2013. február 26., kedd

Heti útravaló Müller Pétertől - 62. rész

"Vigyázz! Shakti végtelenül erős!"

Ezt az útravalót kifejezetten férfiaknak írom. Ha nő vagy, tudod. Érzed. Sejted - talán. Mi, férfiak, nem tudjuk, mert nem látjuk a gőgünktől.
Arról van szó, hogy a női ősprincípiumnak - amit a hinduk Shaktinak neveznek - sokféle megfelelése van. A legismertebb: az anyatermészet. Nem véletlenül tartjuk a természetet "anyánknak".
No már most, ahogy a nőkkel bánik a férfi, úgy bánik az anyatermészettel is. Méhének kincseibe beletúr, kihasználja, értékeit gátlástalanul megrabolja, önző céljaira használja, koszolja, gyilkolja. Mérgezi a tengert, a földet, a levegőt. Nem tudja, hogy az anyatermészet végtelenül békés és alázatos, jóságos és türelmes, de van egy pontja a kizsákmányolásnak, amit ha túllépnek, olyan hatalmassá és borzalmassá válik, amilyen egy férfi sohasem tud lenni.
A földeket elnyelő árvizek, a tájfunok, a városokat elsöprő cunamik, az erdőtüzek, a szárazság, a mindent rommá döntő földrengések, de maga az atom robbanása is a békésen lekötött női energiák gátjukat vesztett kitörései, melyek az egész földi életet képesek megszüntetni - ez mind a Nő hatalmas "Elég volt!" kiáltása.
A hinduk évezredek óta figyelmeztetnek: "Vigyázz! Az alázatos és türelmes Shakti istennővel csakis gyengéden szabad bánni és szeretettel. Nemcsak azért, mert megérdemli, hanem azért is, mert van egy rettenetes megnyilvánulása is, melyet lehetetlen legyőzni."
A kérdés csak az, hogy az öntelt kisegér meddig ingerelhet egy elefántot. Ez nem férfikérdés, és nem női kérdés. Ez az emberiség kérdése.
Ha a mai ostoba, agresszív, lélektelen, versenyszellemben élő, a saját neméből teljesen kifordult, degenerált Férfi tovább feszíti a húrt, és azt hiszi, mindent lehet, szembe fog találkozni nem egy másik hadsereggel, nem a terrorizmussal, nem az általa indított háborúkkal vagy a pénzvilág csődjével - hanem a női istenség sötét erejével. Akit évezredeken át elnyomott, megalázott, meggyötört. Nem vett emberszámba. Azt hitte, erősebb és hatalmasabb nála. Nem így van!
Vigyázzunk, fiúk! Ha az anyaistennő megmutatja veszedelmes arcát, semmivé válunk! Menekülni akarunk majd, de nem lesz hová.

2013. február 24., vasárnap

A gazdag és a szegény ember ajándéka

Egy nap egy gazdag ember adott egy kosár szemetet egy szegény embernek.
A szegény ember elmosolyodott, és elment a kosarakkal, kiürítette, megmosta és feltöltötte gyönyörű virágokkal, visszament a gazdag emberhez, és visszaadta neki.
A gazdag ember meglepődött és azt kérdezte:
- Miért adsz nekem szép virágokat, ha én szemetet adtam neked.
A szegény ember így válaszolt: 
- Mindenki azt ad, ami a szívében van.

2013. február 19., kedd

Heti útravaló Müller Pétertől - 61. rész

"Az erős emberek bizakodók. A gyengék borúlátók és szorongók."

