2012. augusztus 28., kedd

Heti útravaló Müller Pétertől - 25. rész

Az önzés és az önzetlenség egyszerre dúl tested minden atomjában. Ha ez az egyensúly felborul: véged.

E heti útravalónk legfontosabb szava az "egyensúly". Gondold csak el: a naprendszer egyetlen bolygója sem engedheti meg magának, hogy önmagát "önzetlenül" föladva belerohanjon a Napba, mert akkor az egész fölrobbanna. Nem csak a bolygó - az egész rendszer.

Önmagamhoz, a páromhoz, a gyerekeimhez, a barátaimhoz, vagy bármilyen közösséghez tartozni azt jelenti, hogy egyszerre vagyok önmagamé és másoké. Egyszerre élek magamnak és másoknak. Alkalmazkodom, és nem is. Önző vagyok, és önzetlen is. Odaadom magam, de nem teljesen. Őrzöm az "identitásomat", de néha föladom a többiekért. Fontos, hogy keringj a saját tengelyed körül is!
Az is kell, hogy a Nap körül forogj, odaadóan, úgy, ahogy azt ő parancsolja, és hogy alázatosan együttműködj a Holddal és az összes bolygóval. Nem lehetsz teljesen "szuverén", mert függő helyzetben vagy.
Függsz a levegőtől, a víztől, a tápláléktól, a szüleidtől, az embertársaidtól, a láthatatlan erőktől, az időjárástól, a csillagoktól, s attól is, hogy a Föld mélyéből milyen sugárzásokat kapsz. Tanuld meg az egyensúly művészetét. Van, ami az enyém, és van, ami a tiéd. Van, amikor a másiknak van "igaza", akkor is, ha az nem a te igazságod. Ahogy egy ölelésben nemcsak az a fontos, hogy neked jó legyen, hanem hogy neki is.
Fordítva is igaz, ha nő vagy: nem elég, ha neki jó. Fontos, hogy neked is jó legyen - a testednek-lelkednek. Mindenáron.
Persze ha ismered az egyensúly művészetét, néha abba is belemehetsz szeretetből, jóságból, emberségből, hogy csak neki legyen jó. Neked nem, csakis neki. Belemehetsz, mondom, még ebbe is, de csak néha! Nem mindig, mert akkor felborul az "egyensúly", és boldogtalan leszel.
Ne feledd: egyszerre élsz befelé és kifelé, és ezzel mindenki így van. Beteg ember vagy, ha nincs saját identitásod, saját szíved, mely csak neked ver, és nincs saját tengelyed, amely körül egész lényed forog. Beteg az a közösség, amely nem tud erről, s olyasmit követel tőled, ami odaadhatatlan. Beteg, ha szolgalelkületet követel tőled. Te is beteg vagy, ha nem tudsz magadból mindent - sokszor még a "meggyőződésedet" is - odaadni.
Gondolkodj ezen, mert nem vagy egyensúlyban. Én se vagyok. Alig ismerek embert, aki manapság abban van.


Forrás: Life.hu

2012. augusztus 19., vasárnap

Heti útravaló Müller Pétertől - 24. rész

"Egyedül akkor vagy, ha nincs senkid, magányos akkor, ha a legjobb társaságban önmagaddal vagy. Ha a lelked a barátod."

Kevesen tudják, hogy más a magány - és más az egyedüllét. Mi ugyanis, mai emberek ritkán tudunk jó viszonyt építeni önmagunkkal. Nem is tudjuk, hogyan kell. Pedig ez a jó kapcsolatok titka.
Ha menekülsz a másikhoz, és nem azért ragaszkodsz hozzá, mert egyedül félsz, és rosszul érzed magad, hanem azért, mert egységben élsz önmagaddal, s éppen ezért képes vagy harmonikus kapcsolatot teremteni másokkal is.
Nem jó táncos az, aki egyedül nem tud táncolni. Aki egyedül dülöngél, botorkál, és csak akkor talál rá egyensúlyára, ha belekapaszkodik a párjába, aki tartja vagy tereli.
Fura dolgot mondok: egy jó házasság csak olyan emberek között jöhet létre, akiknek van benső középpontjuk. Van önbizalmuk, és önmagukkal jó viszonyban vannak. Akik ismerik az egyedüllét és magány közötti különbséget. Az egyik örökös hiány, sóvárgás és bizonytalanság - a másik: harmonikus, derűs és erős.
Az egyedülléttől menekülünk, mert rossz. Mert nemigen bírjuk ki magunkat. Mert örökös hiányt jelent. Sóvárgást. Rosszkedvet. Koldus érzést.
A magány önbizalmat ad. Lehunyod a szemed, s tudod, hogy nem vagy egyedül. A lelked a barátod.
Ha együtt élsz valakivel, mindig találjatok rá alkalmat, hogy magatokkal is legyetek. Amikor nem zavarjátok egymás köreit. Amikor a bensőd ügyintézése, a feltöltekezés, a lelki ráncok kisimítása folyik.
Tudom, hogy egy jó szó és egy jó beszélgetés sokat ér. Még többet egy ölelés, de a te gondodat soha nem fogja egy másik ember megoldani. Még a legnagyobb szeretettel sem! Csak te magad tudod. Más nem válthat meg. Ne is várd, senkitől. Találd meg önmagadat, a benső derűdet. Tudj beszélgetni magaddal. Érezd jól magad egyedül is.
Csak akkor találsz jó párkapcsolatra, ha nem menekülsz a boldogtalan lelkedtől. Ha derűs vagy és kinyújtod a kezed a másikért: táncoljunk együtt, vegyél részt az én erős és örömteli erőteremben.



