Heti útravaló Müller Pétertől - 118. rész

"Valamit elengedni annyit jelent, mint megváltozva tovább menni."

Ezt nem én mondtam, hanem Bert Hellinger. Az ilyen gondolatok mögött az ősi indiai bölcsesség fogalmai állnak. Itt az azonosulásról van szó. Azonosulsz azzal, akit nem tudsz elengedni. Beléd épült. Te vagy az. Éned részévé vált, amit nem lehet levenni, mint egy kabátot.

Ha elválsz, és újra megházasodsz, már nem ugyanaz az ember leszel, mint aki az elsőben voltál. Hasonlítsz rá - de nem vagy már az. Azt elengedted. Kiléptél belőle. Lejött rólad. Mintha nem is te lettél volna. Valami persze átszivárgott a régi életedből, de mégis egy más ember lettél.

Ugyanez történik, ha elveszted azt, akit szeretsz. Ahhoz, hogy elengedd, más emberré kell lenned. Meg kell változnod. Mintha nem is te lettél volna, a régi. Az a szereped elmúlt, befejezted, s csak azután kezdhetsz élni egy másik szerepet. Nehéz megcsinálni. Nehéz megváltozni.
Valójában: átváltozni nehéz. Ezért maradsz anyuka kisfia vagy kislánya, örökké. Még akkor is, ha nem él már az anyukád. Úgy maradtál. Az "elengedés” azért csalóka szó, mert úgy tűnik, mintha fognál valamit. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy olyan vagy. Rád sült a szereped, s nem jön le. Tehetetlenül éled tovább.

Ahhoz nagyon érett és szabad lélek kell, hogy tudjon átváltozni. Benne van, eggyé válik vele, éli - és egy rövid idő után már nincs benne, nem azonos vele és nem éli. Amin túllépünk, annak meg kell halni bennünk. Csak utána lehet "föltámadni" - új életet kezdeni.

Heti útravaló Müller Pétertől - 117. rész

"Csak az merjen ítélve és kutatva végigemlékezni a múltján, aki már úgy teheti, mintha kívülálló második személyről volna szó."

Nő mondta ezt, de nem női mondás. A személytelenség tiszta, objektív látásához az kell, hogy az ember felülemelkedjen önmagán. Eltépje azokat az érzelmi szálakat - vagy láncokat -, amelyek a múltjához kötik.

Ugyanő mondta, hogy "én nem felelhetek ma annak a tetteiről, akit húsz évvel ezelőtt az én nevemen hívtak.” Nő ritkán mond ilyesmit, mert a nők érzelmi emlékezete roppant erős. Te már rég elfelejtetted, ő még mindig emlékszik, mit érzett valaha. Nem múlik el benne olyan könnyen.

Te nem tudod már, mit szerettél valakiben - ő még tudja. Emlékszik rá. Már régóta nem szereti, de az érzésre emlékszik. A sérelemre, a bántásra, de a boldogságra is. Fel tudja idézni. Ha férfi vagy, tudd, hogy így van ez. Tudd, hogy a nő anyanyelve az érzelem. A megértést már úgy tanulja, később. De ha megtanulta, olyan zseni lesz belőle, mint Kaffka Margit, akitől e két mondat származik.
hirdetés

Felejteni az Érzelem csak lassan, vagy sohasem tud. Felejteni csakis a hűvös és tiszta Megértés tud. Miért? Mert nem fáj neki annyira.

Mi generációnk

Mi generációnk című vers titka, hogy felülről lefelé és alulról felfelé is el kell olvasni, hogy megtudjuk az üzenetét.

Jordan Nichols egyszerű házi dolgozatnak szánta a verset, de a bátyja kiposztolt a Twittere, ahol nagyon hamar az egyik legnépszerűbb tartalom lett. Szakértők azt állítják, ez a költemény a 21. század egyik legfontosabb alkotása, amelye pontosan bemutatja mit is gondolnak és mit éreznek a mai fiatalok. A vers eredeti nyelven a leghatásosabb, de a magyar fordítása is jól sikerült.

A mi generációnk

A mi generációnk nem lesz híres semmiről

Soha nem mondja majd senki, hogy

Mi vagyunk az emberiség csúcsa

Tévedés, az igazság az, hogy

A generációnk egy hiba volt.

Azt gondolni, hogy

Tényleg sikeresek leszünk

Hiábavaló. És tudjuk, hogy

Csak pénzért és hatalomért élni

Az, ahogy a dolgok mennek.

Szeretni, tisztelni, kedvesnek lenni

Hülyeség.

Elfeledkezni a régi időről

Nem lesz könnyű, de megpróbáljuk.

Javítani a világon

Olyasmi, amit soha nem tettünk.

A feladás

A megoldásunk a problémákra.

