A kis herceg - részlet

Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet.

Titkos tanítások

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna.

Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.

A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.

Ha gondolsz valakire, azonnal ott vagy, ha történik vele valami, azonnal érzed, s ha mélyen szeretsz valakit, kilépsz az időből, s az örökkévalóságot éled tovább: látod, hogy a bimbóban ott a virág, a virágban a hervadás, s elhervadt virágban az új élet csírája.

Akik szeretik egymást, azoknak nem lehetnek titkaik, mert látják egymást nemcsak ma, holnap és holnapután, de ezer inkarnáció múlva is látják, és tévedhetetlenül fölismerik egymást.

Bármilyen jelmez és maszk mögött is: ő az!

Ismerem!

A szeretetben nincs felejtés.

Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen - hogy felejtsd el, akivel egy vagy.

Soha senki sem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán.

Amikor Jézus olyasmit mond, hogy minden elmúlik, kivéve az Én szavaim, valószínűleg erről beszél: a szeretet nem halandó.

Akár élünk, akár halunk, jön velünk; akik szeretik, ismerik is egymást, ott legbelül ismerik, mert egyek - s ezen nem fog ki sem az idő, sem a halál.

A szeretetben minden most van.

Minden együtt és minden egyszerre van: nincs múlt és jövő ideje.

Hogy ki vagyok?

A legártatlanabb angyalod... vagy a legkísértőbb démonod...

A barátod... vagy az ellenséged...

A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed... vagy a sötét éjszaka, amiben örökre elveszel...

A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni... vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lesz a Tiéd...

Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell... vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged...

Hogy Neked ki voltam... vagyok... leszek... az csak rajtad áll..

Az igazi nő....

"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van ."

Az igazi férfi...

"A nők szerint az igazi férfinak tűz parázslik az ujjbegyén.

S mi nők, hiába menekülünk, húzódozunk, tiltakozunk, tekintete belénk ragad, hipnotizál, érintése végigszalad gerincünkön, s lénye elvarázsol.

Nem tudunk, s nem is akarunk elbújni előle.

Ha megtaláljuk az igazit, mindig csak vele lennénk.

Szeretjük az illatát, testének közelségét, bőrének simaságát, a ráncokat a szeme körül, amikor nevet.

Jó elaludni a vállának gödrében, a szuszogását hallani éjszakánként.

Jó mellette felébredni és még egy kicsit hozzábújni, nézni, ahogy nyújtózkodik, mert borostásan is tetszik nekünk.

És jó esténként várni, mialatt vacakol a fürdőszobában, fogát mossa, feküdni készül.

Van benne valami… elektromosság!

Amitől készen vagyunk, amitől bepörgünk, ami nélkül nem akarunk soha többé még élni sem!

Az érzés persze megmagyarázhatatlan, de ha mégis kéne valamihez hasonlítani, talán egy villámcsapás pont megfelelő lenne…

Az igazi férfi udvarol, azt mondja, szereti a pihéket a nyakunkon, a lassan tovatűnő álmot a szemünkben, szereti a testünk illatát, amikor készülődik benne, mélyen a vágy.

Amikor tarkónkhoz ér, nyelnünk kell.

Az igazi férfi játszik.

Nem rohan ajtóstul a házba, lassan közelít és puhán.

Vadászik.

Csak úgy mellesleg megérint.

Mögénk lép, nyakunkba csókol, s egy érintésétől a szikra lobban.

Az igazi férfi nem siet.

Tudja, hogy idő kell a vágyhoz, megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ, és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk.

Nem elveszi, odaadjuk.

Nem eltűrjük, hanem befogadjuk..."