Forrás: Life.hu

Anthony de Mello: A madár dala - történetek

Az aranysas

Történt egyszer, hogy egy farmer egy sastojást talált kipottyanva a sasfészekből. Hazavitte a tojást a berakta a tyúkudvarba a tojások közé. Mikor eljött az ideje, a sasfióka kikelt a tojásból és együtt nevelkedett a többi kiscsirkével. Csirkeként élt az udvarban de egyre inkább kilógott a sorból. Akkora szárnya volt, hogy a csirkék közül egyedül ő tudott egy méterre felemelkedni a földtől. Folyamatosan kiszedte a földből a rovarokat és a bogarakat. Így szaladtak az évek a tyúkudvarban, és a sasfióka felnőtté cseperedett. Egy szép napon meglátott egy hatalmas madarat az égen, amely méltóságteljesen körözött a levegőben. Elismerően csodálta a hatalmas madarat. - Kicsoda az ott fönt? - kérdezte a mellette álló csirkét. - Az ott a sas! A madarak királya - felelte a csirke. - Ó! Milyen csodálatos lenne repülni ott fönn a magas égen... - Felejtsd el - felelte a csirke. - Mi csak csirkék vagyunk. Így a sas nem foglalkozott többé a kérdéssel, abban a hitben élt és úgy halt meg, hogy ő csak egy csirke a farmról.

2012. augusztus 4., szombat

Minden akadály egyben lehetőség is

Egyszer régen a király egy hatalmas szikladarabot tett az út közepére. Ezután elrejtőzött és figyelte, vajon elmozdítja-e valaki a követ.
Arra jöttek a király leggazdagabb kereskedői és udvaroncai és egyszerűen kikerülték. Sokan hangosan hibáztatták a királyt, amiért nem tartja tisztán az utakat, de senki sem vitte el a követ az útból.
Ekkor egy paraszt jelent meg, aki zöldséget cipelt. Amint odaért a kőhöz, lerakta áruját és megpróbálta félregurítani a sziklát. Sok erőlködés után végül sikerült.
Amint a paraszt felvette a zöldségeket, meglátott egy tárcát heverni az úton ott, ahol a kö volt. A tárcában sok aranytallér volt és egy üzenet a királytól, hogy azé az arany, aki elgörgeti az útról a sziklát.
A paraszt megtanulta, amit sokan nem értünk.
Minden akadály egy lehetőség körülményeink javítására.

2012. augusztus 2., csütörtök

Heti útravaló Müller Pétertől - 23. rész

"Ne akarj!... Csak játssz... JÁTSSZ!"

Ez egy mesteri tanács. Az edzőm kiáltotta valaha, amikor azt látta, hogy kétségbeesetten küzdök a szorítóban. Féltem, hogy vesztek, és nagyon akartam nyerni - keservesen, vicsorogva. A testem csupa görcs volt, az arcom torz, kapkodva, zihálva szedtem a levegőt.
Ne feledd soha: az élet játék.

Nemcsak elkeseredett küzdelem és harc - hanem játék. Játék, hogy születünk, játékból tanulunk állni, járni, és fölállni újra és újra, ha fenékre huppanunk.
Ha jól élsz, játékból leszel szerelmes, játékból házas, és játékból lesznek gyermekeid, s őket is megtanítod arra, hogy bölcsen és vidáman játsszák végig az egész életüket. Kevesen tudják ezt a titkot.
Abban a hiszemben élnek, hogy a föld siralomvölgy, és szorgalmi feladat élni rajta: szenvedés, könny és reménytelenség.
Ez igaz, de csak akkor, ha tudod, hogy a világ ugyanakkor színház is, ahol az ember nemcsak éli, de játssza is a szerepét - lazán, vidáman, gyermeki szívvel.
Ha szerelmes vagy, mondd: most azt játszom, hogy szerelmes vagyok.
Ha elhagynak, mondd: most azt játszom, hogy elhagyott vagyok.
Ha beteg vagy, mondd: most azt játszom, hogy beteg vagyok.
Ne félj játszani! Mély igazság van emögött: akire azt mondod, hogy "én" - az csak egy földi szereped. Voltál már embrió, baba, gyerek, felnőtt, s leszel talán öreg is, és a játék végén itt hagyod a jelmezedet, a maszkodat, és mész tovább, új játékok, új szerepek felé.
Soha nem játszottak el egy szép zongoraversenyt görcsös ujjakkal és nagy akarással, és soha nem írtak még szép verset kedvetlen, játéktalan lélekkel. Kell az öröm! Kell a játékos öröm ahhoz, hogy valami szép, szabad és élvezetes legyen.
Ne feledd: az életed is egy Mű, amit csakis játékos lélekkel tudsz megalkotni - derűvel. Előtte megjárhatod a poklokat, "melózhatsz" sokat keservesen, fulladozhatsz is - de a végén bukkanj fel az árból, és nevess az egészen. A Lélek, aki halhatatlan, vidám benned és derűs. Öröm nélkül nem érdemes csinálni semmit.
Ne akarj - csak játssz!



Forrás: Life.hu