A kemény munka:

Ez egy vicc

Tudtuk, hogy

Az emberek azt mondják, nem térhetünk vissza.

Ez igaz lehet,

Ha csak át nem fordítjuk a dolgokat.

(Most olvasd lentről felfelé)

Heti útravaló Müller Pétertől - 116. rész

"Sosem késő - most jött el az ideje!"

Egy vödörben ugyanaz a víz lehet, mint a tengerben. Ami hiányzik belőle - az a végtelenség.

Szereted a tengert? Nem a fürdést, az úszást, a folyót és a tavakat - hanem a tengert. Azért szereted, mert végtelen. Határtalan világban lebegsz. Óriási, végtelen és iszonyúan erős. A mélyét nem ismered, még a legtisztább tengernek sem, mert odáig nem látsz le; nem is sejted, milyen titokzatos világ felszínén úszkálsz. Ki tudja, honnan érkezett az a halraj, amelyik a lábadhoz simul. Te a korlátok, határok világában élsz, ő a határtalanban.

Van a tengernek egy napsütéses, nyugodt, szép és szelíd arca... van, amikor játékos és hullámzik... lecsúszhatsz a hullámok hátáról... És van, amikor dühbe gurul és háborog, s ilyenkor veszélyt jelent mindenre és mindenkire, akinek határa van. Elsöpri...

Ha átadod magad a tengernek, olyan, mintha az Istenben lebegnél. Van, aki fél tőle. Van, aki szereti. Van, aki a tengerbe hazamegy, mert ne feledd: születésed előtt, mielőtt a szárazföldre vetődtél volna, mint egy hajótörött, ilyen vízi világ lakója voltál. Pici embrió korodban még kopoltyúcskád is volt.

Vannak népek, akik a tengert nőneműnek érzik. Vannak, akik férfinak. (Il mare, la mer) Én nőnek. És ha valaha tengerpartra jutottam, igyekeztem olyan helyre keveredni, ahol nem látszik a túlsó part. Nincs szemben egy látható sziget. És alkonyatkor látom a fáradtan izzó napot a tenger alá bújni.

Szeretem az alkonyt. Alkonyatkor a napod beérik, s minden, ami értékes benned, édessé és ehetővé válik. Van, aki "későn" szül, "későn" találja meg a párját, "későn" talál magára. Sohase mondd, hogy késő! Hanem azt, hogy eljött az ideje.

Heti útravaló Müller Pétertől - 115. rész

"Az ember könnyen lesz önző, ha nagyon szeretik."

Ezt nő mondta. Bölcs nő, aki figyelte önmagát és lelke működését. Az ember szívesen elteszi magának, amit kap. Az enyém! Pedig nem csak a tiéd. Örülhetsz, neki, boldog lehetsz tőle, arcod sugározhat, és vidáman ébredhetsz, de ha ezt az adományt nem osztod széjjel, garantáltan el fogod veszteni.

Akit szeretnek, annak tovább kell sugározni az érzelmeit. Nemcsak a családjának, a kutyájának, a macskájának - de idegeneknek is. Az emberi élet legnagyobb élményeit nem szabad csakis magáncélokra hasznosítani. Örömből, szeretetből, boldogságból, jókedvből másoknak is kell juttatni. Tovább kell adni a fényt, mert akkor tovább is tart.

Nő, aki szül, s akiben fölébred az anyai szeretet, rendszerint azt tapasztalja, hogy nemcsak a saját babáját szereti, hanem a világ összes gyerekét. Ha eddig nem volt az, most gyerekszeretővé válik. (Feltéve, ha jó anya!) Átéli ugyanis azt, hogy nem valamiféle magánélmény történt vele, hanem egy egyetemes esemény: ANYA lett. Egyetlen gyereké, de a lelkében életre kelt archetípus szerint minden gyereké. A szomszédnak, ha dolga van, bátran rábízhatja az új anyára a saját gyerekét, mert a maga módján azt is szeretni fogja.

Ha nagyon mélyen belenézel az anyaság misztériumába, azt látod, hogy gyermekével együtt az egész emberiséget megszereti. A saját gyerek létrehozatalával megtanulta, hogy milyen vonzással, áldozattal és megnevezhetetlen érzésekkel jön az EMBER a világra. Nem csak az övé - mindenkié.

Ugyanez vonatkozik minden isteni adományra. Szét kell tudni osztani. Legalábbis adni belőle másoknak. Ha szeretnek, neked is jobban kell szeretned. Nem csak azt, aki szeret - az idegent is. Nagy költők sokszor megírták, hogy a szerelmes, ha jól szeret, az egész világba szerelmes lesz. És ezért - minden feszültség, dráma, fent és lent ellenére - szeret élni!