásaihoz a férfiak is kifestették magukat, hogy lássák az istenek: ilyenkor többek, mint akik. Van egy ünnepi ruhánk és egy ünnepi lelkünk is.) Így vagyunk, nemcsak magunkkal, de másokkal is.
Akit szeretsz, nemesíted, szépíted, segítsz neki méltóvá válni önmagához. Így vagy a gyerekeddel, de így kell, hogy legyen a pároddal is. Ha szereted, az egyetlen ember vagy, aki megmondhatja neki, hogy "elhagytad magadat, tessék följebb élni!" Ha szereted, tudod, hogy csak kívül gyenge, belül mégis erős, és csak kívül gyáva - belül bátor.
Te vagy az egyedüli, aki megmondhatja neki, ha önmagához méltatlanul él, mert a szeretet: jogosítvány az őszinteséghez. Ha szeret - jól figyelj! - meg is hallgat.
Lehet, hogy dühbe gurul, persze, kikel magából és üvölt, de előbb-utóbb meghallgat. Ha nem hallgat meg, nem is szeret igazán, és akkor minden hiába.
Nevelni csak a szeretet képes, és tudja is, hogyan kell.

Forrás: Life.hu