Hogy ki vagyok?

A legártatlanabb angyalod... vagy a legkísértőbb démonod...

A barátod... vagy az ellenséged...

A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed... vagy a sötét éjszaka, amiben örökre elveszel...

A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni... vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lesz a Tiéd...

Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell... vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged...

Hogy Neked ki voltam... vagyok... leszek... az csak rajtad áll..

Az igazi nő....

"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van ."

Az igazi férfi...

"A nők szerint az igazi férfinak tűz parázslik az ujjbegyén.

S mi nők, hiába menekülünk, húzódozunk, tiltakozunk, tekintete belénk ragad, hipnotizál, érintése végigszalad gerincünkön, s lénye elvarázsol.

Nem tudunk, s nem is akarunk elbújni előle.

Ha megtaláljuk az igazit, mindig csak vele lennénk.

Szeretjük az illatát, testének közelségét, bőrének simaságát, a ráncokat a szeme körül, amikor nevet.

Jó elaludni a vállának gödrében, a szuszogását hallani éjszakánként.

Jó mellette felébredni és még egy kicsit hozzábújni, nézni, ahogy nyújtózkodik, mert borostásan is tetszik nekünk.

És jó esténként várni, mialatt vacakol a fürdőszobában, fogát mossa, feküdni készül.

Van benne valami… elektromosság!

Amitől készen vagyunk, amitől bepörgünk, ami nélkül nem akarunk soha többé még élni sem!

Az érzés persze megmagyarázhatatlan, de ha mégis kéne valamihez hasonlítani, talán egy villámcsapás pont megfelelő lenne…

Az igazi férfi udvarol, azt mondja, szereti a pihéket a nyakunkon, a lassan tovatűnő álmot a szemünkben, szereti a testünk illatát, amikor készülődik benne, mélyen a vágy.

Amikor tarkónkhoz ér, nyelnünk kell.

Az igazi férfi játszik.

Nem rohan ajtóstul a házba, lassan közelít és puhán.

Vadászik.

Csak úgy mellesleg megérint.

Mögénk lép, nyakunkba csókol, s egy érintésétől a szikra lobban.

Az igazi férfi nem siet.

Tudja, hogy idő kell a vágyhoz, megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ, és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk.

Nem elveszi, odaadjuk.

Nem eltűrjük, hanem befogadjuk..."

Az élet megtanított

Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek.

Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól.

Azt is megmutatta, hogy sok embert elveszítek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza.

Persze ebből természetesen sok minden nem igaz.

Az élet csak remélni tanított meg.    

Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félre állni.

Remélni, hogy jó döntést hozok mikor döntést kell hoznom.

Remélni, hogy akit elveszítek annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy tovább lépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg.

Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is. Begyógyuljanak, de ne tűnjenek el.

Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük. . . Gyönyörű hegek. . .

Nélkülük üres lennék....

Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni…

Kémia záróvizsga

Záróvizsgán tették föl ezt a kérdést kémia szakon a Maynooth egyetemen (Kildare grófság, Irország).

Az egyik diák válasza olyan mélyenszántó volt, hogy a professzor közzétette az interneten kollégái számára, de mi is szórakozhatunk rajta.

Extra kérdés: Vajon a pokol exotherm (leadja a hőt), vagy endotherm-e (fölveszi a hőt)?

... A legtöbben a Boyle-törvényt vették alapul, azaz hogy a gáz táguláskor lehűl, nyomás alatt viszont növekszik

Az egyik diák azonban a következő gondolatmenetet írta le:

Először is meg kell állapítani, hogy a pokol tömege változik-e az idő folyamán. Ehhez a pokolba vándorló, valamint a poklot elhagyó lelkek számának ismerete kell.

Úgy vélem, bizonyosra vehető, hogy aki a pokolba kerül, onnan már soha ki nem jut.

Ahhoz, hogy megállapítsuk, hányan jutnak a pokolba, a különböző vallásokat kell alapul venni. A legtöbb mai vallás szerint mindenki a pokolba jut, aki nem az adott vallás követője. Minthogy több ilyen vallás létezik, abból indulhatunk ki, hogy mindenki a pokolra jut.

A világ népességének növekedése arra enged következtetni, hogy a pokolra jutók száma exponenciálisan növekszik.

Ezek után a pokol térfogatát kell megvizsgálnunk. A Boyle-törvény értelmében a pokol térfogatának a pokolra jutó lelkek számával arányosan kell növekednie, hogy a hőmérséklet és a nyomás állandó maradjon.

Ekkor két lehetőség van:

1. Ha a pokol lassabban tágul, mint amilyen iramban érkeznek a lelkek, akkor a hőmérséklet és a nyomás addig emelkedik, míg a pokol szét nem robban.

2. Ha a pokol gyorsabban tágul, mint amilyen ütemben a lelkek érkeznek, akkor a hőmérséklet és a nyomás csökken, míg a pokol be nem fagy..

Melyik a helyes megoldás?

Figyelembe véve évfolyamtársam, Sandra jövendölését, miszerint „hamarabb befagy a pokol, mintsem, hogy lefeküdjek veled”, valamint azt a tényt, hogy tegnap mégiscsak lefeküdtünk, csak a második eshetőség jöhet számításba. Ennélfogva meggyőződésem, hogy a pokol endotherm és ráadásul már be is fagyott.

Ebből következik még, hogy ha a pokol befagyott, akkor több lelket nem fogadhat be, hiszen nincs már tüze.

Sőt, ebből az is következik, hogy már csak a mennyekbe juthatunk, ami egyrészt Isten létezését bizonyítja, másrészt arra is magyarázatot ad, miért kiáltotta tegnap este Sandra annyiszor 'Óh, Istenem!'

Csak ez a diák kapott kitűnőt!