Bálnamentés

Egy nőstény hosszúszárnyú bálna beleakadt a rákászhálókba. Sok száz méter zsinór is rátekeredett a testére, uszonyára, még a szája köré is. A több száz kilónyi háló és zsinór húzta le a mélybe húzta. A bálna keservesen küzdött életéért. Egy halász ezt észrevette, és segítséget hívott rádión. Néhány óra múlva megérkezett a mentőcsapat, és megállapították: az egyetlen mód, hogy megmentsék a bálnát az, ha alámerülnek, és késsel levagdossák róla, ami már kibogozhatatlanul rágabalyodott. Ez igen veszélyes feladat. Elég a bálna egyetlen csapása az uszonyával, hogy megölje a megmentésén fáradozót.
A búvárok órákon keresztül dolgoztak a mélyben, görbe késekkel vagdosva róla a hálót és zsinórokat, mire végül kiszabadult. Amikor szabad lett, a búvárok elmondása szerint öröm-köröket rótt körülöttük. Majd ezután odaúszott minden egyes búvárhoz egyenként, finoman megbökdöste őket köszönetként. Azt mondták, ez volt életük leghihetetlenebb, és leggyönyörűbb élménye.
A búvár, aki a bálna szájára tekeredett zsinórt metélte el, azt mondta, a bálna végig követte őt a szemével, amíg dolgozott, és, hogy ő többé már soha nem lesz ugyanaz az ember.
Kívánom, hogy legyél te is ilyen szerencsés! Hogy olyan emberek vegyenek körül, akik segítenek kiszabadulni neked azokból a dolgokból, amik megkötözve tartanak! És kívánom, hogy mindig tapasztald meg a hála adásának és elfogadásának örömét!

Heti útravaló Müller Pétertől - 84. rész

"A férfiaknak nem kell az a nő, aki 'harcol értük', mert gyengének tartják."

Sok levelet kapok nőktől: "Harcoltam érte, mindent megtettem, mégis elhagyott!" Ilyenkor megdöbbenek. Ennyire nem tudtok nőül? Ennyire naivak vagytok? Ennyire nem ismeritek a női harcmodort és a férfiakat?

Mi gyengék vagyunk, és az Erőt keressük bennetek. A tartást, a méltóságot, a nehezen megkaphatóságot. Néha szinte az elérhetetlenséget. Azt, hogy ne kelljen felelősséget vállalnunk értetek, sem érzelmileg, sem lelkileg - sehogy. Mert mi menekülünk a felelősségtől, s ha valaki a nyakunkba zuhan, annak finoman (vagy durván) lefejtjük a karjait magunkról, kibújunk az öleléséből - és kereket oldunk.
Ellentétben a közfelfogással és az évezredes hazugsággal, mi a "gyengébb nemben" nem a gyengeséget keressük, hanem az erőt. Szeretünk uralkodni a nőkön. Jólesik, ha valaki szolgál minket és odaadó - de ha túlságosan is az, menekülünk tőle.
Mi ahhoz vonzódunk, akit nem tudunk legyőzni, aki erősebb, mint mi. Akitől függünk. Akinek ki vagyunk szolgáltatva érzelmileg. Lehet, hogy ez nem normális, hanem egy gyermekkori "anyuka-függőség", de mégis ez a valóság.
Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg, nem hagy el. Érzelmi biztonságban csakis egy felnőtt (igaz) férfi oldalán lehetsz, de hol van ma ilyen? No, látod.

Légy erős, öntörvényű és szabad. Ne függj senkitől - tőled függjenek, mert te vagy az erősebb. Ha pedig nem: légy az!

Szükség van az idősekre!

Az orvos csalódottan rázta meg fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagál. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tűnt, ereje sincs már, hogy életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába.
A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta. Párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét.
- Mi történt Önnel? - kérdezte az orvos. - Tegnap már teljesen feladtuk a reményt, most pedig minden tökéletesen működik. Mi történt?
Az öregúr mosolyogva bólintott:
- Igaza van, doktor úr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám, aki azt mondta nekem: "Ó, nagypapa, haza kell jönnöd, gyorsan, mert elromlott a biciklim".

Heti útravaló Müller Pétertől - 83. rész

"Addig rágja az egér a falat, de addig - míg áteszi magát a macskához."