Senki sem születik erősnek, de azzá teheti magát. Erről keveset beszélünk, egyrészt, mert nemigen tudjuk a titkát, másrészt nem tartjuk olyan fontosnak.
A fizikai lényed egy roppant finom energiatestnek - amely egy végtelen, kozmikus erőmezőnek a része - a hús-vér megnyilvánulása. Állandó kapcsolatban állsz vele, és az étellel, főleg a lélegzéssel és a gondolataiddal gyengíteni vagy erősíteni tudod magad.
A hinduk pránának, a kínaiak csinek, a japánok kinek nevezik ezt az egyetemes Erőt, amelynek része vagy, s amelyet magadban növelni és csökkenteni tudsz.
Senki sem él csakis önmaga erejéből. Töltenek a derűs gondolatok, a messzi távlatok érzései, a reménység, az Istenben és az életben való szüntelen bizakodás, a bizakodó gondolattal és hittel teli lélegzetvétel.
Valaha a lélegzetet lélekzetnek írták - mert a Lélek és a Lélekzés: egy. Én minden reggel feltöltöm magam erővel, majd este kieresztem magamból. Ez két lélegzet-gyakorlat. Az elsőben főleg a felső mellkasom dominál, a másikban a rekeszizmom. Nagy titok a lélegzés. Nem véletlenül sírunk fel, amikor megszületünk. Ez az a pillanat, amikor először "beleheljük" a lelkünket. Ahogy az se véletlen, hogy amikor erőtlen, széteső anyaggá válik a testünk, amikor meghalunk, "kileheljük" a lelkünket.
Másképp lélegzik a szorongó, rosszat sejtő ember, másképp a boldog.
Másképp a bizakodó, és másképp a depressziós.
Másképp az izgatott, és másképp a nyugodt.
Bizonyos légzéstechnikával előidézhetjük magunkban a nyugalmat és a biztonságérzetet, de a félelmet és a szorongást is. Lélek és lélegzés összefügg - egyik a másikat kölcsönösen irányíthatja. Oda-vissza.
Nagy sportteljesítményeknél (súlyemelés, evezés, atlétika, küzdősportok stb.) a megfelelő lélegzetvétel döntő. Mi, mai emberek nemigen tudjuk, hogy a lélegzés művészete: kulcs az élethez. Főleg azt nem tudjuk, hogy az igazi természetünk: isteni és erős. Ami gyengeség bennünk: rossz vágy és rossz gondolat.

Sokkal erősebb vagy, mint hiszed.

2013. február 18., hétfő

Tarr Bence László: Az ember két élete


Ha ma körbenézünk bármelyik forgalmasabb utcán, azt találjuk hogy, szinte kifogástalan külsővel szebbnél-szebb emberek vonulnak fel és alá a sűrű tömegekkel. Mindenki törekszik a lehető legjobban 'kinézni', és a megjelenés, a külső, mágikus illúziójával szinte mámoros varázslatban tartja a legtöbb embert. Testépítés, szolárium, divatos öltözet, tetszetős viselkedés. Első látszatra mindenki a 'tökéletességre' törekszik, és első látásra szinte semmi sem hiányzik: a tökéletes megjelenés, divatos öltözet, és a napi sztárpletykák kurrens történései. Boldog vagy, a másikban látod életed hiányzó felét - fehérített fogak, edzőteremben edzett izmok, szex-csatornákból ellesett tornászmutatványok. A 'boldogság' csak úgy repíti a történéseket, míg egyszer csak el nem illan a biokémiai illúzió, és hirtelen, teljesen nem várt módon üresnek és öncélúnak tűnik az egész. Vajon miért? Mi az ami hiányzik?
A régiek szerint az élet két síkon zajlik: van egy külső tér, az úgynevezett exo-terrae, ahol az életesemények történései, az élet mindennapos dolgai esnek meg velünk, ahol az élet puszta történés, lefutás. És van egy benső tér, a lelki élet világa, az úgynevezett ezo-terrae, ahol az élet valódi történései, valódi lenyomatai keletkeznek. Úgy vélem mindenki tudja és érzi jól, hogy akárhány dolog is essen meg vele a világban, valójában nagyon kevés az a 'történés' ami valóban számít, ami valódi nyomot hagy az emberen. A külső térben az élet valóban nem egyéb mint 'tört-én-elem'. Csupa-csupa apró történés-daraba, amelyeknek valódi súlya igen csekély. Az egyiptomi halottaskönyv szerint, amikor valaki a túlvilágra távozik, szívét az Igazság mérlegére helyezik, hogy megmérjék cselekedeteinek súlyát. És ha a szíve könnyűnek találtatik, a túlvilági démonok ugrásra készen állnak, hogy felfalják nyomorult életét. Az életnek éppen ezért az ezoterikus tanítások szerint egyetlen értelme van: az Igazság fényében súlyossá tenni azt.

