Heti útravaló Müller Pétertől - 70. rész

"Az angyal tudja az ördög titkait."

Ez egy fontos útravaló. Sose légy naív. (Ha egyáltalán angyal vagy, mert beképzelt se légy ám!) Hajlamosak vagyunk ugyanis a másikról jót feltételezni, s nem olyannak látni őt, amilyen valóban, hanem amilyenre átfestjük. Rávetítjük az elvárásainkat, eszményeinket, nemcsak azért, hogy szép legyen, hanem azért is, mert félünk őt olyannak látni, amilyen. Főleg a szerelem működik így és néha a barátság is.
A hétköznapi kapcsolatainkban sem látunk élesen. A másikat túl szépnek, vagy túl csúnyának találjuk. Önmagunkkal is így vagyunk. Ne hidd, hogy magadat jól látod. Írd le egyszer, hogy milyen vagy - garantálom, hogy nem olyan vagy. Az igazi önismeret könyörtelenül pontos. Nem ítél, de lát.
Egyszer egy bölcs rabbinak jelentették, hogy a szomszédja, Hirsch, kígyót-békát híresztel róla. - "Szegény Hirsch! Miért nem kérdezi meg tőlem, milyen vagyok? Én sokkal rosszabbakat is tudok magamról mondani." - mondta a rabbi.
Ne félj látni!
Manapság, a sötét egoizmus korában, ha a legrosszabbakat gondolod valakiről, lehet, hogy igaz. Úgy látszik, ez régen is így volt: Jézus megtiltotta, hogy "jónak" nevezzék.
Hamlet királyfi, a világirodalom leggazdagabb lelkű hőse azt mondja magáról: "Egy intésemre több vétek áll készen, mint amennyi gondolatom van, hogy beleférjen, képzeletem, hogy alakítsa, vagy időm, hogy elkövessem benne."
Igen, ott vannak bennünk a vétkek, a kimondhatatlan sötétségek. Manapság az irodalom csakis ezt veszi észre, vagy az ember elveszettségét, lelki szerencsétlenségét. Ne hidd, hogy igaz!
Az angyal is bennünk van, és az ördög is. A kettő között az a különbség, hogy az angyal tudja az ördög titkait. Főleg, ha nem gyengeségből, félelemből vagy naivitásból angyal, de az ördög nem ismeri az angyalt. Nem tudja róla például, hogy végtelenül erős. Erősebb, mint ő. Nem lehet legyőzni.

Paul C. Dahm: A Szivárvány Híd

Valahol a Mennyország és a Föld között létezik egy hely, amelyet Szivárvány Hídnak neveznek.

Ha egy állat, aki nagyon közel állt valakihez a Földön, örökre elmegy, a Szivárvány Hídhoz kerül. Legelők és dombok zöldellnek mindenütt, ameddig a szem ellát. Kedvenceink itt egész nap játszhatnak és futkározhatnak. Mindenük megvan: rengeteg ennivaló, friss víz, ragyogó napfény. Sosem fáznak, nyugalom és béke veszi körül őket. Minden állat, aki beteg és öreg volt, visszanyeri egészségét és fiatalságát, a sérült, béna állatok újra épek és erősek, pont mint amilyennek emlékeinkben látjuk őket. Az állatkák önfeledten boldogak. Egyetlen dolog árnyékolja be örömüket: mindnyájuknak hiányzik az a különleges ember, akit hátrahagytak a Földön.

Együtt szaladgálnak és játszanak, mikor egy napon az egyikük hirtelen megáll és a távolba réved. Élénk szemei fürkésznek valamit. Törékeny teste megremeg, majd hirtelen szaladni kezd, elhagyva társait. Szinte repül a zöld fű fölött, lábai egyre gyorsabban viszik.

Aztán észrevesz téged. Rég nem látott kedvenced boldogan öleled magadhoz. Soha többé nem váltok el. Örömteli puszik az arcodon, kezeiddel újra megsimogatod kedves fejét. Még egyszer kedvenced csillogó szemeibe nézel: elvesztetted őt, de szívedben mindvégig ott volt.

És átkeltek együtt a Szivárvány Hídon...

Heti útravaló Müller Pétertől - 69. rész

"Ha elveszel feleségül egy mosómedvét, számíts rá, hogy egész életében dörzsölni fogja a két pracliját, és 'mosni' fog. Nem tudod leszoktatni róla."

Nem tudjuk egymást megváltoztatni. Sokan úgy mennek bele egy párkapcsolatba, hogy "majd megnevelem." Felejtsd el. Egyet tehetsz érte: hogy szereted. Akkor is, ha egy életen át dörzsöli a két pracliját. Ha idegesít, ne menj hozzá.
Odáig el tudsz jutni vele, hogy ritkábban mos, vagy stikában mos - de mosni fog, mert ez a lényében van. Ő olyan. Minden szokás előbb-utóbb jellemmé válik, s azt nagyon nehéz megváltoztatni.
Újjá kellene születni hozzá, s ez nagy ritkaság. Inkább próbáld megkedvelni azt, hogy mos. Szeresd meg. Tekints rá úgy, hogy ez nemcsak bosszantó, de kedves is, és még mindig jobb szokás, mintha ragadozó farkas lenne. Bár azt is meg lehet szeretni, csak nehezen.
Nagy az Isten állatkertje. Ne feledd, te is egy állatfajta vagy benne. Mondjuk nem mosol, de rágcsálsz például, vagy lusta vagy, és téli álmot alszol, mint a macik. Azt is nehéz kibírni, ha valaki lobbanékony, indulatos ragadozó, vagy egy ideges és nyugtalan majom.
A párkapcsolatok zöme azért megy tönkre, mert nem bírjuk ki egymás természetét. Irritál minket. Minél érettebb és bölcsebb egy lélek, annál több embert visel el - még egy idegennel is jól elvan. Ha az egód nem annyira monomániás és kőkemény, sok emberrel ki tud jönni. Képes vagy közösségben létezni, és nem azt látod egy mosómedvében, hogy mindig mos, hanem azt, hogy milyen jólelkű, aranyos maci.
Egy idő után már nem is látod, hogy dörzsöli a két pracliját. Mások figyelmeztetnek rá. "Te, a nejed miért csinál mindig így?" - és ha erre azt kérdezed: "Hogyan?" - az nemcsak azt jelenti, hogy megszoktad őt, hanem azt is, hogy szereted.