Ezt nem én mondtam, hanem Mikszáth Kálmán, de annyiszor eszembe jutott, hogy én is mondhattam volna. A gondolatnak nincs tulajdonosa. Jó, ha akarsz valamit, de ha túlságosan szeretnéd, már baj."Legyen meg a te akaratod" - mondja az imádság. S ebben nagy lélektani bölcsesség van - ez a mágia titka is.
Vágyódom valamire, elképzelem, nagyon akarom - s aztán elengedem az egészet. Nem is gondolok rá, s amikor nem teljesül, nem leszek türelmetlen. Hagyom, hogy csendben érjen. Egy napig? Egy hétig? Egy hónapig? Netán egy évig? Még tovább? Mindegy. A jó várakozás titka a türelem, a türelem titka pedig, hogy addig is jól érzem magam, amíg nem történik semmi. A múló idő nem elviselhetetlen: élvezem így is. A beteljesedés néha olyan sokáig késlekedik, hogy meg is feledkezem róla.
S most jól figyelj! A dolog akkor szokott megtörténni, amikor nem számítok rá, amikor már nem is kell annyira. Egyszer csak hozza a sors, és leteszi eléd.
- Mi ez? - kérded.
- Amit kértél - feleli a Sors. - Elfeledkeztél róla? Itt van.
A mágia első fázisában mozgósítanod kell a képzeleted, a vágyad, az akaratod minden erejét. A második fázisban el kell engedni az egészet.
Ez a mondás azonban arról szól, amikor valaki képtelen az elengedésre, és "túlakarja" magát. Mint a pitbull, vicsorogva ragaszkodik ahhoz, amije van, vagy mint az egér, aki rögeszmésen csak rág és rág, mert kell neki mindenáron. Végül megkapja: a macskát. Néha bele kell nyugodni, hogy valami nem a miénk, és azt nem szabad forszírozni sem párkapcsolatban, sem gyermekáldásban, sem sikerben, sem karrierben, s főleg nem a hatalomban.
Vizsgáld meg, meddig akarsz még valamit, és mikor van az, hogy "túlakarsz" már. Ha ez van, állj le! Mert ott a macska!

Az emberi érték

Egy professzor felmutat egy 10.000 Ft-os bankjegyet az osztálynak, majd megkérdi a tanulókat: 

"Ki szeretné ezt a bankjegyet?" minden gyerek felemeli a kezét. 

Összegyűri a kezében a pénzt, majd újból felteszi a kérdést az osztálynak: 

"Továbbra is szeretnétek?" a kezek ismét az égbe emelkednek. 

A professzor eldobja a gyűrött bankjegyet, majd ráugrik és eltapossa, ezután újból megkérdi: 

"Még mindig akarjátok a pénzt?" a gyerekek újból jelentkeznek egytől egyig.
A professzor ekkor így szól: 

"Kedves barátaim, ma tanultatok egy nagyon fontos leckét az élettől: Habár ezt a 10.000 Forintot összegyűrtem, rátapostam és eldobtam, de továbbra is szeretnétek ha a tiétek lenne, mert a bankjegy értéke nem változott, még most is 10.000 Forintot ér! Sokszor az életben ellenkeznek veletek, emberek visszadobnak és elutasítanak titeket. Azt érzitek, hogy már nem ér semmit a létetek, de a ti ÉRTÉKETEK nem változik SOHA azoknak az embereknek, akik valóban szeretnek titeket, még akkor sem, amikor a legrosszabb passzban vagytok, az emberi ÉRTÉKETEK TOVÁBBRA IS UGYANANNYIT ÉR."

NE KÉTELKEDJ magadban, mindig ugyanannyit értek, sőt többet, de SOHA KEVESEBBET!

Heti útravaló Müller Pétertől - 82. rész

"Nagyon nehéz helyzetet csakis titkos tartalékainkkal oldhatunk meg."

Jóval erősebb vagy, mint gondolod. Ezt ne feledd! Honnan tudom? Onnan, hogy ezzel mindenki így van. Én is. Az emberben van egy hétköznap működő gőzkazán - és van egy atomkohó. A kazánt ismerjük, és tudjuk kezelni magunkban.
Alatta azonban hatalmas, isteni erők rejlenek - egy atomkohó. Az akkor kezd működni, ha vész van, ha nagy próbatétel előtt állsz. Ha fel tudod szabadítani magadban ezt a rejtett energiát, a legsúlyosabb betegségből is meggyógyulsz, a legnagyobb sorscsapásból is felállsz. Nem ver le kudarc, csőd, válás, betegség, még halálos családi tragédia sem.
Van egy zsidó mese. A rabbi kocsija megrekedt a sárban. A tanítványa húzza, vonszolja, erei majd' megpattannak. Nyög, vicsorog, végül föladja. - Nem bírom! - lihegi. - Bírod te, csak nem akarod - mondja a rabbi.
Mély igazság van ebben. Mert lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érzed, hogy nem megy tovább. "Túl nehéz. Nem bírom" - ezek a gondolatok kavarognak a fejedben. Jó szó a "holtpont", mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább és megnyeri a csatát.
Kérdezz meg egy nagy sportolót: minden győzelmét úgy aratta, hogy legyőzte a halált. Azt is elmondja, hogy amikor föltámadt a "holt" állapotából, minden könnyebben ment utána. Sőt, akkor élte meg azt a bizonyos "flow-állapotot", a boldogság élményét.
Erősebb vagy, mint gondolod! Ne feledd ezt, ha győzni akarsz az életben!

Heti útravaló Müller Pétertől - 81. rész

"Ha elcsendesülsz, hallhatod lelked legmélyéről a támogató hangot. Más nincs melletted most, de nem is kell."