Ezt a szíve mélyén minden ember érzi. Érzi mikor hivatást, majd munkahelyet választ, amikor átéli az első vagy a sokadik szerelmet, vagy pusztán, amikor egy másik ember szemébe néz. Érzi és tudja, hogy mindennek súlya van. ezért kapja el oly hirtelen mindenki a tekintetét, amikor egy magánál mélyebb szempár tükrébe pillant. Ha ma a világba tekintünk, azt találjuk, hogy a legtöbb ember teljesen tanácstalan, és még csak az irányt sem ismeri, amikor gondolatai arra terelődnek, hogy mélyebb 'értelmet' keressen létezésének. Az életet kellő súllyal élni. Azt jelenti, hogy az életnek az egyént meghaladó valódi rendeltetése és célja lehet. És ezt a célt és értelmet szükségszerűen nem kell egy külső forrásból származtatnunk, hanem, mint több keleti vallásfilozófia állítja, saját magunk is rendelhetjük életünkhöz. Ennek ellenére, még mindig csak nagyon kevesen veszik maguknak a fáradságot, hogy életüket a benső világ megismerésén keresztül, a helyes súlypontok megtalálásával a megfelelő kerékvágásba tereljék. És ez így is volt, amióta Világ a Világ. Ezért kevesek birtoka az ezoterikus gondolkodás.

Amikor egy másik ember szemébe nézel, ösztönösen megérzed milyen mélység lakozik benne. Hogy mi rejtezik a csinos mosoly, az elegáns öltözék, és az intelligens szavak mögött. Hogy a külső formák álruhája mögött, milyen titok rejtezik. Hogy a másik hová és meddig jutott a lélek titkainak feltárásában. A mélységet pedig, ösztönösen érezzük, és vonzódunk hozzá. Mert a mélység az, ami igazán megérint, ami megihlet, aminek számunkra súlya van. Végső soron ezoterikus gondolkodónak lenni nem jelent egyebet, mint arra törekedni, hogy az életet benső értékeink feltárásával, azok mentén a leghívebben éljük.

Az ezoterikus út onnan indul, hogy az ember elhatározásra jut: benső életét kész feltárni és megismerni. Az út sokféle ösvényen át vezethet: a pszichológia, a filozófia, a vallás, a tudomány, végső soron az önismeret ösvényein át. Az út végül így is úgy is az 'énség' megismerésén túlnan vezet, ahol ott lakozik az emberben egy sokkal mélyebb, elzárt világ, amely az egyén-iség meghaladásán keresztül a kollektív tudatosság, a valódi értelemben vett önmeghaladás, a transzcendenica irányába vezet. Ebben az egyén-feletti világban pedig ott rejtezi az egész emberiség ős-bölcsessége, minden-tudása, rejtett kincse. És aki rátalál ezen benső világra, és minden bölcsességének titkos aranyára, mint mondják, a halhatatlanságot és a tejességet nyeri el.

Mikor jártadban keltedben az utcán sétálva, félelem nélkül elkapod az emberek tekintetét, figyelj bensődre. Mit jelez? Érzed-e a másikban a mélység érintését? Ha a pillantás igéző, mámoros és teljes, ne habozz bátran megszólítani a másikat, mert valódi társra leltél. A rejtett benső világ közös élménye az, amely benneteket összeköt, és amelyre bármit is építeni érdemes. Amit nyerhetsz, emberi vágyad megnyugvást szomjazó örök keresésének elnyugvása, hazatérése. Mert VAN valódi révbe-érés, és 
VAN valódi hazatérés, de csak annak aki útra kél. 

Indulj hát.

2013. február 12., kedd

Heti útravaló Müller Pétertől - 60. rész

"Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen, mint rá se gondolni."

Ezt nem én mondtam, hanem Goethe. Nagyon régen olvastam, és mélyen bennem maradt ez a gondolat. Sok bajból megmentett.
Persze, azt kérded, hogy is van ez? Néhány trükköt elmondok neked. Először is minden "bánatnak" van egy természetes gyógyulási ideje.
Amíg tart, nem tudsz másra gondolni. Fáj, de közben gondolj rá: "Jó, hogy fáj!" Mert érlel, gazdagabbá, bölcsebbé, elmélyültebbé tesz.
A lelki nemesség mögött mindig ott vannak a fájdalmak érlelő tapasztalatai. De! Egy percnél tovább se maradj bennük, mint ameddig kell.
Utána vedd a kalapod, sapkád, és menj tovább. Ne engedd, hogy az emlékek a hatalmukban tartsanak. Épp fordítva: te tartsd a hatalmadban őket, s ne akkor emlékezz, ha rád tör a múlt, hanem akkor, ha te akarod felidézni. Lépj tovább! Kezdj új életet!
Jusson eszedbe, hogy az élet, egyetlen élet is: tapasztalatok sorozata. Akik pedig úgy vélik, van reinkarnáció, azoknak ez a szám végtelen. Ahhoz, hogy tudj élni, és a hajód menjen tovább, rengeteg érzést, fájdalmat, sorscsapást, gyászt, csalódást, nyomorúságot kell a hajófenékbe, az emlékezet passzív tartományába dobni.
Valahol ott van, le lehet szállni érte a mélybe, de nincs mindig szem előtt. A hajó megy tovább. Új partok, új kikötők felé. Vár a jövő, várnak a tapasztalatok, örömök és persze a csalódások is.