Heti útravaló Müller Pétertől - 68. rész

"Ha megkéred a kezemet, légy szíves, mindkettőt kérd meg!"

Rendszerint csak az egyik kezünk kell. A jobbik. Később vesszük észre, a mézeshetek vagy a szerelem elmúltával, hogy a párunknak van egy másik keze is, és egy másik lelke. Egy másik énje, személyisége. Van benne valaki, aki csak nehezen szerethető, akit nem ismertünk idáig. Ő sem tudott róla - talán.Van a lényének egy árnyéka. Mindannyiunknak van. Ezt nemigen szeretjük, magunkban sem, ezért van az, hogy csak fél kézzel tisztelgünk, és fél kézzel fogunk kezet. Rendszerint a jobbal. A cserkészek azonban a ballal. Azt mondják: a bal a szeretet keze, másrészt pedig a jobbal szalutálni lehet.
Ha belegondolsz, ez nem is olyan vicces. A hinduk "mudráknak" nevezik a különféle kéztartásokat, amelyeknek más-más szimbóluma van. A kéztartás egyrészt kifejezi a lelkiállapotunkat, másrészt visszahat a lelkünkre: azt érezzük, és éljük át, amit a mudra sugall. Próbáld ki.
A hinduk úgy köszönnek egymásnak, ahogy mi imádkozunk. Összeteszik a két kezüket a szívük fölött. Próbáld ki! Tedd össze a két kezed! Ne gondolj semmire, csak figyeld magadban, hosszan és nyugodtan a mozdulatlan helyzet hatását. Figyeld az ujjaidat, a két tenyeredet - és az érzéseidet. Segítek.
Az első, amit érzel, hogy egyensúlyban vagy. Önmagaddal egységben vagy. Lényed jobb- és baloldala, az agyad jobb- és balféltekéje végre békét kötött egymással: az érzések és gondolatok eggyé váltak benned. Átéled létezésed teljességét, lelked egységét. Ha vallásos vagy, azt is, hogy Isten lelke lakik benned. A két tenyered rövidre zárta benne az áramköröket, és szíved előtt történt a nagy eggyé válás. Ez a mozdulat befelé ható része.
Ha mások felé fordulsz és így köszöntesz valakit - anjali mudrával, ahogy a hinduk hívják -, az azt jelenti, hogy az én teljes lelkem köszönti a te teljes lelkedet, a bennem lakó Isten köszönti a benned lakó Istent. Egyszerre üdvözöllek és tisztellek - ahogy magamat is.
Az imádkozás, ez az örök mozdulat azt üzeni, hogy a magasabb világ csak az összeszedett lélekkel elmondott imát fogadja el.
Neked pedig azt üzenem: ha megkéred valakinek a kezét, mindkét kezeddel kérd meg mindkét kezét - ha igazán és mélyen szereted.

Heti útravaló Müller Pétertől - 67. rész

"Azt azért tudd, hogy nők nélkül, mi férfiak hajléktalanok vagyunk."

Ritkán beszélünk erről. Egy ideje megtanultunk egyedül, nő nélkül élni, de ilyenkor csak lakásunk van, nem otthonunk. Külföldön mindaddig idegennek érezzük magunkat, míg egy nő lelke és teste be nem fogad minket. Egy szerelem feledteti veled a hazátlanságot. Amíg tart, nem érzed, hogy idegenben élsz, de még ott is ritkán sikerül olyat megszeretni, aki nem magyar. Ha már nem bírod a magányt, hazajössz párt keresni.

A földi élet ugyanis a nők birodalma. Ők hozzák le a lelkeket a láthatatlan világból, ők adnak testet nekik, s szülik meg erre a halandó életre. A férfi azért bújik a nőbe, mert otthont keres benne. Nélkületek fázunk. Megszoktuk, de fázunk. A "mi országunk" nem egészen ebből a világból való.

Próbálunk itt gyökeret verni valahogy, meglenni egyedül, álmok és rögeszmék után rohanunk, s mint katonák vagy szerzetesek hozzá tudunk szokni a férfiközösségekhez, de azért ez nem igazi Élet.

Egy férfiben, ha megszólal a Férfi, vonítani kezd, mint egy elűzött kutya: "Fogadj be! Fogadj be engem magadba, a lelkedbe, a szívedbe, a meleg öledbe, otthonodba! Nélküled idegennek érzem magam itt a földön. Nincs lakcímkártyám, országom, hátországom. Nincs hová hazamenni." Szállodákban érezzük ezt az otthontalanságot. Van hol ülni, aludni, enni is - csak nem vagyunk otthon.

Ez nem csupán a szexus hiánya. Ez lelki hiány. Jó lenne valaki. Különben félek, szorongok, fázom. Nem tartozom senkihez és hozzám sem tartozik senki. Anyátlan vagyok nő nélkül. Semmi se köt ide. Elmenni pedig nem merek, nem tudok - mert hová?

Nincs szomorúbb, mint egy magányos öregember, aki jobban egyedül van, mint egy idős asszony. Ezt azért mondom, hogy tudd, mi lakik egy párkapcsolatra alkalmatlan, önző, magának való férfilélek mélyén.