Ebben a mondatban van egy kulcsszó: "legmélyén." Ha nem merülsz ugyanis a lelked legmélyére, csak a felszín alatt búvárkodsz, akkor nem azt a hangot hallod, amiről beszélek. Ott még szirénhangok vannak. Félelmek, idegen tanácsok, beléd épült elvárások és szokások, papírszagú igék, gyermekkorodban rögzült parancsok zizegnek benned összevissza. Egyik sem a TE HANGOD! Ezért van az, hogy a lelkiismeret nem a legbiztosabb tanácsadó. Csak a mély lelkiismeret.

A felszín alatt, de még jóval a felszín alól is csak olyan súgásokat hallhatsz, amelyeket érdemes megkérdőjelezni. Néha olyasmire mondja, hogy "Tedd meg!" - amit nem kellene megtenned, és olyasmire, hogy "Ne tedd!" - amit meg kellene tenned.

Néha olyasmi miatt van bűntudatod, ami nem bűn, és nem bánsz meg olyasmit, amit meg kellene bánnod. Így működünk. Mert ritkán kerülünk kapcsolatba lelkünk legmélyével. Ehhez valóban el kell csendesülnünk. Ilyenkor minden elhallgat: a jó és a rossz is, a bánat és az öröm is, a szégyen és a büszkeség is. Ilyenkor a valódi ÉN-ed szól. Aki bölcsebb, mint te, bölcsebb, mint a lelked felszíne, bölcsebb, mint az elméleteid és megszokásaid. Tudja, mi kell neked, és mi nem.

Keresd meg magad, amikor vannak nyugodt óráid. Csendesülj le, és ismerd meg magadat. Hidd el, jó társaságba kerülsz - a legjobb barátodéba. Innen kezdve sohasem leszel egyedül. Mindig veled lesz, súgni és segíteni fog. Élni, örülni, tűrni és meghalni is. Ő most is szól hozzád. Csak nem hallod. Fülelj!

Ne felejtsd el letenni a poharat!

Egy pszichológus a teremben járkált, miközben stressz kezelést oktatott a közönségnek. Amikor felemelt egy poharat, mindenki a megszokott félig üres vagy félig teli kérdésre számított.
Ehelyett mosolyogva azt kérdezte: Milyen nehéz ez a pohárvíz?
A válaszok 2 dekagrammtól fél kilóig terjedtek.
A pszichológus így válaszolt: A tényleges súly nem lényeges, attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben.
Ha csak egy percig tartom, könnyű.
Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom.
Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul.
Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.
Majd így folytatta: Az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz.
Gondolj rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondolj rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni, és ha egész nap rájuk gondolsz, megbénulsz, képtelen leszel bármit is csinálni. Nagyon fontos, hogy tudd elengedni a gondjaidat! Este minél előbb tedd le minden terhedet, ne cipeld őket tovább az éjszakába.

Heti útravaló Müller Pétertől - 80. rész

"Jobb egyedül menni, magányosan és szomorúan, mint másokkal olyan úton, mely méltatlan hozzánk."

Ezt te is tudod. Sokan élnek manapság egyedül, magányosan, sóvárogva, mert hiányzik valaki. A másik. Azt tapasztalják, hogy a legtöbb kitörési kísérlet kudarccal jár. Épp azt kellene odaadni, amit értékesnek tartunk magunkban: a színvonalunkat, a méltóságunkat. És mégis megteszik.

Elmondok valamit. Anyámtól tanultam, aki bölcs nő volt, az élet ismerője. Főleg a női lét ismerője. Ő egyszer azt mondta nekem, ha egy nő keres, néha vállalni kell a méltatlant is. Olykor lejjebb kell adni. Bele kell menni kis megalkuvásokba. Nagyokba nem szabad, de kicsikbe igen. Amikor megkérdeztem, hogy miért kell néha kompromisszumokat kötni, azt felelte:

"Azért, mert a magányban berozsdásodsz. Hozzászoksz. Megvastagszik a bőröd, érzéketlen leszel. Nem veszed észre, hogy lassacskán egyre vastagabb és magasabb falakat építesz magad körül, amiken nincs ajtó. Azt hiszed, önszántadból vagy egyedül, de ha sokáig őrzöd ezt az állapotot, börtönné válik, s azt veszíted el a magányban, amit kerestél benne: a szabadságodat. Néha bizony bele kell menni olyasmikbe, amiket megbánsz. Talán. Valamire minden találkozás jó. A másik is ember. Lehet, hogy nem hozzám való, de mégis: ember. Talán kaphatok tőle valamit. Nem azt, ami hiányzik, hanem valami mást, amitől, ha boldog nem is leszek, de legalább nem rozsdásodok be. Egy szomjas embernek a víz a legcsodálatosabb ital." - ezt mondta. Igaza volt. Kedvelte az embereket, és mindenkiben talált valami szerethetőt, és azt kereste.

Ismered a hajótörött Robinson történetét? Életének legfontosabb szereplője és hűséges társa egy Péntek nevű bennszülött volt, akinek a nyelvét sem beszélte. Őt szerette. Mit tehetett volna? Nem volt más a szigeten.