De hová teszed az újat, ha még mindig a régivel bíbelődsz?

2013. február 5., kedd

Heti útravaló Müller Pétertől - 59. rész

Élj egyedül, vagy akár a legjobb házasságban, elsősorban magadban bízz. Ne Királyné légy - hanem Királynő."

Az nem "örök igazság" - csakis a mai nőknek szól. Évezredeken át nem önérzetre nevelték az asszonyokat, hanem szolgálatra, alázatra és odaadásra, ami rendben is lett volna, mert nincs az életben nagyobb érték, mint a szolgálat, az alázat és az odaadás. Nem csak a nő - a férfi számára is. A baj ott van, hogy férfiak visszaéltek ezzel.
Szolgálni csak egy királyt szabad - zsarnokot tilos. Vagy elvontabb formában: szolgálni csak az Igaz Istent szabad, bálványt tilos. Mivel manapság nincsenek bennünk, férfiakban királyi értékek, visszaélünk a nők alázatával, és ezt nem szabad tűrni. Olyan időket élünk, amikor egy nőnek önmagában kell megtalálnia a centrumát és nem a másikban. Sajnos.
Nem teheti az életét a férfi tenyerébe, mert az már régóta nem férfitenyér. Egy gyenge, bizonytalan, önző, gyáva és a vágyaitól űzött ember tenyere. Hiába mondja, hogy szeret, ha kiderül, hogy még önmagát se szereti.
Amíg a férfiasság mintaképe ez a püffedt Egó - óvakodni kell attól, hogy akár még egy háromperces páros táncban is elveszítsd az egyensúlyodat.
Tudom, hogy amit mondok, az nem örök érvényű igazság. Nem is helyes. Sőt, tudom, hogy te sem érzed jól magad, ha nincs valakid, ha nem adod oda magad valakinek, akiben bízol, akit tisztelsz - aki szeret, és akit te is szeretsz. Mégsem engedheted el a középpontodat - vagyis magadat. Fontos, hogy bízz magadban - magányban és párkapcsolatban is.
Vihar van. Ilyenkor piros jelzés van érvényben, ami más magatartást kíván. Ugye tudod, hogy minden rosszban van valami jó? Nem árt, ha megtalálod önmagadat, s ha sikerült, és egyensúlyban vagy, akkor lehetsz odaadó és alázatos - csak vigyázz, hogy tánc közben a lábaid a földön maradjanak. Mert szeretsz repülni, tudom. Minden nő szeret a másik karjába omlani. Ez mindig így volt, s így is marad, de manapság vigyázni kell, mert nem biztos, hogy a másik elkap. S ha elkap, nem biztos, hogy meg is tud tartani.
Valaha, ha azt mondtad, "Uram" - a férjedre gondoltál. Ma inkább gondolj önmagadra!

2013. február 3., vasárnap

Rabindranath Tagore: A növekvő hold - részlet

Az én dalom lesz a szellő muzsikája, amely körülfon téged, gyermekem, mint a százkarú szerető szerelem.
Az én dalom, mint áldó csók, érint majd homlokon.
Magányodban melléd surran, és belesuttog a füledbe, melletted lesz a tömegben, és szelíd tartózkodással övez.
Az én dalom lesz a szárny, ha álmodsz, álmaidban ezen a szárnyon száll közelebb a szíved az ismeretlenhez.
Ott ragyog feletted, mint hűséges csillagod, ha életutadon az éj sötétje borong.
Az én dalom ül szembogaradon, és ráirányítja a tekintetedet a dolgok mélyére.
És ha a halál csendje elnyeli hangom, az én dalom - a te élő szívedben - tovább dalol.


2013. február 2., szombat

Charlie Chaplin: Amikor elkezdtem szeretni önmagam

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban törétnik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.
Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET!!!!